Itt a nyár, a gyerekeket meg elnyeli a képernyő

Itt a nyár, a gyerekeket meg elnyeli a képernyő

Kitört a nyár, vége az iskolának, a gyerekek ideje hirtelen felszabadul, és ezt a sok felszabadult időt az internet vagy a játékok világa úgy nyeli el, mint lefolyó a vizet. 

A szülők zöme nem bánja, ha a gyerek otthon tölti a szabad idejét, hisz legalább addig se kerül bajba, rossz társaságba, otthon „biztonságban van” hisz szem előtt van stb. hasonló a helyzet a nyaralás közben is, nem baj, ha a gyerek nem nyafog a hátsóülésen hanem elvan a saját esetleg a szülő telefonjával, csak aztán nehéz lesz elvenni tőle, vagy rávenni, hogy letegye. Fontos, hogy a nyári szünetben is legyenek keretek, hiszen a mértéktelen netezés, vagy játék nem tesz jót a gyerekeknek.

Sok fiatal csak úgy várja a nyári szünetet, hogy belevethesse magát kedvenc időtöltésébe, ami év közben csak takaréklángon lobogott, ám ha már voltak az év közben bevált keretek, akkor azokat érdemes ilyenkor is fenntartani, egyfajta nyári üzemmódban. Persze a nyári szünet valahol a szabadságról is szól, de az fontos hogy a gyerekek fokozatosan tanulják a saját felelősségük fontosságát, például a kütyükkel töltött idő beosztását, önmaguk szabályozását. Így ha például tanév közben családi egyezmény volt, hogy a 15 éves gyermek maximum napi 1-2 órát játszhat mivel az időbeosztása nyáron rugalmas valamelyest ez is rugalmassá tehető. Például napi kvóta helyett heti időgazdálkodással megengedhető, hogy két napon át reggeltől estig gépezzen a barátaival, de akkor a hétre eljátszotta a „játék idejét”. Ha esik ha fúj, ha tetszik neki ha nem, nincs több. A napi maximum kvóta is megemelhető mondjuk 2-ről 3 órára, de akkor ott legyen meghúzva a határ. Ha eddig nem voltak keretek, mert a gyerek annyit játszhatott amennyi szabad ideje csak volt, akkor most muszáj lesz felállítani párat, mert e nélkül akár az egész nyarat a képernyő előtt fogja tölteni a fiatal. Persze vannak, akik maguktól is abbahagyják, felállnak a gép elől vagy leteszik az okostelót, de ők egy kisebb csoport, ellenben a fiatalok közel 20%-a veszélyeztetett a videojáték függőség kérdéskörében. A mennyi az annyi kérdésében támpont, hogy minél kisebb gyermekről beszélünk annál kevesebb a megengedett illetve, hogy milyen viszonyt mutat a fiatal a virtualitással: mennyire tudja kontrollálni magát, a nélkül vannak e például elvonási tünetei (kedvtelenség, ingerültség) stb. Minél több problémás vonást mutat annál szigorúbban és rövidebbre kell venni azokat a kereteket. A problémás játszási szokások felmérésében nagy segítség lehet az alábbi rövid interaktív teszt, serdülők akár saját magukra nézve is megválaszolhatják a kérdéseket:

https://www.youtube.com/watch?v=EKpFJbi-AbY

Tóth Dániel pszichológus