Játékfüggőség, figyelemzavar – avagy miként rendezi át az internet a gyerekek életét, (ha hagyjuk)?!

Játékfüggőség, figyelemzavar – avagy miként rendezi át az internet a gyerekek életét, (ha hagyjuk)?!

Szinte minden függőség kialakulásának alapja lehet a figyelem és a szeretet hiánya

Amikor az online tér veszélyeiről beszélgetünk, a legerősebb félelmünkben attól tartunk, hogy a gyerekeink függők lesznek. Tulajdonképpen azt sem tudjuk eldönteni, hogy mikor kell igazán aggódnunk és mikor van csupán arról szó, hogy idegesít bennünket az állandó telefonozás, gépezés. A Felelős Szülők Iskolája által életre hívott agyermekkornemapplikáció tudatos internethasználatról szóló kampány keretében éppen ezért tartottunk online beszélgetést a játékfüggőségről, ahol a meghívott vendégek Kapitány-Fövény Máté klinkai szakpszichológus és addiktológus, valamint Steigervald Krisztián generációkutató, író coach voltak.

 

Először magát a függőség fogalmát kell definiálni. Kapitány-Fövény Máté szerint érdemes tisztázni, hogy két fajta függőségcsalád van: a kémiai, szerhasználattal összefüggő, és a viselkedési addikció. Ma már a szakemberek is úgy látják, hogy van létjogosultsága a játékfüggőségnek, mint diagnózisnak, hiszen egyre gyakrabban jelent problémát.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a függőségek mindig egy fennálló belső hiányra épülnek, üresség érzésre, amelyet mással pótol a szenvedélybeteg.  Ennek oka lehet genetikai, a jutalmazó rendszer alulműködése okozza, mert mindig van egy belső hiányérzet, amit az önjutalmazás enyhít, és e miatt könnyebben csúszik bele valaki függésbe.

Ami szintén a függés jellemző tünete, hogy megjelenik a kontrollvesztés, amikor nem tudja valaki szabályozni a viselkedését, illetve a tolerancia, vagyis a hozzászokás, amikor emelni kell a dózist, vagyis egyre több időt tölt például a gép előtt a gyerek.  A megvonás is egyértelmű tünet, vagyis amikor nem jut hozzá és ezért szétesik a mentális egyensúlya, tüneteket fog produkálni, ingerlékenység, szorongás, depresszió jelentkezik a betegnél. A függőség át tudja írni az ember egész életét, társas kapcsolatait, motivációs rendszerét.

 

 

A teljes beszélgetés visszanézhető itt:

 

Persze kérdés, hogy elvárható-e a gyerekek részéről az önszabályozás? A külső keretek vajon segítenek-e ebben?

Nem mindegy, hogy milyen valóságba születnek bele a gyerekek. A generációkutató szerint ez a mi felelősségünk, a felnőtt társadalomé. Lássuk be, az újszülöttek nem okoseszközökkel jönnek a világra, mi teremtünk számunkra ilyen gyerekkort, egy szabálykönyv nélküli online-offline behuzalozott életet, ahol állandó élményekre törekszünk, mert kell az élményfaktor. Miért nem hagyjuk unatkozni őket, egyedül lenni? A fejlődéshez erre is szüksége van egy gyereknek. Ha átgondoljuk, nekünk még várakozni kellett szinte mindenre, például hónapokig terveztünk egy külföldi utat. Most nem kell semmire várni. Pillanatok alatt eljutunk bárhova, akár egy időben a világ különböző pontjain lehetünk az online térben. Ezt pedig mi felnőttek is csodaként éljük meg és nem tudunk ellenállni neki. Akkor hogyan viszonyuljunk hozzá? Két szélsőséges szülői hozzáállás van jelenleg. A konzervatív, mindent tiltó és 12 éves korig semmit nem engedő, vagy a nagyon megengedő, ahol digitális cumiként használják a szülők az online tartalmakat már egészen kis kortól. Csak hogy legyen néhány nyugodt percünk, megnyitjuk azt a videót, mesét és leültetjük elé a 2-3 éves gyereket is. Jó ha tudjuk, hogy ilyenkor lehet, hogy egy harcot megnyerünk, de elvesztünk egy háborút.

 

Vegyük figyelembe a döntésnél azt is, hogy a túlzott, vagy túl korai digitális tartalomfogyasztás fiziológiai elváltozásokhoz is vezethet. Az egész világ addiktív ingergazdagsága egyszerűen áthuzalozza az idegrendszert, amely fejlődése közben úgynevezett ablakokban, szakaszokban érik. Éppen a tizenéves kor az, amikor intenzívebb érési ablakban van egy gyerek és az ilyenkor kipróbált szerhasználat, alkohol és így a játék is sokkal nagyobb függőséget alakít ki. Az idegrendszer képlékeny, azok a kapcsolatok erősödnek meg, amelyek intenzív idregrendszeri ingerhez kapcsolódnak. Egy online játék során érzett öröm, kielégülés az örömhormonok miatt pedig olyan, mint egy agyi robbanás, így ezt fogja kívánni az agy egyre többször. Viszont ha állandó és azonnali kielégülést keres a gyerek, nem tud a frontálsi lebeny viselkedésszabályozás funkciója kifejlődni, vagyis az önszabályozási pontok és keretek, a jutalom késleltetés működés elmarad, ha mindent azonnal megkap. Tehát az is addiktív, ha soha nem mondunk nemet, mindent azonnal megveszünk, odaadunk, bekapcsolunk. A felnőttek világának csökkentenie kellene a túlzott megengedést. Az okostelefon-digitális heroin, hiszen rögtön visszajelzést ad, így a kapott jutalom kondícionálja az állandó használatot.

 

Miért használják a fiatalok az unaloműzésre, stresszkezelésre az állandó kütyüzést? Miért ez a megoldásuk? Mert ezt a mintát látták tőlünk. És ez ott kezdődik, hogy a születésétől kezdve mit tapasztal. Minden kutatás azt bizonyítja, hogy a csecsemőkre fordított idő drasztikusan csökken. Az édesanyák szoptatás, babakocsizás közben is mobiloznak. A gyerekeink a korábbi figyelem 25-50%-t kapják meg. A figyelmetlenség kultúráját éljük. Egyfajta önvizsgálatot is érdemes tartanunk, hiszen hányszor van az, hogy szól a gyerek, de nem is halljuk meg a mobilunkat görgetve. Állunk az óvoda előtt, kijön a gyerek és a tekintetünket keresi, ugyanez a játszótéren, de mi nem figyelünk. Érdemes megnézni és kontrollálni a saját képernyőidőnket is, tudatosabban élni ebből a szempontból is. Ha nem változtatunk, nem kell azon csodálkozni, ha a gyerek tinédzser korban unatkozik és a mobilhoz nyúl. Nem az a baj, ha a néhány évesünk megnéz 1-2 mesét a tévében, tableten, de olvassunk neki mesét, hiszen ez kell az érzelmi intelligencia és a beszédértés fejlődéséhez.

 

Másik elgondolkodtató kérdés, hogy a gyerekek mennyire szoronganak a világtól és milyen a jövőképük. A média folyamatosan azt sugallja, hogy a világ veszélyes, állandóan változik, ettől viszont nem érzik jól magukat és szoronganak a fiatalok. Ehhez képest biztonságosabb az online tér. Kívül káosz uralkodik, minden megborulni látszik, ő sodródik. Az előbb említett okok miatt az érzelemfelismerés is csökken, ehhez képest az online tér szabályozható. Így odamenekül. Érdemes lenne egy megnyugtató képet mutatni a világról, ahol van miért újra felfedezni a valóságot.

Mindehhez adjuk hozzá az identitás bizonytalanságát, amely ahhoz vezet, hogy az online térben létrehozott cyber ének is egy hamis világot ábrázolnak. Ezt sem csak a tinédzserek csinálják. Végtelenül képmutató és énközpontú a világ ezzel kapcsolatban. Összefogással szembe kell nézni az online jelenlétünkkel, így tudunk segíteni a gyerekeknek.

 

 

Minden függőség emberi kapcsolatokat pótol. Nem működnek, töredezettek az emberi kapcsolataink. Vissza kell találni egymáshoz, ennek létjogosultságát mutatja az is, hogy egyre több az önszerveződő csoport, amelyek éppen a közösségi média platformokon jönnek létre.

Soha nem osztottunk meg ennyit magunkról, mint manapság a social felületeken. Nincs erről korábbi tapasztalatunk. Egy globális kultúraváltás zajlik éppen, ahol megváltozik a kommunikációs, a kötődések. Ezt kell beépítenünk a jelenlegi életünkbe, egy korábbi intézményrendszerbe, mint például az iskola. Nem arról van szó, hogy valamelyik jelenség jó, vagy rossz. Ne démonizáljuk a játékokat sem, hanem tanuljunk abból, hogy miért működik ilyen jól, miért tudja lekötni a gyerekeket. A játékosítást például az oktatási rendszernek is érdemes lenne átvennie, mint ahogy előbb vagy utóbb figyelembe kell venni a figyelem átalakulását is, vagy éppen azt, hogy nem az információ a fontos már, hanem a forrás, hogy mit hol találnak meg. Ezt kell megtanítanunk nekik.

 

Nem lesz mindenki függő. A felhasználók kb 5-6%-a csúszik át ebbe az állapotba. Ezekben az esetekben a játékfüggés átírja az ember teljes életét, megváltoztatja a motivációrendszerét, a személyes kapcsolódásait. Egyfajta menekülés a valóságból.

Külön kérdés az ADHD-s, azaz figyelemzavarral küzdő gyerekek helyzete ebben a tekintetben. A figyelemzavarral küzdő embereknél és a függésben élő embereknél is megvan a jutalomhiányos tünetegyüttes, a belső jutalmazás alulteljestése. Az ADHD-s gyerekeknél a túlmozgás éppen ezt a dopamintermelődést fokozza. Éppen ezért, ha a figyelemzavart nem kezelik, nincs fejleszve egy gyereknél, akkor az nagyon komoly rizikófaktort jelent a függőségek kialakulásában.

Ám általánosságban azért fellélegezhetünk, mert ha a képernyőidő 1-2 órában (ha valóban csak annyi) még javíthatja is a mentális egészséget, oldhatja a szorongást, lehet közben nyelvet tanulni, kialakulhatnak online társaságok. Nem kell tehát démonizálni az online teret, a játékokat, ha mellette nincs teljesítményromlás, nem szűkül be az érdeklődése a gyereknek, nem lesz teljesen motiválatlan, akkor nyugodtan kikapcsolódhat, szórakozhat az online térben megfelelő idő és tartalomkorlátozás mellett.

 

képek forrása: divany.hu, kepmas.hu