„A Mikulás nem is létezik, hazudtatok nekem!”

„A Mikulás nem is létezik, hazudtatok nekem!”

Kellemetlen mondat, ami nem szívesen hall egyetlen szülő sem. Mit lehet akkor tenni? Hogy lehet úgy bevonni a gyermeket az ajándékot hozó Mikulás kedves hagyományába, hogy közben ne csapják be, és ne érezze azt a gyerek, hogy felültetik, megvezetik?

A Mikulás körüli kérdéskörről Deliága Éva gyermekpszichológus írt a koloknet.hu oldalon.

A gyerekek óvodás korig különleges gondolkodással rendelkeznek, ahol a képzelet, vágyak, fantázia világa keveredik a valósággal. Ebben a világban természetes, hogy létezhetnek csodatévő tündérek, varázslók, boszorkányok, unikornisok. Kérdés nélkül elfogadják, hogy a Mikulás és a Jézuska mindig látja őket, és tud róla, ha rosszul viselkedtek. Aztán, 5-6-7 éves korban jönnek a kérdések:

• „De hogyan tud varázsolni a varázsló?”
• „Tényleg léteznek boszorkányok?”
• „De, hogy tudott bejönni hozzánk a Mikulás?”

Természetes, hogy a gyerekek kérdeznek, és jól teszi a szülő, ha a gyermek korának, értelmi szintjének megfelelően válaszol ezekre a fogós kérdésekre. Nincs szó tehát hazugságról, mikor a jóságos Mikulás képét erősítik a szülők, vagy mikor piros kis csomagot csempésznek a megtisztított kiscsizmákba, sejtelmes mosollyal nyugtázva a gyermek meglepetését, örömét a vágyott ajándékok, meglepetések láttán.

Hogyan lehet megóvni a nagyobb, már iskoláskorú gyermekeket a kiábrándító csalódástól?

Rendszerint az szokott történni, hogy a gyermek sok-sok Mikulást lát decemberben. Jön egy az oviba vagy az iskolába, sétál pár az utcán, van egy a művelődési központ ünnepségén, egy krampuszokkal jön a céges ünnepségre, és a plázákban is Mikulás köszönti a betérőket. Ez persze elgondolkoztatja a gyerekeket. Aztán jönnek a felvilágosultabb gyerekek, akiknek nagytestvére van, vagy a jól értesült idősebb gyerekek, akik büszkén, kajánul közlik a kicsikkel, hogy: Mikulás nincs is! Az a gyerek, akinek jó érzelmi kapcsolata van a szüleivel, anyukájához vagy apukájához fog fordulni a kérdéseivel. Ez önmagában is nagyon jó, hiszen a sok kétes forrású információ áradatában, keresi a hiteles, megbízható kapaszkodókat.

Furcsa mód a gyerekek nagy része hinni AKAR a Mikulásban. Minden olyan információt, ami arról szól, hogy a Mikulás talán nem is létezik, elutasít, kizár a tudatából, vagy megmagyaráz magának.

• „Talán kicsire össze tud menni, úgy fért be a kulcslyukon.” – gondolja.
• „Biztos tud teleportálni, ez lehet az egyetlen magyarázat!” – vélekedik.
• „Dimenziókaput használ, meg a sok segítője viszi ki az ajándékokat.” – magyarázza.

Deliága Éva cikkének folytatása a koloknet.hu oldalon olvasható.