Bár az orvosok nem tudnak segíteni a kómában fekvő idős férfin, kis unokája egy hét múlva felébreszti – A nap története

Bár az orvosok nem tudnak segíteni a kómában fekvő idős férfin, kis unokája egy hét múlva felébreszti – A nap története

Amikor az orvosok elvesztették a reményt, hogy megmenthetnek egy kómában fekvő nagypapát, a kis unokája tudta, hogyan kell megmenteni. Egy héttel később a férfi felébredt, és mindenkit megdöbbentett. A fiú apukája kíváncsian kérdezte meg, hogyan csinálta, mire a fiú olyat árult el, ami mindenkit könnyekig meghatott.

 

A 8 éves Simont mindig is nagypapája, Alex Hayes inspirálta. Miután a nagymamája öt évvel ezelőtt meghalt, a fiú összetört és csalódott volt, de Alex kitöltötte számára ezt az űrt.

Ők ketten imádták egymást, és gyakran jártak horgászni Alex kedvenc menekülőhelyére, egy erdei tóhoz. Egy nap, amikor a fiával, Luke-kal és Simonnal horgászott, Alex elragadtatta magát a nagy fogáson, és izgatottan ugrált. Elvesztette az egyensúlyát, és bukfencezett, a fejét keményen beverte egy fatörzsbe.

A mentők pillanatokkal később elszállították az eszméletlen Alexet, miközben a családja reménykedett, hogy rendbe jön. De hamarosan az orvosok a sürgősségi osztály előtt találkoztak velük egy szívszorító hírrel…

 

 

“Nagyon sajnáljuk. Hayes úr állapota kritikus” – mondta az orvos. “Súlyosan megsérült a feje, és most kómában van. Nem tudunk többet mondani, amíg nem látjuk a fejleményeket.”

“Van egy rossz hírünk is” – tette hozzá az orvos. “Nem hisszük, hogy Hayes úr túléli. Elég nagy kihívás egy ilyen korú és fejsérült ember számára a felépülés. De reméljük a legjobbakat. Kérem, imádkozzanak érte”.

Az orvos kinyilatkoztatása keményen érintette Luke-ot. Magát hibáztatta, amiért elvitte öreg apját horgászni, amikor éppen elállt az eső.

“Tudhattam volna, hogy csúszós lesz – kiáltotta. “Apa, kérlek, gyere vissza a kedvünkért, kérlek”.

 

 

Luke hazatért, ahol Simon várta. Aki alig várta, hogy láthassa a nagyapját. “De apa, azt mondtad, hogy csak egy kisebb sérülés. Hol van nagypapa?” – kiáltotta, miközben Alexet kereste a kocsiban.

“Nem jött haza? Apa, azt mondtad, hogy rendbe fog jönni, amikor felhívtalak. Hol van nagypapa? Látni akarom!”

Luke és a felesége, Hannah összetörtek, amiért hazudtak a fiuknak. De attól féltek, hogy a fiú feldúlt lenne, ha megtudná az igazságot Alex állapotáról.

“Fiam, nagyapa jól van. Csak pihen a kórházban, és hamarosan hazajön” – biztosította Luke, miközben visszafojtotta a könnyeit.

Bár Simon megnyugodott egy kicsit, kételkedett az apja szavaiban, különösen miután látta a könnyes szemét. Úgy döntött, hogy várni fog, remélve, hogy a nagyapja hamarosan hazatér. De a gyanúja egyre erősödött, amikor Alex még két héttel később sem tért haza.

 

 

“Apa, azt mondtad, hogy nagypapa hamarosan hazajön!” Simon nyafogott. “Már két hét telt el, és még csak nem is engeded, hogy lássam! Ma veled akarok menni!”

Luke és Hannah kétségbeesett volt. Tisztában voltak Simon makacsságával, és azzal, hogy milyen messzire képes elmenni, hogy elérje az akaratát. De ezúttal kénytelenek voltak nemet mondani neki.

“Fiam, nem akarsz otthon videojátékokkal játszani?” Luke elterelte a szót. “Csatlakozom hozzád, és jól fogunk szórakozni. Mit szólsz hozzá?”

De Simon nem volt hajlandó meghallgatni. “Nem akarok mást, csak a nagypapámat. Nem bocsátom meg, ha nem láthatom újra! Vigyél oda, vagy elmegyek magamtól! Tudom az utat a kórházba!”

Ezen a ponton a szülők nem tudtak nemet mondani. Nem akarták, hogy Simon a saját kezébe vegye a dolgokat, és egyéb bajba kerüljön. Így hát Luke nehéz szívvel elvitte a fiát a kórházba, és megmutatta neki Alex kórtermét.

Simon lassan belépett, és döbbenten látta, hogy nagyapja mozdulatlanul fekszik az ágyon. Rámeredt, és azt mondta: – Nagyapa, itt vagyok. Kelj fel!” Simon ismételgette ugyanazokat a szavakat, de nagyapja mozdulatlan maradt.

“Miért nem mozdul? Apa, mi baja van nagyapának?” – kiáltotta.

 

 

Luke kivitte a fiút, és végre elmondta neki az igazságot, mire Simon sírva fakadt. “Már korábban el kellett volna mondanod! Egyszerűen utállak, amiért eltitkoltad előlem!”

Simon visszaszaladt a nagypapájához, és leült mellé. Ujjaival végigsimított Alex haján, és beszélgetni kezdett vele, miközben az apja nézte.

“Simon, mit csinálsz?” Luke a homlokát ráncolta. “Gyere, menjünk haza.”

De a fiú nem törődött az apjával, és tovább beszélgetett Alexszel. “Nagyapa, szeretnék neked mesélni egy történetet. Meg akarod hallgatni?” Luke és az ápoló megdöbbentek. Nem értették, mit akar Simon.

A következő napokban Simon meglátogatta Alexet, és sok időt töltött a közelében, mesélt neki és nevetett. A szülei attól féltek, hogy valami baj van vele. Amikor az anyja közölte vele, hogy nem viszi be többé a kórházba, Simon megfenyegette, hogy egyedül megy. Végül a szülők kénytelenek voltak magukkal vinni, hogy elkerüljék a bajt.

Körülbelül egy héttel azután, hogy Simon elkezdte látogatni Alexet, Luke látta, hogy orvosok és nővérek rohannak be az apja kórtermébe. Nem értette, mi történik, és a fia is bent volt. Luke szíve hevesen vert, amikor követte őket, és döbbenten állt meg azon, amit látott.

 

 

Alex magához tért, és mosolygott Simonra, aki még mindig mesélt neki.

“Hihetetlen… Hayes úr túlélte” – kiáltottak fel az orvosok. “Ez egy csoda! Az édesapja felépült!”

Luke el volt ragadtatva, és örömkönnyeket hullatott. De úgy tűnt, ez nem sokat számított Simonnak, aki mintha tudta volna, hogy a nagyapja meg fog gyógyulni.

Alexet két nappal a 70. születésnapja előtt hazaengedték. A család meg akarta ünnepelni a felépülését, és partit rendeztek neki.

A születésnapi vacsora alatt Luke kíváncsi volt, hogyan épült fel az apja, és úgy döntött, hogy a fiától kapja meg a választ.

“Láttam, hogy akkor is nevettél és beszéltél hozzá, amikor nem reagált” – kezdte. “De egyszer csak az apám, aki néhány nappal ezelőttig kómában volt, talpra állt! Hogy ébresztetted fel, fiam?”

 

 

A fiú elmosolyodott, és végre bevallotta az igazságot. “Amikor szomorú voltam, a nagypapa meséket és vicceket mesélt, hogy jobban érezzem magam” – árulta el. “Jobban éreztem magam, mert tudtam, hogy mindig van valaki, aki szeret és törődik velem”.

“Szóval, hogyan segítettél apának felépülni?” Luke még mindig kíváncsian kérdezte.

“Azt tettem, amit ő tett velem. Minden nap meséltem nagyapának történeteket és vicceket. Azt akartam, hogy jobban érezze magát. Aztán elmondtam neki, hogy szeretem és szükségem van rá. Azt is elmondtam neki, hogy nagyon magányos lennék nélküle. És amikor ezt mondtam, láttam, hogy sír!”

Simon visszaemlékezését hallva mindenki könnyekig meghatódott. Koccintottak Alexre, aki egy kicsit Simonhoz hajolt, és azt mondta: “Fiam, hallottalak, és ettől sírva fakadtam!”. Megölelték egymást, és tudták, hogy semmi sem választhatja el őket egymástól!

 

 

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

Az igaz szeretet csodákra képes. Még amikor az orvosok elvesztették a reményt, és rosszat jósoltak Alexnek, az unoka nem veszítette el a reményt. Minden nap meglátogatta és beszélgetett vele, annak ellenére, hogy tudta, nagyapja talán soha nem ébred fel a kómából. Végül az ő szeretete és erőfeszítései csodát és Alex visszahozását eredményezték.

Ha megmentheted valakinek az életét, tedd meg gondolkodás nélkül. Annak ellenére, hogy Simon fiatal volt, bízott az ösztöneiben, és tudta, hogy a nagyapja jobban érezné magát, ha hallgatná a történeteit. Bár a többieknek furcsának tűnt, Simon erőfeszítései segítettek nagyapjának visszanyerni az eszméletét. A fiú megmentette nagyapja életét azzal, hogy kifejezte szeretetét.