Teher alatt nő a pálma

Teher alatt nő a pálma

Minél nagyobb a pálmafa terhe, annál dúsabb a koronája is. De mi köze ennek a neveléshez? A cikk végén kiderül! Héjja Edit pszichopedagógus írása.

Bizonyára ismerősen hangzik a latin eredetű idézet: Teher alatt nő a pálma! A mondás valószínűleg abból a felismerésből fakad, hogy a pálmafa levelei a törzs csúcsáról hajlanak le, így minél nagyobbak és nehezebbek, a növény annál erősebb és vastagabb törzset növeszt a súly hordozásához. Ezért minél nagyobb a pálmafa terhe, annál dúsabb a koronája is. De mi köze ennek a neveléshez?( A végén kiderül!)

Mit tesz a szülő?

Nézzünk egy gyors tesztet:

Adott egy 5. osztályos gyermek, a tanév októberében. A reggeli kapkodás után végre megérkeznek anyával a suliba (még anya viszi suliba, mert autóval egyszerűbb). Az osztályba lépve a gyerek a homlokára csap és aggódva mondja anyjának: Te jó ég a tornazsák, otthon hagytuk! Mindenki mérlegel, mert köztudott, hogy hiányos felszerelésért egyes jár.

Mit tesz ilyenkor a szülő? Ön mit tenne?

1. mivel rohannom kell a munkába, bár nagyon bosszant a dolog, de nem tudok hazamenni, hát ez van!
2. Megoldható a dolog, gyorsan hazaugrom azért a fránya szerelésért
3. Vagy hazamegyek, vagy nem, az adott helyzettől függ, de este jól elbeszélgetek a gyerekkel
4. Nem gond, megbeszélem a tanárral, és különben is ennyi kis feledékenység megbocsátható

Nézzük a megoldásokat sorban!

Ha valaki az a) megoldást választotta, akkor egyest kap a gyerek. De a válaszban ott rejlik, hogy a szülő kellően bánkódik e miatt.

Bár a válaszból mindenképpen kiviláglik, hogy a szülőt bántja az eset. Ha azért bántja, mert a gyerek egyest kap, akkor rendben van. Ez a legtöbb szülőre jellemező, idegesíti a rossz jegy. Ez rendben is van.

De ha lelkifurdalást érzünk, és saját magunkat is hibáztatjuk, akkor nem biztos, hogy magatartásunkkal a gyerek javát szolgáljuk. Gondoljuk végig! A gyerekben szépen lassan, az iskolai évek alatt kialakul, hogy a hibáiért, dolgaiért nem 100%-ban felelős. „A szüleim nem figyeltek, miért nem figyelmeztettek.”- gondolhatja a gyerek.

Kell figyelmeztetni a gyereket?„Igen, mert ilyen egy gondos szülő!”- kéri ki magának az ideges szülő. Ezt én mind megértem, de mikor kell egy gyereket teljes felelősségvállalásra tanítani. Természetesen gyermekkorban. Ha a gyerek túlféltő szülők kezei között nő fel, akkor képtelen lesz megtanulni, hogy a dolgaiért felelősséget vállaljon. Az ilyen gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik a munkahelyen sokszor elfelejtenek dolgokat, néha pontatlanul dolgoznak és hibáikért, valamint saját munkáikért sem vállalnak felelősséget. Meg fog élni így is, még vezető pozícióba is kerül, de a szülei még 50 éves korában is figyelmeztetik a felesége születésnapjára.

Ha valaki a b) megoldást választotta: a gondoskodó szülő legszebb példáját látjuk. Ez sem gond abban az estben, ha csak párszor fordul elő. De ha az a gondoskodás a problémák és konfliktusok 70-80%-ában jellemző akkor hatalmas, felesleges súlyt teszünk a gyerek vállára. Nem hagyjuk, hogy érezze a felelősséget. Nem hagyjuk személyiségét a megfelelő irányba fejlődni. Mivel a problémáit szülei oldják meg, ezért nem fogja megtanulni a konfliktusok kezelését, a problémák megoldását. Ezért lesz, hogy fiatal felnőtt és későbbi felnőtt korában vért fog izzadni, ha kilép a nagyvilágba. Nem lesz képes megtapadni a munkahelyén, mert mindig lesz egy idegesítő munkatárs, vagy képtelen lesz a munkahelyi, kollegiális konfliktusokkal(munkák áthárítása, befeketítés, kibeszélés stb.) mit kezdeni. Az ilyen felnőttek nagy nyomás miatt nagyon veszélyeztetettek a pszichés megbetegedésre. Hiszen gyakran azt gondolják, hogy velük van baj, hogy csak nekik ilyen fekete a világ, és innen már csak egy lépés a depresszió. Vagy a stressz és megoldatlan konfliktusok feszültsége olyan ismeretlen utat jár be, ami számukra befolyásolhatatlan. Ezekből lesznek a gyomorbetegek, a krónikus fejfájással küzdők, vagy a rémálmoktól aludni képtelen emberek.( Természetesen pszichoterápiával kezelhetőek ezek a problémák, de inkább előzzük meg!)

Nézzük a c) választ. Nem tudjuk lesz-e egyes vagy sem, de itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi fog történni este. A komoly elbeszélgetés jó, de sok mindenre oda kell figyelni. Ha szeretnénk, hogy gyerekünk jóban legyen önmagával, akkor nem biztos, hogy le kell ordítsuk a fejét az esti beszélgetéskor. Mert, ha sokszor a hibáira büntetőleg reagálunk, akkor a gyermekben önértékelési probléma alakulhat ki. Ő szerencsétlen, mindig elfelejt valamit, butácska. Mióta tudjuk mi a Pigmalion-effektus, azóta tudjuk, hogy ezekkel a szülői (és tanári, és főnöki) magatartással vigyázni kell. Ha sokat mondják valakinek, hogy butácska, vagy feledékeny, hiába nem volt olyan előtte, egyszerűen hozza az elvárást. Butácska és feledékeny lesz. (ez a Pigmalion-effektus lényege)

De ha este elmondjuk neki, hogy nem tragédia az elégtelen, de figyeljen jobban. Ez csak rajta múlik, meg kell tanulnia odafigyelni a dolgokra, mert talán ezen múlik a jövője. S tényleg nem mindegy, hogy wc-t pucol 70ezerért, vagy bársonyszékben ül sok százezerért. S ha a feledékenységet is csak egy kis apró hibának észleli a gyerek(mivel a szülei sem csaptak ribilliót) ezért az önértékelése is helyes irányba fejlődik. Továbbá képes lesz saját hibáit önmagának megbocsátani(ezzel megakadályozva sok későbbi pszichés problémát). S mivel nagyon szeretne szüleinek megfelelni, ezért tényleg jobban odafigyel.

A d) válaszis elfogadható abban az esetben, ha nagyon ritkán fordul elő. De ha a szülő gyakran intézkedik a gyerek háta mögött, akkor gyakorlatilag kiveszi a gyermeke életének irányítását a gyerek kezéből. Vagyis rászoktatjuk, hogy nem tudja valósan irányítani a saját életét, mert könnyen átnyúlnak a feje felett, elintézik mások, eldöntik mások. Ennek később súlyos „mellékhatásai”, hogy ha a már felnőtté vált gyerek életébe valaki csúnyán beavatkozik. Szinte észre sem veszi, vagy bár észleli, de nem tesz ellene, hiszen gyermekkorában megszokta, hogy saját életét nem ő maga irányítja. Képtelen lesz nemet mondani. (Súlyosabb következmények: erős kihasználás, végletekig való kizsigerelés) Biztosan ilyen jövőt szánunk gyerekünknek?

Teher alatt

Most visszatérve a címben említett közmondáshoz, valóban nem kell túlgondoskodni, túlvédeni a gyermekünket, mert abból később sok lelki és akár fizikai probléma, betegség is kialakulhat. A tökéletesen működő szülő inkább hátráltatja a gyerek fejlődését. Kellő mértékben, kellő időben adott terheléssel a gyermek is sokat nyer. Figyelmes, gondoskodó, felelősségteljes felnőtté válik. Sőt sok tartalmas szülői beszélgetés segítségével képes lesz megtanulni, hogy hibázni szabad, és ebből még tanulni is lehet.