Így neveld a “főnökösködő” gyerekedet

Így neveld a “főnökösködő” gyerekedet

A legtöbb gyermek imád harcolni olykor a szüleivel, és szeret ellentétes dolgokat állítani, néha már csak azért is, hogy felnőttesnek tűnjön. Ezzel átlagban semmi gond nincsen, hiszen meg kell tanulniuk kiállni a saját igazukért. A probléma inkább onnan ered, amikor a makacsságukból kifolyólag kezdenek kezelhetetlenné válni a csemetéink. Mihez kezdjünk a “főnökösködő” gyerekünkkel?

Egészen kicsi gyerekektől felnőtt korig megeshetnek bizonyos intervallumokban dacosabb (netalán “főnökösködő”) helyzetek. Viszont semmi ok az aggodalomra, minden szituációt meg lehet valamilyen módon oldani, erre hoztunk nektek néhány példát Monok Judit Babafalván megjelent írásából.

Minden embernek meg kell tanulnia előbb vagy utóbb kompromisszumokat kötni. Habár erre is vonatkozik a jobb később, mint soha, azért nem árt, ha ezzel egészen fiatalon megbarátkozunk. Hiszen nagyon sok olyan helyzet alakulhat ki életünk során, amikor nem mi irányítunk. Amikor alá kell rendelnünk magunkat egy magasabb beosztású egyén döntéseinek, vagy hallgatnunk kell egy nálunk idősebb egyénre.

“Főnökösködő” gyerek – stop

A kisgyerekek először a szüleik tanítása által találkozhatnak ilyen szituációval, amikor akaratukat próbálnák rátukmálni anyukájukra vagy apukájukra, aztán hirtelen egy nagy NEM-el találják szembe magukat. Egy ideig még működik, hogy sok dolgot megveszünk a gyermekünknek a bolt polcairól, néha nem teszünk rosszat vele, ha édességet ehet a vacsora előtt és időnként az sem árt, ha odavisszük nekik a kedvenc játékukat, amikor megkérnek minket rá. Viszont elérkezik az a pont, ahol a túlzott engedékenység és a szülői megadás rossz irányba tereli a nevelést. Nem érdemes hagyni, hogy a gyermek ráleljen erre az útra, mert onnan nagyon nehéz lesz kézen fogva visszavezetni a megfelelő viselkedéshez.

Az irányítás mértékletes átadása

Annak érdekében, hogy megtudjuk vajon egy-egy szituációra miként reagálna gyermekünk, megléphetjük azt az elképzelést, miszerint egy játék keretében csemeténk kezébe adjuk az irányítást. Például:

Játsszuk azt velük, hogy kicserélődnek a szülő-gyermek szerepek és egy rövidke időre ő lehet a szülő (anyuka, apuka, nyilván nem függő). Figyeljük meg, hogyha ő kerül pillanatnyilag az irányító felnőtt szerepébe, miként kezeli azt. Túlzottan parancsoló lesz? Nagyon visszaélne ezzel a szereppel? Innen látjuk, ha probléma áll fent. Ekkortól jöhet az elbeszélgetés, a mély kommunikáció, amikor érvelünk amellett, hogy milyen fontos a tisztelet. Nyilván, ha okosan kezeli ezt az újdonsült lehetőséget, ott nincs további teendő, elmondhatjuk nekik mennyire büszkék vagyunk rájuk és milyen boldogság számunkra, hogy ilyen ügyesen játsszák a felnőttet.

Minden esetben hívjuk fel figyelmüket rá, hogy ha épp konokká, főnökösködővé válnak

Semmiképpen ne engedjük el a fülünk mellett, ha ilyen történik. Mindig adjunk hangot neki, ha kicsikénk a nem megfelelő viselkedésmintát követi és azt gondolja, hogy mindennek ő a megmondója.

Mint mindig: a határozottság az egyik legfontosabb, mellyel jó útra tudja egy szülő téríteni gyermekét, mert akkor alakulhatnak ki a helyénvaló szerepek. Határozottság és türelem, ez a két kulcsszó, mellyel célba fogtok érni bármi legyen is. Kitartás, kedveseim! Én hiszek bennetek!

A teljes cikket a babafalva.hu-n olvashatjátok el.