HÉTKÖZNAPI FÜGGŐSÉGEINK: Ajajjjj, nagy a baj Doktor úr!

HÉTKÖZNAPI FÜGGŐSÉGEINK: Ajajjjj, nagy a baj Doktor úr!

Függő játszma – merjük-e felvállalni saját gyengeségeinket? El tudunk-e tölteni 24 órát a Facebook nélkül? Képesek vagyunk-e lemondani a reggeli kávénkról vagy az esti sörünkről meccsnézés közben? Szembenézünk-e osztályfőnökként a tinédzserek problémáival, meneküléseivel és merünk-e beszélni róla vagy mindent a szőnyeg alá söprünk?  – hasonló kérdéseket feszeget dr. Zacher Gábor és a Momentán Társulat a napokban bemutatott érzékenyítő színháza. Vigyázat, sallangoktól mentes, leplezetlen kérdések és válaszok jönnek!!! A humor nagyágyúi és a méltán elismert toxikológus mély tanítása ez magunkról és a gyerekinkről, mely valós kontextusba helyezi a függőségeinket Függő játszma címmel, melyet legközelebb Kapolcson láthat a nagyérdemű. A darab utáni érzésekről, feldolgozásról, attitűdről Polus Enikő, mentálhigiénés szakember írta meg tapasztalatait:

Mentálhigiénés szakemberként sok élettörténettel találkozok, ahol megtapasztalhatom azt a gyors változást, ami zajlik a világban! Engedjétek meg, hogy egy átlagos hétköznapi beszélgetéssel kezdjem egy mozaikcsalád életéből:

„Anya………, hozzád beszélek! Nem igaz, hogy már megint tinderezel. Nem is figyelsz oda rám. Elegem van belőled, meg a pasi ügyeidből is. Inkább majd megírom neked messengeren!  (ajtó csapódik, a serdülő fiú elvonul).  Anya válaszol: ugyanolyan szemtelen vagy, mint az állat apád. Figyeltem rád, csak gyorsan válaszoltam még valakinek! Bezzeg te gépezhetsz, ha én beszélek hozzád!”

Nem, nem; ez itt nem egy extrém példa, hanem egy teljesen „átlagos kommunikáció” a hétköznapi függőségekben egy édesanya és egy serdülő között. Azért nevezzük átlagosnak, mert ők abban a tudatban vannak, hogy „EZ A kommunikáció”, pedig köze nincs hozzá. Jelen példánkban mindkét fél megsértődik, benne marad a saját érzelmi világában, nincs „beszéljük meg” vagy „beszélgessünk” pillanat, amely letisztítaná a dolgokat, keretet adna, kimondatná velük azt, amiről nem beszélnek! Az idő lecsillapítja őket, de nem oldja meg a kapcsolati problémát, így egyre nagyobb kommunikációs szakadék keletkezik!!! Szeretnének egymásra támaszkodni, egymáshoz kötődni, mégsem sikerült nekik, emiatt egyre inkább függhetnek a technikai kütyüktől, hiszen onnan több pozitív visszajelzés érkezik számukra, mint a valós életből. Így függeni kezdenek szinte észrevétlenül egy virtuális kapcsolódástól, amely az offline kapcsolatokat nem képes helyettesíteni!

Hétfejű sárkányaink, mint hétköznapi függőségeink

Vajon honnan indulhat el és mi befolyásolja ennyire a hétköznapi függőségeinket?  Kezdhetnénk a függőségek útját akár az anyaméhtől vagy az életünk első hónapjainak a kötődési mintázatától, hiszen sok mindent befolyásolhat ez az időszak is. De nézzünk szembe a „hétköznapi sárkányainkkal”, merjünk róluk beszélni, mert a fejünk fölé nőttek, a felnőtt világ sem tudja kontrollálni, megszelídíteni a saját életében! Egyre többen szidják a fiatalabb generációkat, mert őket azonosítják a függőségekkel. Érdemes lenne ezt a leplet róluk levenni, mert társadalmi jelenség, nem csak a fiatalokhoz köthető. Csak hát könnyebb elhárítani a témát és inkább a fiatalokat szidni. Vagyis tabuként kezelni, nem beszélni róla. Ha nem beszélünk róla, olyan mintha nem létezne. A sárkányokat a mesében le kellett győzni. Én szakemberként pedig azt gondolom, hogy a legyőzés helyett meg kellene szelídíteni az életünkben, hogy a kontroll a mi kezünkbe kerüljön és az irányítás nálunk maradjon. Ne függjünk tőle!  Nézzünk pár hétköznapi függőséget a sok közül:

• idealisztikus édesanyaság/édesapaság
• túlzásba vitt egészséges életmód, étkezés
• munka alkoholizmus
• rituálés szokásaink (kávé, tea, cigaretta, fertőtlenítés, gyógyszerezés, agyonvitaminozás, stb)
• sport függőségek
• celebitás függőségei
• net- és virtualitás függőségei
• másoktól függés túlzott mértékei (ide tartoznak a párkapcsolati függőségek is)
• testfüggőségek
• maximalizmus/minimalizmus függőségei
• szexualitás és pornográfia függőségei
• vásárlási függőségek
• spirituális és vallási függőségek
• való világ teljes tagadásának a függőségei
• segítő szindróma függőségei, stb.

Nos nyilván mindenki arra várt, hogy a drog-, alkohol,- gyógyszer függőségekkel kezdem. Nem tettem, mert arról már elkezdtünk beszélni. Így aztán Zacher Gábor és a Momentán Társulat is ebben a témában komoly segítséget nyújt az improvizációs formában eljátszott jelenetekkel.

 

Mit tehetünk, ha prevencióról beszélünk?

1. Először is merjünk beszélni róla! Legyünk magunkhoz őszinték, merjünk beszélni arról, ami a titkaink közt van. Kezeljük ezeket a témákat természetesebben, hiszen az élet résztvevői.
2. A mindennapos kommunikációnk kriminális és tartalmatlan. Nem a valós érzéseinkről szól! A valóság tartalma az, amikor a lényegről beszélünk és nem akarunk mindenféle lényeget elterelő tartalmatlanságról csevegni. Ha megkérdezzük, hogy „hogy van valaki”, akkor az legyen őszintén érdeklődő és ne sablonos!
3. A függőségek pótolnak valamilyen kötődési-, vagy kapcsolati hiányt. Egyszeri élvezet válhat szokássá, a szokás pedig kialakítja azt az érzelmi lelki lenyomatot, amely alapján, ha nem tesszük/vesszük/esszük, akkor hiány lép fel! Ha a hiánnyal nem tudunk érzelmileg megbirkózni, akkor pótlással segítünk és függővé válhatunk. Egyszerű példa: képesek lennétek elmenni két hetet nyaralni úgy, hogy mobiltelefont nem visztek el magatokkal? Na jó, akkor elviszitek, csak nem használjátok? Na jó, akkor egy kicsit csak, hogy tudjátok, hogy otthon mi van, de akkor csak ritkán használjátok? Na jó, akkor többször, mert az e-mailre is rá kell nézni? Na jó, akkor minden nap, mert azon olvastok könyvet, újságot is. Nos és így a szükséglet tárgyai, eszméi kialakítják a „SE VELED? SE NÉLKÜLED?” konfliktusait!
4. Böjtölni ér, nem ciki! Iszonyatosan nehéz, de szokj le néha arról, amit minden nap teszel/veszel! Hagyd ki, ne vedd be, térj át, ne menj be, gyere ki, kapcsold ki vagy éppen be!!!
5. Használjuk a természetes önismereti lehetőségeket és ismerjük meg magunkat érzelmileg is! Kiránduljunk, de ne a plázákban! Menjünk el a gyermekeink által imádott zenekar koncertjére! Próbáljunk meg csendben maradni és csak a másik emberre figyelni! Segítsünk többet másoknak önzetlenül! A saját mentálhigiénénkért mi vagyunk a felelősek, ne fogjuk másokra! De ha segítségre van szükségünk, merjünk segítséget kérni, akár a függőségeink területein is! Segítsük önmagunkat és nevessünk a saját bugyuta szokásainkon is, például a Momentán Társulattal!

 

De elsősorban tanuljuk meg magunkat szeretni, elfogadni és kapcsolódni minél több féle típusú emberhez! Én szívesen járok a Momentán Társulat előadásaira, hiszen mindig magamra ismerek és a humor segít, gyógyít, elrendezi azt, amire én nem vagyok egyedül képes. Másokkal együtt nevetni a saját hibáinkon pedig egy igazi csodafegyver, amely képes a hétfejű sárkányaimat lecsillapítani és visszafejleszteni a helyükre!

Írta: Polus Enikő

Szerkesztette: Tibenszky Moni Lisa