A rettegett diagnózis: ADHD

A rettegett diagnózis: ADHD

Egyre többet találkozom olyan szülőkkel, akik úgy fordulnak hozzám, hogy jelzik: az én gyerekem ADHD-s. Tihanyi Rita pedagógus, gyermekagykontroll-oktató írása.

Jelentése

Az ADHD, angolul Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis figyelemhiányos hiperaktivitás zavar.

Egyik csoportja egyszerűbben az olyan embert jellemzi, aki nem tud huzamosabb ideig ugyanarra a dologra figyelni, ezzel együtt meglehetősen impulzív, vagyis azonnal reagál minden őt érdeklő dologra.

Másik csoportja pedig épp az ellenkezője: szétszórt, szórakozott, figyelmetlen, elmereng. Unatkozik elég sokat, álmodozik és nagyon lassú.

Felmerülhet a kérdés: akkor én (vagy a gyerekem) ADHD-s vagyok? Ahhoz, hogy erre a kérdésre hiteles választ kapj, mindenképpen érdemes elmenni vizsgálatra, hiszen ennek megállapítására vannak szakemberek.

Az ADHD-s jellemzői

• hamar felmegy benne a pumpa,
• belemegy olyan szituációkba, ami rá ránézve veszélyes következményekkel járhat,
• egy pillanatra sem tud megállni, folyamatosan jár a keze-lába,
• rossz az időérzéke,
• folyton elkésik,
• számára nehézséget jelent a nyugodt játék, tevékenység,
• folyton belevág a másik szavába,
• nem tud várakozni,
• halogatja a fontos feladatokat,
• szétszórt,
• nem képes befejezni azt, amit elkezdett.

Diagnózis

AZ ADHD tényét csak szakember állapíthatja meg. Lényeges része ennek, hogy a fent felsorolt tünetegyütteseknek fenn kell állnia legalább 6 hónapig. Ha a gyerek mozgékony, és pl. belevág a másik mondandójába, az még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ADHD-s. Lehet, hogy csak egyszerűen rá kell őt arra szoktatni, hogy nem mindig ő van a középpontban, és mások véleményét is figyelembe kell venni, azaz másnak is szót kell adni. Magyarul NEVELNI kell. Felelőtlenség elhamarkodottan diagnosztizálni (autodidakta módon), és a gyereket azonnal hiperaktívnak kikiáltani. Gyermekpszichiáterhez kell fordulni. A megfelelő vizsgálat és diagnózis után a terápia során csökken annak a veszélye, hogy a gyerek felcseperedve deviáns viselkedést mutasson, és az IQ-jához képest jóval alulteljesítsen.

Ki lehet „nőni”?

A jelenlegi vizsgálatok szerint a gyerekkori ADHD előfordulása világviszonylatban 3-6% körül mozog, felnőttkorban 2-3%, több fiú szenved tőle, mint lány. (Forrás)

A nyomonkövetések szerint a gyerekkori ADHD-val diagnosztizáltak 2-3 %-a felnőttkorban is jelentős nehézségekkel küzd. ŐK azok, akik gyakran váltogatják a munkahelyüket, nem tudnak kitartani egy meghatározott cél mellett, indulatosan reagálnak a legtapintatosabb figyelmeztetésekre is, és nagyon gyakran – ennek kapcsán – anyagi és szociális problémákkal küzdenek.

Kezelése

Egyes tapasztalatok szerint az ADHD-s gyereknek sokat segíthet a jóga, és a tüneteknek szoros összefüggése lehet a táplálkozással, a túlzott cukor-, szénhidrát-, mesterséges színezőanyag-fogyasztással is. Több évtizedes tapasztalataim azt mutatják, hogy a rendszeres kóla- és energiaital-fogyasztók nem tudnak sokáig egy helyben ülni, figyelni.

Agyműködésükre egyes vizsgálatok szerint jó hatással van az ütőhangszeres zene is.

Fontos, hogy az ADHD-s gyereket ne csodabogárként és betegként kezeld. Neki is szüksége van szabályokra, napirendre, és ezeket be is kell tartatni vele. Jutalmazni kell, ha bármilyen pici sikert elér, de a jutalom ne anyagi természetű legyen! Ha hibázik, akkor meg lehet vonni tőle olyasmit, amit szeret, de azonnal lehetőséget kell neki biztosítani a javításra is. Büntetni nem nagyon lehet, de az olyan helyzetekben, amikor értékrendbeli a probléma, muszáj! Ha másként nem, hát emeld ki a környezetből! Mivel az ADHD-s gyerekre jellemző, hogy kettesben szinte nem lehet észre venni a tüneteit, ezért igyekezz minél több időt kettesben tölteni vele! Ezt tedd rendszeressé! Ha a napi feladatok nem engedik meg a kettesben eltöltendő aktív játékot, akkor vond be őt a munkába! (Pl. krumplipucolás).

Ezek a gyerekek hihetetlen humorérzékkel vannak megáldva. Menj bele az általa poénosnak ítélt helyzetbe – még akkor is, ha felnőttként gondolkodva ez egyáltalán nem vicces! (Gondolj csak bele, te is hányszor kerültél olyan helyzetbe, amikor poénkodni akartál, csak valahogy nem jött össze…) Írd le, milyen szavak, személyek azok, amiket a gyerek viccesnek ítél, és ilyenkor egy kis poént, humort adagolj a beszélgetésbe!

De legfőképpen szeresd! Feltétel nélkül.

Még néhány gyakorlat, ami segíthet, a Csupa szív magazin oldalán.

Szerző: Tihanyi Rita, pedagógus, gyermekagykontroll-oktató

(Felhasznált forrás: http://www.hipertippek.hu)