Karácsonyi generációs csapda – Meddig él a hagyomány?

Karácsonyi generációs csapda – Meddig él a hagyomány?

A régi idők karácsonyára vágyik mindenki (?), korabeli ünnepek díszletei között, de már másként ünneplünk. Próbáljuk megtartani a régi hagyományainkat, de kicsit többet engedünk, kicsit lazábbak vagyunk. Vajon ezzel ártunk-e az ünnepnek és éppen abban segédkezünk, hogy hagyományaink, szokásaink kikopjanak az életünkből? Vagy az átalakulás egyáltalán nincs kárára az ünnepnek, ami tulajdonképpen egy belső megélés, így mindegy is, hogy mit és mikor teszünk, mit tartunk meg és mit dobunk el a szokásaink közül? Az is lehet, hogy miután a változás teljesen természetes, így csupán ez is egy éppen zajló átalakulás, amit el kell fogadnunk?

 

Steigervald Krisztián generációkutató napokban teltházas előadást tartott, ahol ismét egyértelművé vált, hogy a jelenleg egymás mellett élő generációknak végtelen türelemre és toleranciára van szüksége a mindennapokban. Mindannyiunkat az a gyerekkori környezet és tapasztalás határoz meg, amelyben felnőttünk. Az ott szerzett élmények, minták alakítják ki azt a valóságot, amiben jól boldogulunk, ahogy reagálunk egy helyzetben, ahogy ünnepelni szeretünk és tudunk. A szerencsésebb családokban egy-egy ünnepi alkalomra összegyűlnek még a nagyszülők, a szülők és a gyerekek. Három teljesen máshogy felnövekedett generáció. Más emlékek, más elvárások, más örömök.

Az adventi időszak célja eredetileg az elcsendesedés, a befele fordulás volt. Ehhez képest ma egyre hangosabbak a reklámok, egyre több a fényfüzér, egyre több a dekoráció és néha mintha egy farsangi őrületbe csapna át a dolog, nem egy meghitt ünnep felé tartana.  Mindez annak a baby boomer generációnak (1946-64), aki ma nagyszülő, már fárasztó, visszás és egyáltalán nem a meghittséget adja. Ők azok, akik még tudtak örülni egy szem narancsnak gyerekkorukban, akiknél a feldíszített karácsonyfa maga volt az ajándék, akiknek legtöbbször havas volt a karácsonyuk. Ők gyerekként még gyakran nélkülöztek, szülőként viszont már egyre bőségesebb ünnepet tudtak teremteni gyerekeiknek, azaz nekünk. Ugyanakkor ma már szenvednek az ajándékvásárlás feladatától, és őket sem könnyű meglepni, mert ,,mindenük megvan”. Aztán jövünk mi, az X, Y generációból, akik már szépen feldíszített karácsonyfák alatt bontogatták az ajándékaikat, szigorúan 24-én este. Mikulás után, – aki akkor még Télapó volt – végeláthatatlan hosszúnak éreztük azt a néhány hetet, amíg eljutottunk karácsonyig és igen, már legtöbbször megkaptuk azt, amire vágytunk (ha kapható volt a város 1-2 boltjában), és amiről egyébként hónapokig álmodoztunk. Tudtunk várni, vágyakozni, megszoktuk az évről-évre ismétlődő rituálékat és többnyire ragaszkodunk is hozzá. Él bennünk a régi, de kénytelenek vagyunk alkalmazkodni az újhoz, hiszen az mi gyerekeink azok, akik már a hangos – világító – vásárlós rohanós karácsonyokba születtek bele. Z generációs, lassan felnőtt gyerekeinket már elhalmoztuk ajándékkal és még véget sem ért a karácsony, ők már elfelejtették azt is, mi mindent kaptak. Ha nem voltunk résen, és nem voltunk tudatosak, elüzletiesedett az ünnepünk és kikoptak belőle a hagyományok. Már a bejglit sem szeretjük, a szaloncukrot is elfelejtjük feltenni a fára, hiszen nem egy vágyott édesség (amit nem látható helyekről loptunk le a 80-as években a fáról és csomagoltuk vissza trükkösen a papírját), csak egy édesség a mindennap elérhető, megvásároltak között. A legújabb Alfa generáció pedig már a karácsonyfát is korábban feldíszítteti velünk, az ő kedvéért (hiszen nem tud várni) az ajándékot megkapja, amikor akarja. Nem érti, miért ne lóghatna a neten az ünnepek alatt is, miért ne cseveghetne a haverjaival szenteste online, és miért fontos az asztal köré gyűlni mindenkinek, közösen enni és egy este a valóságban létezni. Nekik már van egy másik valóságuk, egy online világ, ahol minden azonnal elérhető. Az információk rövidek és másodpercenként ömlenek rájuk. Ők ezzel jól el is vannak és a családi összejövetelek untatják őket. Audiovizuális környezetbe születtek bele és eszméltek. Már csecsemőkoruk óta élik azt a világot, amelyben szüleik meglehetősen, nagyszüleik nagyon tudnak szenvedni. Míg mi még elfáradunk a digitális zajtól, a rohanástól, ők ebben vannak jól.

 

 

Ezek a nagyon különbözően működő generációk gyűlnek össze karácsonykor és éppen ezért kell nagy adag tolerancia ahhoz, hogy az ünnep megmaradjon. Mert a hagyomány, az ismétlődés biztonságot ad. Megteremti a valahova tartozás élményét. Ezért kérdés, hogy ha több helyen már fa sincs, elengedjük az ünnepi vacsorát a terített asztal mellett, nem gyújtanak gyertyát és talán már az is feledésbe megy, hogy mit is ünneplünk ilyenkor, akkor mi marad a vásárláson túl. Megfosztjuk-e ezzel a gyerekeinket a csodavárás, az ünnep örömétől, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a korábbi generációk ragaszkodnak valami idejétmúlt szokásrendszerhez, ami idővel ki fog kopni, csak az a kérdés, melyik családban mikor. Ha elfogadjuk, hogy a hagyományoknak van szerepük az életünkben és adnak egyfajta keretet az életben, amihez tartani lehet, akkor őriznünk kellene őket. Az más kérdés, hogy mit és mennyit változtatunk a hagyományokon, ha azok üzenete, jelentése nem tűnik el, keretet adnak továbbra is. Alkalmat teremtenek arra, hogy megálljunk, elmélyüljünk, utolérjen bennünket a saját lelkünk.

Érdemes ezen elgondolkodni kicsit, hiszen évek óta egyre gyérebbek a gyerekek karácsonyi beszámolói az iskolában, sokuknak ez éppen olyan nap, mint egy átlagok hétköznap. Mostanában már nem is feszegetem az élménybeszámolókat, mert összefacsarodik a szívem a hallottaktól. Egyre kevesebb gyerek éli meg a csodát. Ami nem az ajándék, hanem annak öröme, hogy találkozunk, beszélgetünk, csöndben vagyunk kicsit, várjuk a többieket, játszunk, nevetünk, megkérdezzük, hogy vagy és mi történt veled az elmúlt évben? Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy összegyűlünk a fa körül a családtagokkal, barátokkal fogadjunk el néhány jó tanácsot és akkor mindenkinek ad  2023-as karácsonya is:

 

 

 

1. Kóstold meg, fogadd el, örülj, hogy megkínál! Ha nem szereted a bejglit, kérj helyette mézest, zserbót, egyebet. Ahol bejgli van, ott akad más süti is, amit szeretsz.
2. Ne kritizáld a fát, minden dísznek története van.
3. Azt, hogy nekem nem kell semmi ajándék, ne hidd el! Egy apróság, egy kézzel írt üzenet, saját ajándék, egy kis gyertya, egy bonbon mindenkit levesz a lábáról, mert kapni mindenki szeret.
4. A legnagyobb ajándék a jelenléted, az időd. Ne spórolj vele! Minden egyéb megvár. Munka, feladat ott lesz az ünnepek után is.
5. Vond be a gyerekeket a készülődésbe! Hogy tanulná meg hogyan kell az ünnepre hangolódni, ha ekkor is valami készbe csöppen bele, aminek örülnie kell.
6. Legyen valami megállapodás arról, mikor lehet és mikor nem átruccanni az online térbe és mikor szeretnénk, ha valóban jelen lenne, és nem kütyüzne.
7. Nem kell mindent a gyerekek akarata szerint alakítani, csak azért fát állítani napokkal korábban, mert az 5 éves hisztije elég hatásos volt.
8. A gyerekek elfogadják a szabályokat, főleg ha el is magyarázzuk, mit miért szeretnénk.
9. A család idősebb tagjait is avassuk be az újdonságokba! Lehet, hogy a nagyi most fedez föl egy új applikációt, amit az unoka mutat neki az új mobilján. Sosem lehet tudni.
10. Azért a sokadik bejglire, vagy a tizedik töltöttkáposzta gombócra lehet nemet mondani, az még soha nem tette tönkre a karácsonyt.
11. Örüljünk egymásnak, és engedjük el az elvárásaink fölösleges részét (tiszta-e, finom-e, elég sok-e) Csak a lényegre figyeljünk. Ez pedig az odafigyelés, odafordulás lehetősége. Mert ez az ünnep.