Tanítható-e a tolerancia?

Tanítható-e a tolerancia?

Úton-útfélen találkozhatunk olyan sérült, fogyatékos emberekkel, akikre sokszor nem tudjuk, hogy nézzünk. Az egészséges ember nem képes megérteni, hogy ők napi szinten milyen nehézségekkel küzdenek, és ezzel együtt mégis képesek teljes, boldog életet élni. Csak akkor tudunk bármit tolerálni velük kapcsolatban, ha átérezzük a helyzetüket, ha bele tudjuk élni magunkat a mindennapjaikba. Ezért szervez érzékenyítő programot a XV. kerületi Önkormányzat és a Felelős Szülők Iskolája november 15-én, a másnap „ünnepelt” tolerancia világnapja alkalmából 220 felső tagozatos gyerek számára a Szent Korona Általános Iskolában. A rendezvény lelkes koordinátorai a XV. kerületi Önkormányzat ifjúsággal foglalkozó munkatársai, kivitelezője pedig a Nem Adom Fel Alapítvány Érzékenyítő Tréningcsapata.

Érdekes dolgokat próbálhatnak ki itt a gyerekek. Megtudhatják, hogyan élnek a siketek, vagy milyen a jelnyelv, a látássérültek hogyan képesek a tárgyak felismerésére. A kommunikációnak számos alternatívája van, ezzel is lehetőségük lesz megismerkedni. Az is érdekes lehet, hogyan tudnak a kerekesszékesek sportolni, például röplabdázni, de origamizhatnak egy értelmi sérült fiatal vezetésével is. A hetedik, nyolcadik osztályosok filmvetítésen és egy kerekesszékes fiatal által tartott motivációs előadáson vehetnek részt.

Az érzékenyítő programmal kapcsolatban a rendezvénynek otthont adó partnerét, a Szent Korona Általános Iskola igazgatónőjét, Gresó Tibornét, Ildikót kérdeztem.

Volt-e már hasonló rendezvény az iskolában, és honnan jött az ötlet?

Még nem volt hasonló kezdeményezés, és az itt tanuló gyerekek is csak abból tudtak meg valamit arról, hogy milyen sérülten élni, hogy volt egy gyengénlátó gyerek az iskolában, akivel együtt voltak egész nap, még testnevelés órán is. Nyilván tapasztalatot szereztek, és megtanulták tolerálni a társuk „más” viselkedését, talán értékelni is a saját egészségüket, empátiával odafordulni társukhoz. Ezért örültem annak, amikor az önkormányzat megkeresett ezzel a lehetőséggel, felvetette az érzékenyítő rendezvény ötletét. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy mindenki – kicsitől a nagyokig – érzékenyen, kellő empátiával, toleranciával tudjon odafordulni sérült társához.

Mit jelent neked a tolerancia?

A másság elfogadását, a másik ember tiszteletét az élet minden területén.

Tapasztalatod szerint hogyan kezelik a gyerekek a társuk „másságát”?

Van itt az iskolában egy hetedikes kisgyerek, aki nagyothalló. A tanárok, tanulók is úgy kezelik őt a kezdettől fogva, mint akinek nincsenek problémái. Ha a gyerekek a figyelmet és az odafordulást tapasztalják beteg, csökkent képességű társaik iránt a szüleik és tanítóik részéről, akkor ezt a példát fogják követni. A nagyoknál mindenképpen tapasztalható a segítőkészség. Ám az is elképzelhető, hogy a kisebbek – ha még nem láttak kerekesszékes vagy csökkent képességű embert, és a családban sem helyezett senki hangsúlyt arra, hogy elmagyarázza, ezt hogyan kell kezelni – értetlenül, esetleg félelemmel fordulnak feléjük. A nagyobbakra viszont nem ez jellemző.

Balog Fruzsinát, a XV. kerület Gyermek és Ifjúsági Önkormányzatának ifjúságsegítő koordinátorától a kezdeményezés okait szerettem volna megtudni.

Hogyan jött az ötlet a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat részéről, egy ilyen jellegű érzékenyítő nap megvalósítására?

Rengeteg alkalommal szembesültünk azzal, hogy a gyerekek nem tudják, hogyan viszonyuljanak

beteg, fogyatékos, sérült társaikhoz. Mintha félnének tőlük. Ezzel a programmal azt szeretnénk elérni, hogy ez a hozzáállásuk megváltozzon. Hogy észrevegyék, boldogan, teljes életet élni nem csak egészségesen, hanem csökkent képességekkel, fogyatékkal is lehet. A kellő hatást azonban akkor tudjuk csak elérni, ha olyan lehetőségeket biztosítunk mindannyiuk számára, amikor elgondolkodhatnak, átérezhetik azokat a gondokat, gátakat, amelyeket egy egészséges ember könnyedén megold, a fogyatékosnak viszont nem kis kihívást jelent. Megláthatják, hogy ennek ellenére ők is tudnak nevetni, dolgozni, sportolni, és teljes értékű életet élni. És nem utolsó sorban –éppen november 16-án ünnepeljük a tolerancia világnapját – toleranciát tanulni.

A NEM ADOM FEL Alapítvány szakmai koordinátorát, Csorba Csabánét, Évát a programokról faggattam.

Mi várja a gyerekeket ezen az érzékenyítő délelőttön?

Összesen nyolc állomáson nyerhetnek betekintést a gyerekek sérült társaik mindennapjaiba, kultúrájukba. Többek között a jelnyelvet mutatják meg a kollégák, a gyerekeknek lehetőségük lesz megtanulni és elmutogatni a különböző kifejezéseket, amelyeket kollégáink megtanítanak nekik. Lesz látássérült állomás is, ahol a résztvevők szemkötőt kapnak, és így kell felismerniük – egyéb érzékszerveik segítségével – bizonyos tárgyakat. Egy másik teremben egy periférikus látással rendelkező társunk mutatja meg a gyerekeknek, hogyan tanult meg autodidakta módon zenélni. Az Activity állomáson a klasszikus játékot olyan fiatallal játszhatják a gyerekek, akinek egy baleset következtében sérült az egyik oldali mozgáskoordinációja. Speciális kommunikációs lehetőségekkel ismerkedhetnek meg, és résztvevőként tapasztalhatják meg azt is, hogyan röplabdáznak a parasportolók. Nyilvánvalóan élmény és talán életre szóló tapasztalat lesz az is, amikor olyan fiataltól tanulhatnak origamizni, aki középsúlyosan értelmi fogyatékos. A papírhajtogatás folyamatát végigkövetve a végeredmény ráadásul lenyűgöző lesz…!

Mit csinálnak a 7-8. osztályosok? Őket hogyan érzékenyítitek?

Úgy gondoltuk, náluk más módszereket alkalmazunk. Meghívtuk a rendezvényre, Nagy Zsoltot, aki 18 évesen egy súlyos baleset következtében vált rokkanttá, kerekesszékessé. Zsolttal a Felelős Szülők Iskolája alapítója, Tibenszky Moni Lisa fog beszélgetni, majd egy filmvetítés következik, amiről szintén muszáj lesz szót ejteni. Nem azért, mert kötelező, hanem mert fel kell dolgozni az abban látottakat… A foglalkozás végén a játék itt sem marad ki.

A tolerancia tanulása tehát kezdetét veszi. És ha elkezdődik, akkor az egy életre szólhat.