Gyorsuló idő, rohanó élet

Gyorsuló idő, rohanó élet

Miért érezzük úgy évről évre, hogy olyan, mintha egyre gyorsabban telne az idő? Milyen módon lassíthatjuk le az idő rohanását, ha közben mi magunk is rohanunk?

Azt mondják, az idő pénz – de ez nem igaz! Az idő sokkal fontosabb, mint a pénz, mert napról napra egyre kevesebb van belőle. Talán nincs is olyan család, akik ne rohanva élnék a mindennapjaikat. Elgyötört szülők, folyton siettetett gyerekek… Így örökítjük tovább kapkodó életvitelünket?

A gyorsuló idő, rohanó élet kérdéskörét Geszvein Erika tanácsadó pszichológus járta körül a HVG-n megjelent cikkében.

Hogyan múlik bennünk az idő?

Két pszichológus, Philip Zimbardo és John Boyd harminc évig kutatta az időt, és azt, ki hogyan éli meg a múlását. Azt találták, hogy hozzáállásunk az időhöz tudattalanul befolyásolja a gondolkodásunkat és azon keresztül a viselkedésünket. Szerintük nem csak három idősíkról, a múltról, a jelenről és a jövőről szükséges beszélnünk. A szubjektív időérzékelésünk komplex időperspektívát alakít ki bennünk, ami kulcsszerepet játszik a döntéseinknél.

A múltat, a jelent és a jövőt eltérő módon éljük meg, attól függően, hogy milyen az időfelfogásunk.
Másként dönt az, aki a múlt tapasztalatai alapján mérlegel, másként az, akinek az a legfontosabb, hogy kiélvezze a jelent, és más elhatározásra jut az, aki hajlamos áldozatokat hozni a jövője érdekében.

Létezik ideális állapot?

Az optimális kombináció az, ha képesek vagyunk a múltból a sikereinkre emlékezni (múltpozitív hozzáállás), nem túl görcsösen tervezni a jövőt (mérsékelt jövőorientáció), a jelen örömeit pedig mérsékelt jelenhedonizmussal megélni. Amint a szerzőpáros fogalmaz, a jövőorientáció szárnyakat, a múltpozitivitás gyökereket, a jelenhedonizmus pedig energiát ad. Így lehet harmonikus az időhöz való viszonyunk.

Tesztelnéd magad? Érdekel az Énidő – A saját szabadságunk megélése című előadás? A hvg.hu cikkében további érdekességeket találsz!