Mit jelent a családban a gondoskodás? Ki gondoskodik és kiről? Anya többet? Vagy apa is? Gondoskodni együtt jó!

Mit jelent a családban a gondoskodás? Ki gondoskodik és kiről? Anya többet? Vagy apa is? Gondoskodni együtt jó!

Felmérések szerint a családi terhek 69%-át az anyák, 31%-át az apák vállalják magukra. Jól van ez így? Melyik családban mit jelent a gondoskodás? És mit tegyünk, ha változtatni szeretnénk – legalább a gyerekeink tekintetében?

2018. november 13-án este került sor a Zewa Magyarország Gondoskodni Együtt Jó kampányának sajtótájékoztatójára. Az esemény részét alkotta a kerekasztal-beszélgetés, ahol arról folyt a szó, milyen arányokban hárul teher a nőkre és férfiakra a családban. Az érdekes diskurzuson részt vett Balatoni József, Jocó bácsi, a népszerű tetkós töritanár, blogger, író, Deliága Éva, gyermekpszichológus, gyermekterapeuta, Szél Dávid pszichológus, egyetemi oktató és Nagy Réka a Zewa marketing menedzsere. Az egy irányba mutató gondolatok navigátora Dobó Ági, szépségkirálynő volt.

Zewa-reklám mint társadalomformáló gondolathordozó

Ritkán nézek reklámot, de most mégis megragadta figyelmemet egy. Gyerekek versengenek egy felállított akadálypályán, amelyet a családban valóságban is teljesített női és férfiszerepek szerint terveztek meg. A kislányoknak számtalan feladatot kell teljesíteniük, a kisfiúkra épp fele annyi feladat hárul.

Több mint reklám. Bizonyítéka annak, hogy a szerepvállalás még messze nem egyenlő mértékben hárul az anyára és az apára. „A gyermekek jövőjét befolyásolják azok a példák, amelyeket otthon szülőként mutatunk. Amit a gyerekek otthon látnak, azt tekintik természetesnek. Nagyra értékeljük azokat a családokat, amelyek úgy gondolják, hogy a háztartás és az otthoni feladatok elvégzése a férfiak és nők közös ügye. A gyermekek ezt a példát követve nagyobb eséllyel teljesedhetnek ki az élet minden területén” – vallja a Zewa.

Mit jelent az együtt gondoskodás?

A válasz egyszerű, de mégis bonyolult. Nézzük a tényeket: a női és a férfiszerepek a gondoskodásban, a családban szervesen elkülönülnek. A 21. század ideális családmodelljében a férfi is ugyanúgy kiveszi a szerepét a családi feladatokból, hite szerint – általában – fel-fele arányban. De valóban így van-e?

Az bizonyíték elmarad

Az esemény Szél Dávid érdekes, és meggyőző pszichojátékával kezdődött. Ki képes a családon belül levinni a szemetet? Ki képes elmosogatni? Ezeket a munkákat ténylegesen kik végzik? Többnyire a nők, az édesanyák – derült ki a játék végén. A férfiak általában úgy gondolják, hogy legalább akkora részt vállalnak a feladatokban, mint a párjuk, de ez – sajnos – messze nem így van. Vannak még mindig tipikusan „férfimunkák”, és olyanok is, amelyeket bárki megcsinálhatna, mégis az anyák viszik a vállukon a több terhet.

Ki takarítja a szobádat?

– tehetjük fel a kérdést a mai kamaszoknak. A válasz mindig attól függ, hogy milyen állhatatos a szülő, meddig tűri a „disznóólat” a gyermek „odújában”. Jocó bácsi kifejtette, hogy ha kitartó az anya, és napokig elviseli az áldatlan állapotokat anélkül, hogy ő maga rendet tenne a csemete káoszában, akkor van esély arra, hogy az együtt gondoskodás fogalma valódi értelmet nyer. Ebben az esetben nem „anyarobot” lép akcióba, hanem a kényszer. A tény, hogy senki más nem rak rendet, nem viszi ki a szennyest, előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, és a gyerek elkezd magáról gondoskodni. Az anya kiszolgáltatott helyzete is megszűnik.

A tapasztalat viszont – sajnos – az, hogy a szülők igyekeznek a házimunkától „megkímélni” csemetéiket, és ezzel nem tesznek nekik jót.

Melyik életkorban a legérzékenyebb a gyerek a szülői mintára?

A gyerek mindig figyel, még akkor is, amikor nem feltételezzük róla. Nincsen korhatár – ahogyan Deliága Éva is kifejtette -, sőt! Még fiatal felnőttkorban is tanulékonyak vagyunk. Ha az anya-apa fáradt, rosszul reagál, hárít, ez a példa ugyanolyan követendő, másolandó lesz számára, mint az összes többi. A gyereknek mindig az a közeg a természetes, amiben felnő, és általában kamaszkorban kezdi felfedezni, hogy mindent lehet másképp is csinálni, mint ahogyan addig megszokta. Jön a lázadás, és ezt a „mást” ki is akarja próbálni. A tudatos szülő figyel, és ha elfogynak az eszközei, akkor igyekszik szakemberhez fordulni. Amennyiben a szülői szerepeken családon belül nem képesek lazítani, úgy kialakul a gyerekben egy diszharmónia, és ezzel együtt a feszültsége is. Magyarul: ha például ő fiú, behatárolja magát egy szerepre a családon belül tapasztalt minta alapján. Ha az apja rangon alulinak érezte a mosogatást, akkor ezt a példát – nagy valószínűséggel – ő is követi. Egy darabig. Nem mindig, és ez a szerencse.

Női-férfi szerepek

A szerepek általában már egy párkapcsolat legelején kialakulnak, de a szülői mintát nem biztos, hogy minden pár követni szeretné.

Szél Dávid azt is kifejtette, hogy felmérések szerint a családi terhek 69%-át az anyák, 31%-át az apák vállalják magukra. Szándékos a „teher” kifejezés, hiszen itt nem csupán háztartási munkáról van szó, hanem arról is, hogy ki tartja észben a szülői értekezletek időpontját, a fogadóórákat, a születésnapokat, különórákat stb…

A közös teherviselés nem új keletű fogalom. Történelemórán hallottuk először, de ma már ez a társadalomban is ismert és magyarázott jelenség. Immár a családban is az. A szerepek persze valamilyen szinten leoszthatók férfiakra, nőkre, de a családban ma már egyenlő arányban kell teljesíteni ezeket. Fontos együtt, lehetőleg azonos mértékben gondoskodni azért, hogy egészséges, érzelmileg fejlett, normális erkölcsi attitűdökkel rendelkező generáció nőhessen fel.

Tihanyi Rita
  • pedagógus, gyermekagykontroll oktató

Tihanyi Rita

Két felnőtt gyermek édesanyja vagyok, pedagógus, tanár, gyermekagykontroll-oktató, tanulástréner.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.