Ez történik, ha engedsz a gyereknek

Ez történik, ha engedsz a gyereknek

“Egész hétvégén dolgoztam, ahogy az előző hétvégén is, és az azelőttin. Persze mindezt a rendes hétköznapi munkán kívül. Előre elvállaltam több műszakot, hogy a nyári vakáció idejére ne köthessenek bele a két hetes nyaralásunkba. Nem voltam éppen a toppon.

De a gyerekem sem.

Amikor délután hazaértem, ült a padlón a csinos kis ruhájában és sírdogált, duzzogva közölve, hogy ő nem akar menni.

Egy barátomékhoz voltunk hivatalosak délutánra, ahogy megbeszéltük, a férjem össze is készítette a gyereket az indulásra, hogy mikor hazaérek, csak egy gyors átöltözés, és már indulhassunk is. Arra számítottam, hogy a lelkes és energikus gyerek fog elém szaladni, aki alig várja, hogy menjünk, hiszen ez végre egy közös program.

De ez az én butaságom.

20 percig próbáltam győzködni, hogy milyen jól fogunk szórakozni, hogy ott lesz a kis barátja, akivel úgy szeret játszani. De hiába voltunk mind kész az indulásra, ő továbbra is csak sírdogált, hogy nem akar menni.

Döntenem kellett. Kocsiba pakolhattam volna, hogy menjünk, hiszen várnak, és én is örültem a találkozsának a barátokkal, és egyáltalán, ez volt a terv. A felszínen úgy tűnhetett, engedek a gyereknek, ha nem viszem végig az eredeti tervet. Természetesen vannak olyan esetek, amikor nem engedek neki: amikor csokit akar enni vacsorára, vagy harisnya nélkül akar elindulni ősszel. De vannak esetek, amikor más a helyzet.

És ez most olyan volt. Észre kellett vennem, hogy amit valójában mond nekem, az az, hogy hiányzom neki, időt szeretne tölteni velem, csak velem. Szüksége van az osztatlan figyelmemre néhány órán keresztül.

A történet folytatása a Pöttyöslabda oldalán olvasható.