Bálna vagy! Rohadt dagadt vagy! Kicsi az orrod! Büdös vagy! – Testszégyenítés, testképzavar

Bálna vagy! Rohadt dagadt vagy! Kicsi az orrod! Büdös vagy! – Testszégyenítés, testképzavar

Mindig is volt cikizés a gyerekek között, de sajnos a felnőttek között is, hogy ez meddig megy el, milyen akár életre szóló traumát okoz, azt esete válogatja. Sajnos egyre megszaporodott a digitális térben az ún. body shaming, vagyis testszégyenítés. Az életünk nagy részét kirakatba tettük az online térben.  Különösen igaz ez a testre, melyhez elvárások és sokszor erős értékítéletek is kapcsolódnak… A test megítélésének egyik legjellegzetesebb formája a body shaming, ahol az aktuális ideáltól, trendtől eltér a test és azt erős kritika éri, akár online, akár offline. Legutóbb a várandós Hosszú Katinkát „bálnázták le”, aki boldogan posztolt kismamaként egy fürdőruhás képet, illetve Grisnik Petra színésznő csinált egy kampányt, Magamra veszem címmel az Instán, megmutatva, hogy milyen gyomorforgató megjegyzéseket kapott egyes képeihez…

Miért fordult fel ennyire fenekestül a világ, hogy egy boldog kismamát, aki nem mellesleg háromszoros olimpiai bajnok – tehát van testtudatossága – bálnának neveznek? Cikizzük egymást egy frizuráért, soványságért vagy épp dagadtságért és persze ha nem a legújabb, legdrágább okoseszközzel járunk? Miért bántjuk ennyire kendőzetlenül egymást? Mennyiben tér el egy offline közösségben való cikizés és mit hozhat egy-egy durva komment a közösségi médiában, ahol is mindenki előtt megszégyenül az áldozat? Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológussal és Steigervald Krisztián generációkutatóval beszélgettünk testszégyenítésről, a globális értékrend és kultúra változásról, valamint a digitális tér mindannyiunkra gyakorolt hatásáról.

 

 

Számtalan pedagógussal, gyógypedagógussal és fejlesztőpedagógussal dolgozol együtt, akik több ezer diák életét látják. Egyre több mentális probléma kerül elő, testképzavaros gyerekek, kamaszok. Sokszor elítélik, lebecsmérlik egymást, ha nem a nagy csoportnak és a divatnak megfelelően néznek ki. A body shaming – testszégyenítés – meglehetősen gyakori jelenség: egy amerikai felmérés szerint a nők 93%-a, a férfiaknak pedig közel 87%-a szenvedett el a testére vonatkozó megjegyzéseket. Itthon mit tapasztaltok?

 

Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológus: Bár itthon egyelőre nem állnak rendelkezésünkre statisztikai adatok, de a tapasztalataink alapján ugyanilyen nagy arányban fordulhat elő nálunk is a testszégyenítés. Eredetileg főképp a túlsúllyal kapcsolatos megjegyzések tartoztak a testszégyenítés fogalmába, azonban már sokkal tágabban értelmezzük azt. Nem csupán a túlsúlyra, hanem az adott korszak testideáljától való bármilyen eltérésre vonatkozó rosszindulatú megjegyzések is ide tartoznak. Gyakorlatilag minden korosztályban megjelenik, hiszen már akár óvodáskorban is csúfolódnak a gyerekek, pl. a másik kancsalságán, túlsúlyán, de akár a beszédhibáján is. Az iskolás korosztály esetében a bullying folyamata nagyon sokszor éppen a testszégyenítéssel kapcsolódik össze. És a felnőttek sem kivételek, sőt. Az online felületek térhódításával, a látszólagos láthatatlanság mögé bújva sokkal könnyebben fogalmaznak meg igen bántó kritikát mások felé.

Minden életkorban komoly pszichés következményei lehetnek a testszégyenítés elszenvedésének, hiszen felnőttként is komoly önértékelési- és testképpel kapcsolatos problémákhoz, szégyenérzéshez vezethet. Azonban nem lepődünk meg azon, hogy a személyiség fejlődésének idején, gyermek- és serdülőkorban okozza a legnagyobb károkat a testszégyenítés. A különféle szorongásos tünetek és az evészavarok hátterében is gyakran állnak ilyen típusú pszichotraumák.

 

Két különböző dologról beszélünk, mégis, hogy függhet össze a testszégyenítés és a testképzavar?

Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológus: Az evészavarok, és az azokhoz szorosan kapcsolódó testképzavar általában a serdülőkorban vagy a fiatal felnőttkorban kezdődnek, amikor különösen fontosak a külső visszajelzések az önértékelés és az énkép alakulásában. Ezekben az években a kortársak testszégyenítő megjegyzései – a médiahatás mellett – növelik a saját testtel való elégedetlenség érzését, ami akár testképzavarhoz is vezethet. Testképzavarról akkor beszélünk, ha a fiatal vagy a felnőtt nem képes reálisan észlelni a saját testét, sem a súlyát, sem az alakját nem tudja jól megítélni. A testképzavar az anorexia nervosa egyik jellegzetes tünete, ami az evészavarok közé tartozik. Anorexia esetén, bár a beteg kórosan sovány, de még ebben az állapotban is attól retteg, hogy el fog hízni, ezért mindent elkövet, hogy ez ne történjen meg. Nagyon alacsony kalóriabevitellel étkezik, extrém sokat sportol, és a már említett testképzavar mellett nincs betegségbelátása, ami különösen veszélyessé teszi ezt a kórképet. Az evészavarok másik típusa a bulimia. A bulimiával küzdők az időnkénti kontrollálhatatlan falásrohamokkal hatalmas mennyiségű, magas kalóriatartalmú ételeket esznek majd, majd ettől valamilyen formában – például önhánytatással, hashajtózással, erős edzéssel – igyekeznek megszabadulni. A bulimia esetében az önértékelés legfontosabb alapját a testkép adja. Az evészavarok harmadik típusa az úgynevezett túlevéses zavar vagy falászavar, ami nagyon gyakran túlsúllyal vagy elhízással jár. Ebben a típusban, mely minden életkorban előfordulhat, kevésbé jellemző a testtel és testsúllyal kapcsolatos szorongás, a falásrohamokat nem követi a megevett tápláléktól való megszabadulás vágya, azonban a falásrohamok akár napokig elhúzódhatnak.

 

A gyerekek, tinik körében mennyire jellemzőek ezek a bántások és milyen pszichológiai folyamatok húzódnak ennek a hátterében?

Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológus: A bullying témakörével foglalkozva, itt a Felelős Szülők Iskolája keretein belül is érintettük ezt a témát, hiszen a bullying alapját sokszor éppen a testszégyenítés adja. Így sajnos nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a gyermekek, tinik körében nagyon gyakran találkozunk az ilyen típusú bántásokkal. A háttérben sokszor a zaklató, bántalmazó gyerek saját frusztrációja, önbizalomhiánya, elhanyagoló, esetleg bántalmazó családi környezetéből adódó saját traumája áll, ami miatt könnyen felfedezi a másik gyerek, kamasz gyenge pontjait, és saját önbizalmának támogatására a másikét ássa alá. A bántalmazottaknál pedig kiemelt rizikófaktort jelentenek az átlagostól való testi eltérések. A testszégyenítés esetében érdemes azonban még egy szociálpszichológiai folyamatot is végiggondolni. A referenciacsoport, aki az adott korszakban jelen lévő értékes tulajdonságokkal rendelkezik, olyan közösség, akikhez mindenki tartozni szeretne. Azoktól viszont látványosan el szeretne határolódni, akik nem tartoznak a referenciacsoporthoz, és ezt jól ki tudják fejezni, például a csoport leértékelésével, kritikájával, becsmérlésével. Kisamaszkortól ezek a folyamatok különösen erősen működnek.

 

 

Miben tér el az osztályban, vagy iskola előtt odavetett alázás, mint a digitális térben kommentelt?

Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológus: Minél szűkebb körben történik a megalázás, annál kevésbé megszégyenítő, de természetesen ez nem teljesen igaz, hiszen, ha éppen egy – a megalázott számára – fontos ember előtt hangzik el, akkor erős lehet a negatív hatás. A legnagyobb kárt azonban egyértelműen az online térben megjelenő kommentek okozzák. Ennek egyik oka az, hogy nagyon sokan látják, sőt akár fel is hívhatják egymás figyelmét a megszégyenítési folyamatra, és egyre többen bekapcsolódnak, erősítve a kirekesztést. A másik ok, amit már korábban említettünk, hogy személytelenül, a másik ember reakcióját nem látva, a láthatatlanság érzetével sokkal könnyebben lehet bántóan viselkedni, hiszen nem kell szembesülni a másik fájdalmával. Összefoglalva, bár már egy kétszemélyes helyzetben tett megjegyzés is befolyásolhatja egy másik ember önmagáról alkotott képét, minél szélesebb körben és minél kevésbé személyes térben zajlik a megszégyenítés, annál negatívabbak a hosszútávú hatásai.

 

Hogyan kezeljük az ilyen helyzetet, ha tudomást szerzünk róla, szülőként, tanárként? Hogyan segíthetünk jól?

Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológus: A testszégyenítésről való tudomásszerzés esetén nagyon hasonlóak a felnőttek feladatai, mint a bullying esetében. Valójában már a prevencióval célszerű kezdeni a segítségnyújtást, mind a családi-, mind az intézményes nevelési környezetben. Beszélni kell arról, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy különbözzön másoktól, ettől nem jobb vagy rosszabb ember. Érdemes összegyűjteni, hogy mik lehetnek ezek a különbözőségek, ezeknek mi lehet akár az előnye. Szintén fontos eleme a prevenciónak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy ha úgy érzik, hogy valaki megszégyeníti őket, szóljanak a felnőtteknek, hiszen ez nem árulkodás. Nagyon fontos, hogy a szülők, tanítók, tanárok vegyék komolyan ezeket a jelzéseket, és reagáljanak rájuk, különben 1-2 alkalom után már nem fogja elmondani a gyerek vagy a kamasz, hogy milyen atrocitások érték. Ahogy a bullying esetében, a testszégyenítésnél is érdemes a jóvátétel elvét alkalmazva, resztoratív technikákkal feloldani az elszenvedő szorongását és a megszégyenítő bűntudatát, segítve őket abban, hogy felfedezzék a másik értékes tulajdonságait.

 

 

Generációkutatóként első könyvedben – Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? c. – sokat foglalkozol a generációk közötti különbségek feltérképezésével, a digitális tér általi változásokkal és az influencer jelenséggel, ami nemcsak a gyerekeinkre, hanem a felnőttekre is hatással van. Hogyan alakul a példakép, ikon, influencer hatás a generációs nagyító alá helyezve? Miért tesznek meg mindent (is) a diákok, hogy úgy nézzenek ki, mint a hőn imádott példakép és ha nem sikerül, akkor életük kudarcaként élik azt meg?

Steigervald Krisztián, generációkutató: Az influencer a maga valóságában jelenik meg a közösségi médiában, és bár vannak, akik mást akarnak mutatni, mint amik valójában, az ilyenek rendszeresen lelepleződnek és elbuknak.

Egy Baby Boomer tud viszonyulni az X-es példaképéhez, mert valamennyire hasonló módon hozta létre a média. Még akkor is tud viszonyulni (vagy pont azért), ha a kép, amit felé mutattak, egészen más volt, mint a valóság. Nagy Feróról, a Beatrice frontemberéről még ma is sokan gondolják, hogy ő élő csirkét darált a színpadon. De legalább gondoltak róla valamit, amin lehetett egy jót vitatkozni a koncertről hazatérő gyerekkel.

Az X-es viszont semmit nem tud a gyereke influencereiről, ezért javarészt azzal intézi el problémát, hogy az influencer konzumál, eladja a lelkét, a „seggéből él”, és soha egy napot nem dolgozott életében…

Az üzenet egyértelmű: mindig is voltak példaképek, akiket szerettünk, és akik miatt nagyon sok olyan dolgot megteszünk, amit mások miatt nem. Ez a rajongás lélektana. Olyan ez, mint egy kontroll nélküli szerelem… Innentől kezdve ez az érzés már cselekvésre tud késztetni, amiből lassan eltűnik a racionalitás. Amikor visszajelzést kapunk a hőn imádott szerelemünktől, influencertől, akkor már az kilendít minket a nyugalmi állapotból. A szerelemben valamennyire beteljesedik a vágyakozás (vagy durván véget ér), de a rajongó vágya szinte sosem elégül ki, csak fokozódik és fokozódik a találkozások során.

 

Aki nem felel meg a többség elvárásainak, azt kirekesztik, bántalmazzák, megalázzák. Itt van Hosszú Katinka, olimpikon úszónk története, hogy élete egyik legszebb eseményéről, a babavárásról tett ki egy fényképet a közösségi médiában, és a terhes kismamát „lebálnázták”… Régebben ez máshogy történt, mert akkor is volt cikizés, csúfolás, de ott személyesen, most már nem szemtől szemben mondjuk, mert ahhoz nincs bátorság. Mi változott ekkorát az elmúlt években? Hol csúszott el a társadalmi etikett, értékrend? 

Steigervald Krisztián, generációkutató: Az online térben nem kell szembesülni a másik fájdalmával, ez pszichés bátorságot ad a bántónak, a digitális tér pedig arctalanságot biztosít. Mióta világ a világ azóta volt testszégyenítés, akár csak, ha a Grimm mesékre gondolunk – a dadogós kislány, testi hiányossággal rendelkező karakterek – akiktől féltek és épp ezért csúfolták őket. Ezek az offline bántások most kikerültek az online térbe és talán ez a nagy változás. Régen a sportolóknál az öltözőben történt meg a csúfolódás, egymás testét kritizálták, beszólogattak, akkor is volt ilyen, csak nem tudta sok ezer ember.

A testszégyenítés, cikizés a tinédzsereknél főleg az identitás keresés időszakában nagy kétségeket hoz, pláne, hogy ez kettős szinten zajlik. A virtuális térben a „cyber-én”-t próbálja meg applikációk segítségével tökéletesíteni, szépíteni, szétjavítja a valódi testképet, arcot, ez a védekezőeszköz ahhoz, hogyha a való életben elégedettlen saját magával, testképével.

 

 

Mitől válhat elfogadottá a bántalmazás, a testszégyenítés?

Steigervald Krisztián, generációkutató: A bántalmazók egyre könnyebben megtalálták egymást az online térben, ahol összekapcsolódnak és ugyanúgy, egyesült erővel bántják az áldozatot, mintha ez egy normális dolog lenne. Normalizálják a bántást, a sértést, ami leszivárog a valós térbe és szinte elfogadottá teszi a bántalmazás ezen formáját, a testszégyenítést.

A megelőzés és megfelelő kommunikáció lehet a megoldás kulcsa. Egyre több tinédzser megy plasztikai műtétre, mert a kinézete miatt nem érzi elég értékesnek, szerethetőnek, elfogadhatónak saját magát…

A figyelem, az elfogadás, a megértés lehet az alapja annak, hogy most egyszerre a Földön élő 6 generáció együtt tudjon működni, hisz mindenkinek más-más értékrendje és példaképe volt. Anno a sztárok, mint mondjuk Jávor Pál vagy a Marlboro Man sohasem vetkőztek, nem mutatták meg a kockás hasukat, így nem is akartak a férfiak ahhoz hasonlítani. Sok minden megváltozott, de a változáshoz is igazodnunk kell és megismerni egymás motivációit, értékrendjét.

Mindenki elismerésre, szeretetre és elfogadásra vágyik. Hogyan tudjuk ezt megadni a másiknak, a társunknak, a gyerekünknek?  Erről írtam az új könyvben – Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? címmel -, ami hatással van a tanulásra, a karrierre, az önismeretre és természetesen arra is, hogy egy-egy ilyen bántás, zaklatás milyen mértékben ássa majd alá az önbizalmunkat, önértékelésünket.

 

Kapcsolódó tartalom: Hogyan állítsuk meg az iskolai zaklatást?! – beszélgetés dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológussal