Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? – Megjelent Steigervald Krisztián generációkutató új könyve

Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? – Megjelent Steigervald Krisztián generációkutató új könyve

Figyelem magunkra, egymásra, a gyerekeinkre! Van-e fontosabb ennél?

Lételemünk, hogy értékelni tudjuk önmagunkat, érezzük, hogy fontosak vagyunk, hogy képesek vagyunk megoldani egy feladatot, szeretve és elfogadva lenni a családunkban, társ lenni egy kapcsolatban, szerelemben, barátságban, de ez miként lehetne önreflexív és kívülről jövő figyelem nélkül?! A figyelem, a fókusz segít a tanulásban, a sportban, de az önismerethez is figyelem, megfigyelés, befelé figyelés szükséges. Vajon tanulható ez?  – Ezt a témát helyezi fókuszba Steigervald Krisztián, generációkutató-szakértőnk új könyve, a Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? címmel, mely már előrendelhető.

Naponta 7 percet szánunk egymásra

XXI. századi kutatások szerint mindössze nettó 7 percet beszél egy szülő az iskolás gyerekével…milyen minőségi idő, kapcsolódás és figyelem lehet ez? Miért küzdenek annyit a diákok és persze a tanárok is azzal, hogy a mélységi tanulásra, figyelemre szinte már képtelenek vagyunk? Multitasking^[1], mindenből egy kicsit, de hol az elmélyülés, az odafigyelés? A jelenleg együtt élő 6 generáció más és más élethelyzetbe született bele, másként dekódolja a világ történéseit, épp ezért az együttműködés alapja, hogy megértsük egymás motivációit, behuzalozását.

 

 

Tanulható-e a figyelem, a figyelmesség?

Képesek vagyunk-e figyelni egymásra, tanulni más generációktól, vagy rögtön azt mondjuk „Bezzeg az én időmben…”? Milyen értékrendek, szokások változtak meg a digitális tér megjelenésével, miért nem köszönnek a diákok a tanárnak, miért nézünk evés közben videót az okoseszközön és miért hat olyannyira a gyerekek értékrendjére az influencerek világa?

Tanulható-e a figyelem? Miben tér el ez a generációknál? Míg régen simán elolvastuk egy Dosztojevszkij művet vagy megnéztük egy három és fél órás színházi előadás keretében, ma egy fél oldal olvasása közben is elkalandozunk…Hol van a mélységi olvasás, miért mindent csak audio-vizuális tartalomként tudunk fogyasztani, abból is néha csak 1-2 percet…?

Változtunk, mindenki, mindenki másként, de vajon tanulható-e a fókuszálás?

 

 

Generációs hídépítés

Krisztián missziója a generációs hídépítés, melynek alapja az elfogadás.

„A ’60-as években készítették el az első olyan számítógépet, amely több processzorral is rendelkezett, így egyszerre két, vagy akár több feladatot is el tudott végezni párhuzamosan. Ezt a funkciót nevezték el multitasking^[1]-nak. Szerintem nincs olyan ember ma, aki ne ismerné ezt a szót: de nem a számítógépek világából, hanem mint emberi képesség. Pedig nem az. Az agyunk ugyanis nem gép, bármennyire is szeretnénk úgy tekinteni rá. De mára beépült a szótárunkba ez a szó, mint humán készség, és vannak olyan embertársaink, akik őszintén hiszik, hogy képesek a multitasking-ra. Ahogy változik a világ (a makro-környezet), úgy alakul át a nyelvünk, a beszédünk.

És ez csak egy-két kiragadott példa a rengeteg változás közül, ami érintett minket, embereket. Még mennyi-mennyi minden történt az elmúlt 60-80 évben, ami gyökereiben változtatta meg azt a tapasztalati környezetet, amit úgy hívunk: gyerekkor. Amikor mindenki megtanulja, megtanulhatja, mit is jelent neki a Föld. Hogyan kell itt élni, és hogyan kell a többi emberrel együtt élni. Számomra ez a generációs változás.” – fogalmaz az Író. Az elfogadás, generációs motivációk különbségét, összefüggéseit mutatja meg Krisztián az új könyvében.

 

 

Mi számít normálisnak, mi alakítja az értékrendet? Hogyan tanulhatunk egymástól, egymásért?

„Az, hogy mi számít normálisnak, azt az éppen adott időszak társadalma határozza meg. A normalitás, az elfogadott értékek attól (is) függenek, hogy éppen mikor és hol vagyunk.”

Mi volt a normális Magyarországon 1960-ban? És mi ’85-ben? Mi a normális 2023 Magyarországán? A születésünkkor kezdődik a saját szocializációnk, amely egy nagyon hosszú folyamat. Ennek során a minket körülvevő társadalom attitűdjeit, értékrendjét, szokásait, viselkedésmintáit és felhalmozott tudását tanuljuk meg és saját magunkon keresztül hozzuk összhangba ugyanennek a társadalomnak az elvárásaival.

 

A sikeres szocializáció jele a társadalmi elfogadás.” – fogalmaz a Szerző, aki személyes történetekkel, kutatásokkal és igazi aha-élményekkel ajándékoz meg minket a második könyvében.

A könyv kitér a cybertérből az offline térbe is leszivárgó viselkedésminták változásaira, a globális kultúraváltást egészében szemléli, nem ítélkezőleg, hanem kíváncsian, felfedező szemüvegen keresztül.

Olvasás közben szülőként hasznos önismereti útra lépünk, ahol a könyv lapjairól egy baráti hangú coachtól rengeteg útbaigazító táblát kapunk: nem direktívát, hanem lehetőségeket, hogy megértsük a hozott és tanult családi mintáinkat, a generációk közötti különbségeket, és segítséget nyújt abban, hogy átkeretezhessük a szülőségünket (is).

 

 

Segítsünk egymásnak! – ez az üzenet hatja át a könyv minden betűjét; ahogy a nagyszülők nem tudnak online rendelni, úgy a fiatalok nem értik, hogy milyen egy háromnapos nagy lagzi? Az X-es generáció még kívülről tudta a szülei, barátai telefonszámát, a mai Z és alfageneráció már csak azt tudja, hogy hol van az okostelefonja és milyen applikációval tud akár a Marson is egy virtuális sétát tenni…

Ahhoz, hogy tudjunk együtt élni, fel tudjunk ülni az online és offline libikókára, ahhoz mindenkinek bele kell tenni és hogy a mérleg nyelve pont középen álljon meg, ahhoz pont egyformát…de ilyen úgy sem lesz, de legalább szülessen meg a szándék bennünk, szülőként, nagyszülőként, tanárként, segítőszakemberként, hogy érteni akarjuk a gyerekeinket! A digitális bennszülöttek világában, ahol mi bevándorlóként eltájékozódhatunk.

 

Steigervald Krisztián generációkutató, a Felelős Szülők Iskolája kiemelt szakértőjének új könyve, mely számtalan aspektusból világítja meg az összefüggéseket a figyelmetlenség társadalmában, mely kihat a családi kapcsolatainkra, a tanulásra, a sportra és nem mellesleg a karriertervezésre is.

Az Író két gyermekes édesapaként, közgazdászként, generációkutatóként ismét remek könyvet alkotott – előző könyve a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? c. után -, ami az elfogadás és a megértés könyve is egyben.

Minden „Felelős Szülői” család és „Felelős Óvoda, Iskola, Egyetem” könyvespolcának értékes darabja lesz, szívből ajánlom.

 

 

A könyv már előrendelhető: Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? [előrendelhető] (lira.hu)

Természetesen ezzel a témával is készülünk író-olvasó találkozóval, edukációs előadással, mellyel kapcsolatban az info@felelosszulokiskolaja.hu-n lehet érdeklődni.

[1] Angol szó: a multi azt jelenti „több, sok”, míg a tasking a „feladat, feladatvégzés, munka”. Tehát több feladat egyidejű, párhuzamos elvégzését jelenti.