Végre valódi férfi, apa könnyek hullhatnak a színpadon – Koraszülött apák érzéseiről tabuk nélkül

Végre valódi férfi, apa könnyek hullhatnak a színpadon – Koraszülött apák érzéseiről tabuk nélkül

A PADON – apa születik – képzeletszínház az apai érzelmekről

Hány férfi tudja kimutatni az érzéseit? Hogyan „születik” egy apa, hát még egy olyan apa, ahol a koraszülött gyermek jóval előbb érkezik és a kétségbeesés, kétely írja át akár hetekre, hónapokra az eredeti idilli terveket, amit a család együtt szőtt meg? Mi a dolga a férfinak ilyenkor? Lehet-e kétségbeesett, lehet-e gyenge, vagy csak robotüzemmódban darál tovább, hisz a fizetés, a munka fontos? Mi van ilyenkor a családdal, a férfivel és a nővel?

 

Ilyen és hasonló kérdések és ezzel együtt érzelmek kerültek a színpadra olyan „apanaplók” alapján, melyek valódi, megtörtént születéstörténeteket takarnak, napokat, heteket, hónapokat, amikor a babák életéért küzdöttek – mindezt az apák, a férfiak szemszögéből. Látszólag másodlagos, hogy Ők miként tudnak kapcsolódni, hogy hozzák-e a listára felírt dolgokat, hogy ellátják-e a munkájukat, hogy gondozzák-e az otthonmaradt gyermeket, de valójában egyáltalán nem mellékes, hogy Ők hogy vannak, hogy élik ezt meg… csak eddig valahogy rájuk nem került fény…

A Nemzetközi Férfinapon, két nappal a Koraszülöttek Világnapja után mutatták be A PADON – apa születik című hiánypótló előadást, ami sokkal több, mint egy művészeti alkotás… emberség, érzékenyítés és valójában az élet feketében és fehérben.

 

 

Hol vannak az apák a gyerekek születéstörténetéből? Miért kerül a fókusz szinte mindig  és kizárólag az anyára és a gyermekre? Hogyan „születik” egy apa? Ugyan nem Ő hordja ki a testében a gyermeket, de legalább annyira részese ennek a csodás várakozásnak. Jó esetben együtt járnak szüléselőkészítőre, tervezik a babaszobát, készülnek… De van, hogy az élet átírja a forgatókönyvet és a baba sokkal előbb érkezik. Ma Magyarországon minden 10. szülés koraszülés, aminek számtalan oka és kockázata van. Szóval minden tizedik családot érinti ez a probléma, de amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, az sokkal húsba vágóbb, még akkor is, ha happy end a vége… de ez nem garantált és az odáig tartó út igencsak izgalmakkal, félelemekkel teli.

Koraszülött apák naplóiból készült el a A PADON – apa születik képzeletszínház az apai érzelmekről című színdarab, mely igencsak érzékletesen viszi vissza a nézőt – már ha érintett volt – azokba a pillanatokba, helyszínekbe, ahol a kritikus hetek zajlottak, leginkább a csipogókkal, piros lámpákkal teli PIC – koraszülött osztályra – ahol lélegzetvisszafojtva álltunk sokat, sokszor…. percek, órák, napok, hetek…. amikor minden szülő, anya, apa azon rettegett, hogy az Ő gyermeke hogy van, mit mondanak ma az orvosok…

 

 

Három férfi, három apa, akik saját élményeik, kudarcaik, küzdéseik alapján írták meg a korapapás naplójukat, amit feldolgoz a darab. Ötletes, érzékletes és néha szemet homályosító könnyek jönnek a szövegek alapján

Férfi érzések, érzelmek kerülnek fókuszba, kendőzetlenül. Végre lehull a lepel, a több évszázados tabusítás –  a „katonadolog”, „az erős férfi nem sír” – a közhelyekről. De sír! És mi is vele, hisz a csodás várva várt baba, akkora, mint fél kiló kenyér, pici, sőt még a születéskori súlyából is veszít. Aggodalom, kiélezett élet-halál harc, amit a férfi, az apa a háttérben harcol meg, míg a feleség, az anya a kórházban küzd a gyermek életéért….

 

Van akinek 17 nap, van akinek 55 nap, és van akinek akár 83 nap is lehet… és van akinek nem lesz vége soha, mert nem lesz happy end, a küzdés ellenére sem.

Sortársi közösség, amit érzékeltet a minimál díszlet, kellék, jelmez, de pont elég így, mert a fókusz a kihangosított apai szíveken van, amit itt és most letesznek a közönség elé.

 

 

Az élet hatalmas rendező, hisz a darab bemutatásakor felfedi azon apák kilétét, akik valójában a naplókat készítették, akik a történetüket, érzéseiket adták, ahhoz, hogy erről egy színdarab születhessen, de még milyen hitelesen.

Szívből köszönöm, hogy létrejöhetett ez a szemléletformáló művészeti alkotás, aminek lényegét az apanaplók szövege adja, de ez csak a tökéletes színészi játékkal, dramaturgiai kompozíciókkal és a kísérő dalokkal, gitárjátékkal éri el célját és adja át az üzenetet, melyben ez áll:

„Egy apának érezni kell, érezni ér, sírni lehet, sőt kell!”

 

Bízom benne, hogy sokszor fogjuk látni ezt a darabot és akár még a Felelős Szülők Iskolája szakmai csapatával egy-egy edukációs ventillálásra is sort kerítünk utána, mert valljuk be, mindannyiunknak beszélhetnéke, kapcsolódhatnékja támad az előadás után.

 

Az előadásról itt olvashatnak.

„Röhögtem egy sort, aztán megint bőgtem, mint az állat” – színházi előadás az apai traumákról – Felelős Szülők Iskolája (felelosszulokiskolaja.hu)