A rajzolás művészete – mérföldkövek a kisgyermek életében

A rajzolás művészete – mérföldkövek a kisgyermek életében

Rajzolni minden gyermek szeret, ám mint minden másban, az alkotás terén is eltérő ütemben fejlődnek. Hogyan bátoríthatjuk, segíthetjük őket, és hogyan reagáljunk helyesen egy színes ákombákomra?

Szülőként annyit tehetünk, hogy bátorítjuk az alkotásra és az ehhez szükség eszközöket elérhetővé tesszük számára. Közben pedig figyeljük, hogyan jutnak el az első firkáktól a rajzolás harmadik mérföldkövéig – írta a Játékliget blogja.

Miért jó, ha rajzol?

• Szem-kéz koordináció, problémamegoldó készség, szimbolikus gondolkodás – fontos képességek az iskolakezdéshez, s ezek mindegyike fejleszthető rajzolással, alkotással.
• Kreativitás és képzelőerő – a rajzolás átélése mindig egy kis varázslat is.
• A rajzokkal sokszor olyan problémákat is el tud mondani és fel tud dolgozni, ami szavakkal nem vagy csak nagyon nehezen működhetne kisgyermekkorban. De a kreatív időtöltés később az óvodában és az iskolakezdés idején is nagy segítségünkre lesz a bene zajló konfliktusok megértéséhez, neki pedig megéléséhez és a stressz levezetéséhez.

Csak a papír legyen elég nagy

Az első születésnap után már mindenképp érdemes vastag zsírkrétát, ceruzát a kicsi kezébe adni, 15 hónaposan már rendszerint elkészülnek az első firka-szerű alkotások. Élvezettel húzogatják a tetszőleges alakzatú vonalakat. Próbálgatják a különböző színeket, tanulgatják a rajzeszköz fogását, ebben az életkorban még az öklükben szorítják. A helyes ceruzafogás képességét a háromszögletű ceruza-testek még inkább elősegítik, érdemes ilyet választani. A mozdulatok teljesen tetszőlegesek és fesztelenek, nem is érdemes A3-as méretű rajzlapnál kisebbet használni, de a csomagolópapír is remek választás rajzoláshoz. Minél nagyobb a papír, annál jobban kibontakozhat a kreativitása, és nekünk sem okoz majd fejtörést az asztalról vagy padlóról feltakarítani a papírról leszaladó zsírkréta vagy ujjfesték nyomokat.

Először rajzolok, aztán kitalálom, hogy mit

A következő mérföldkő 2-2 és fél éves kor körül jön el. A vonalak egyre inkább célzottan kerülnek a papírra, megadott irányban haladnak, egyenesen vagy kanyargósan. A vonalak mellett az alkotásokon körök és pontok is megfigyelhetők, sokszor mintázatot alkotva. Ekkor kezdik megérteni, hogy amit papírra vetnek, annak jelentése van, meg is nevezik, hogy mi látható egyes rajzaikon. Felnőttként persze ezt nem mindig sikerül elsőre felismernünk, de a való életben vagy mesékben látottak egyes elemei egyre inkább megjelennek a rajzokon. A rajzeszközt már nem ököllel, hanem az ujjaik közt fogják.

Kitalálom, lerajzolom!

Három éves kortól nagyjából öt éves korig tart az a szakasz, amikor kialakul a szimbolikus gondolkodás. Már nem először rajzol valamit, majd az alkotás elkészültével elnevezi annak, amire szerinte a leginkább hasonlít, hanem előre eltervezi, hogy mit fog rajzolni. Felnőttként nekünk ez persze természetes, gyermekként viszont óriási fejlődés, ami ebben az életkorban következik be. A rajzok egyre részletesebbek és színesebbek. A rajzeszközt a hüvelykujj, mutatóujj és középső ujj segítségével fogják, ez is közrejátszik abban, hogy még pontosabb – számunkra is könnyen felismerhető – művek születnek ebben az időszakban. A kör változatlanul kedvelt forma, sok napocska, vagy kerekded pálcika ember kerül ki a kis kezek közül ebben az életkorban. Az óvodáskor vége felé egyre több kis művész előszeretettel írja alá a saját alkotását, miután nyomtatott nagybetűkkel megtanulta leírni a nevét.

Mit mondjak, ha gyermekem megmutatja a rajzát?

Szülőként úgy érezhetjük, hogy gyermekünket szüntelen tanítanunk kell valamire. Így fordulhat elő, hogy miközben ő csak őszinte érdeklődést és visszajelzést vár a munkájára, mi szóvá tesszük, hogy miért lila a fa (mikor zöldnek kellene lennie) Vagy kikérdezzük, hogy mi milyen színű a rajzán – csak, hogy aznap is gyakoroljuk a színeket – esetleg megkérdezzük, hogy pontosan mi micsoda a rajzon. Ha pedig biztosra akarunk menni, vagy épp rohanásban vagyunk, akkor egy gyors pillantás kíséretében bevetjük az ez „Egy nagyszerű!” vagy „Ügyes vagy!” mondatokat.

Mit tegyünk tehát, ha gyermekünk csillogó szemmel a színes ákombákom rajzot felénk nyújtja, mi pedig szeretnénk jól reagálni? Szánjunk némi időt arra, hogy alaposan megnézzük az alkotását, majd egyszerűen írjuk le, amit látunk. „Nézd milyen sok vonalat rajzoltál!” „Tetszenek a színek, amikkel rajzoltál!” vagy ha épp nincs más ötletünk, akkor kérjük meg, hogy „Mesélj nekem erről a rajzról!”

Hogyan bátoríthatjuk a rajzolásra?

• A rajzolás legyen a napi játékidő része. Kisebbeknél ebéd előtt, vagy ébredés után, fürdés előtt – rögzítsük szokásként olyan napszakhoz, amit ő is meg tud jegyezni, ekkor automatikussá válik, így minden nap fejleszthetjük a kreativitását, kézügyességét.
• Az életkorának megfelelő eszközöket szerezzünk be. Vastag ceruzák és zsírkréták, hogy könnyebb legyen fogni, nagyobb papír, amire rajzolhat. Ruhából is könnyen kimosható festékek, ujjfestékeket válasszunk.

(Játékliget)