Hány éves korban milyen mesét olvassunk a gyereknek? – Szavakkal átölelni – olvasóvá nevelés a családban

Hány éves korban milyen mesét olvassunk a gyereknek? – Szavakkal átölelni – olvasóvá nevelés a családban

Kisgyermekkorom egyik kedves élménye, amikor úgy véltem, megtanultam olvasni. Két-három éves lehettem, amikor nagy buzgalommal utánoztam a hét évvel idősebb bátyám olvasását. Egyáltalán nem zavart, hogy fordítva tartom a mesekönyvet, a „folyékony olvasás” így is tökéletesen ment. Természetesen még nem ismeretem a betűket, de varázsuk olyannyira a hatalmába kerített, hogy hosszú időre lekötötte a figyelmem a könyvek nézegetése, „olvasása”.

 

Hogyan kezdődik az olvasóvá nevelés? Milyen lépcsőfokai lehetnek?

Kétségtelen, hogy előnnyel indulnak azok a gyerekek, akik beleszületnek egyfajta könyvkultúrába, amelyben a szülők, nagyszülők szívesen olvasnak, a könyvek értéknek számítanak, a könyvespolcok fontos elemei a lakótérnek.

A folyamat első lépése a különböző tárgyképeskönyvek közös nézegetésével kezdődik. Ezekben a könyvekben olyan tárgyak, állatok, növények vagy akár geometriai formák rajzai vannak, melyek a valóságban is megtalálhatók, de a gyerekek még nem találkoztak velük. Az ismeretlen dolgokra való rákérdezés, és amit a könyvben lát, egyenértékű a valósággal, így könnyen megjegyzi, majd többszöri nézegetés után a ráismerés örömével bólogat, ha rákérdezünk vagy mondja ki előre az adott tárgy nevét.

 

Körülbelül négyéves korban lesz annyi ismerete egy gyereknek az őt körülvevő világról, hogy a folyamatos olvasás leköti, sőt, többször is kéri ugyanannak a történetnek az elmesélését, megjegyzi az olvasott, hallott szöveget és jelzi, ha nem pontosan úgy kapja vissza, ahogyan megjegyezte. „Ez nem így van!” méltatlankodnak ilyenkor.

A mesehallgatás igénye nincs párhuzamban a mesélés igényével. Ez annyit jelent, hogy az utóbb említett megértés bekövetkeztéig, a kontaktus, a kapcsolat a lényeg, hogy beszéljenek hozzá, vele legyenek. Egyrészt ebben a szakaszban a saját életéről szóló történeteket kedveli, mivel segítségükkel újra és újra átélheti a vele való történéseket. Másrészt a szülei életéről, mindennapjairól szóló történetek segítenek neki abban, hogy nagyobb biztonságérzet alakuljon ki benne, tudja, hol vannak a szülei, ha nincsenek vele.

 

A mesetípusok szempontjából az első szakaszban a rövid, majd egyre hosszabb állatmesék kötik le leginkább a gyerekeket. Bevezetőként azok a történetek, amelyek egy-egy állathoz kapcsolódó eredettörténetet mesélnek el, pl. Miért rövid a nyúl farka? Miért haragszik a kutya a macskára? Miért húzza a róka a farkát? stb. Ezt követik az egyszerűbb majd egyre összetettebb állatmesék, pl. A kismalac és a farkasok, A macska és a medve, Kacor király, A farkas és a róka, A szálláskérő róka, A tréfás farkas stb.

Öt éves kor felett érkezik el a tündérmesék korszaka, ebben az időszakban a mesei kettős tudat teret ad arra, hogy a gyerek egyszerre tudja beleélni magát az adott történetbe úgy, hogy közben folyamatosan jelen van a valóságban is. Itt is szerencsés a fokozatosság elvét betartva, először „egyszerűbb” felépítésű tündérmeséket mesélni, pl. Macskacicó; Furulyás Palkó; Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack; Zöld Péter. Ezek a történetek alapját képezhetik a további, összetettebb szimbólumokkal és történeti síkokkal rendelkező meséknek, pl. Háromágú tölgyfa tündére, Király kis Miklós stb.

 

Az iskolába lépés küszöbén a mesék befogadásában is változást tapasztalhatunk. Egyre nagyobb igény mutatkozik azokra a történetekre, amelyekben a mesék hőseit a saját tudásuk, erejük, talpraesettségük segíti, ilyenkor érkezik el a novellamesék ideje. Ezekben a történetekben már nincsenek csodás elemek, segítő varázstárgyak, pl. az ún. Mátyás király mesék: Eb, aki a kanalát meg nem eszi; A kolozsvári bíró; Az okos lány; Egyszer volt Budán kutyavásár stb., de ide tartozik a szinte mindenki által ismert A só című mese is. 

A közös mesélés, „szavakkal átölelés” segíti leginkább a gyerekeket abban, hogy kedvvel forduljanak a könyvek felé, a mesehallgatások után. Alig várják, hogy mielőbb megfejtsék a betűk titkát és önállóan is tudjanak olvasni. Ha kedvet csinálunk, biztosak lehetünk benne, hogy mindig örömmel forgatják majd a könyveket.

 

Praktikus ötletek az olvasás megkedveltetéséhez:

Kisebb méretű saját könyvespolc kialakítása, ahol a gyermek a könyveit tárolhatja. Olvasás előtt kiválaszthatja vagy együtt kiválaszthatjuk, hogy mit olvasunk aznap.

Közös könyvtárlátogatás. A gyerekkönyvtárak többségében külön teret alakítottak ki a gyerekeknek, ahol belehuppanva egy kis babzsákba, nézegetheti a könyveket, melyeket kikölcsönözve haza is vihet. Nagyszerű alkalom a közös olvasásra, időtöltésre és a könyvek megszerettetésére, továbbá más, olvasni, könyvet nézegetni szerető gyermekekkel is megismerkedhet, s észreveheti, hogy e tevékenységében mások is osztoznak.

Amikor már olvas, kialakíthatjuk a közös olvasás családi rítusát is. Először egy-egy sort majd egy-egy fejezetet felváltva olvassunk, mindig lelkesítve a gyermeket az olvasására.