„A jövő alkoholizmusa a számítógépes játékfüggőség”

„A jövő alkoholizmusa a számítógépes játékfüggőség”

Egy film a családon belüli társas magányról, az elhatalmasodó számítógépes játékfüggőségről, a nem uralt szenvedélyek kíméletlen elszigetelő hatásáról, a való élet vélt kudarcáról a virtuális világgal szemben – és arról, hogy ha nem vigyázunk, életünket végső soron egyjátékos módban éljük majd. Vasárnap 23.20 órától a Petőfi TV-n.

Az Egyjátékos mód című, tizenöt perces magyar kisjátékfilm történet egy fiúról és az őt egyedül nevelő édesanyjáról, akik az egyre elharapódzó számítógépes játékfüggőség okozta szétszakítottság, magány és kudarcélmény elől különböző utakon menekülnek. Szilvia azt kívánja, bár sose adta volna fia kezébe a virtuális szemüveget, hiszen így szemtanúja lesz fia lassú elveszítésének, akinek az elmúlt években a való világ elszürkült, a színek átszivárogtak a videojátékok virtuális valóságába. A lehangoló külvilágtól és a családjától elszigetelődött Dávid számára a boldogságot és a társas élményt egy nagyon látványos fantasy játék jelenti, ahol a főhős egy erős és határozott Harcos, olyan karakter, aki Dávid mindig is lenni szeretett volna.

Odegnál Róbert rendező és grafikus középiskolai tanár Egyjátékos mód című alkotásának témája a számítógépes játékfüggőség, a rövidfilm azonban nem csak az ifjúság, hanem az egész társadalom számára tükröt tart az emberi elszigetelődés problémájáról. A filmet vasárnap este 23.20 órától vetíti le az M2/Petőfi Tv. A mű a Magyar Média Mecenatúra Program Huszárik Zoltán-pályázatán készült. A rendezővel a Médiatanács Blogon jelent meg interjú játékfüggőségről, a következményként fellépő elmagányosodásról, valamint a filmes trükközésről.

– A mecenatúrapályázat beadásakor még A játék-özvegy volt a film tervezett címe, ebből végül Egyjátékos mód lett a végeredmény, ami a filmben angolul, Single player elnevezéssel jelenik meg. Mi indokolta a változtatást?

– A játéközvegy kifejezés angolul, mint game widow, egy létező formula. Leginkább azokra a nőkre használják, akiknek a párja, férje teljesen rákattan a számítógépes játékokra, és nem foglalkozik a másik féllel. Angolul ez jól hangzik, de magyarul szerencsétlen kifejezés, és be kellett vallanunk, hogy nem megfelelő. Ezekben a játékokban annyira általános az angol nyelv használata, hogy vért izzadtunk az új elnevezésért, végül Egyjátékos mód lett, mert mindenképp magyar címet szerettem volna a filmnek.

– Honnét jött a film ötlete?

– Grafikus tanárként dolgozom egy középsuliban, és van egy kolléganőm, akinek az elmondása alapján hasonló a helyzete, mint a filmbéli anyának. Ez a személyes élmény adódott össze az évek során, mígnem filmtervvé nőtte ki magát.

– Személy szerint neked van vonzódásod az ilyen játékok iránt? Táplálta ez is a filmötletet?

– Volt egy idő, hogy játszottam én is, de függő nem voltam sosem. Imádom a grafikát, és figyelem a játékok művészeti kivitelezését. De ma már kifejezetten nem szeretem ezt a tevékenységet, hiszen egyébként is rengeteg időt töltök a számítógép előtt, akár tanárként, akár filmkészítőként, és nem szeretem a szabadidőmet is erre elpazarolni. A fiatalok konfliktuskerülésből táplálkozó kattanását, problémák előli menekülési módját viszont tanáremberként is látom, és értem a „bekattanás” hátterét. Az iskolában 15 és 22 év közötti diákokat oktatok, és köztük is sokan vannak, akiket óra közben is nehéz levakarni a játékokról.

– És a tanáremberséggel hogyan jön össze a filmkészítés?

– Gyerekkorom óta rajzoltam képregényeket, majd művészeti iskolákba jártam – főleg az illusztráció végett –, és idővel megtetszett a filmtrükk-készítés is, amiből jött maga a filmkészítés. A kisfilmjeimben ötvöződik a trükkök látványvilága és a sztori vonala, ugyanakkor a jövőben szeretnék majd ettől távolodni. Nem akarom, hogy ez erőltetett legyen, és csak a trükkökről szóljanak, azokkal mossák össze a filmjeimet.

– Feltétlenül szemet szúró és magyar filmben ritkán tapasztalható, hogy a néző ilyen erős, vizuális trükkökre építő megjelenéssel szembesül. Ebből fakadóan a filmednek van egy erős nyitánya…

– Minden trükköt magam csináltam minden filmembe. Ha lenne mögöttem egy stáb, akkor ezeknél sokkal jobbakat lehetne létrehozni. Nyilván ez azt is jelenti, hogy a forgatás után nem átlagos idejű utómunka van vele, hanem határidőig folyamatosan dolgozom rajta.

 

A teljes interjú a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogján olvasható, a folytatásért kattints IDE.

Felhasznált forrás még: a Port.hu cikke.