Jocó bácsi: “Nincs olyan nap, amikor ne tudnék valamit tanulni a diákjaimtól”

Jocó bácsi: “Nincs olyan nap, amikor ne tudnék valamit tanulni a diákjaimtól”

A Kamaszharc címmel jelent meg az ország legnépszerűbb töritanárának első regénye, mely ugyan fikció mégsem nélkülözi azokat a napi élményeket, tapasztalásokat, mely a kamaszok életében nagy szerepet játszanak, olykor sokkal nagyobbat egy-egy érdemjegynél. Balatoni József, alias Jocó bácsi új könyve egy gondolati párbeszéd önmagunkkal, kamasz és felnőtt “énünkkel” egyaránt. Az író a napokban debütáló alkotás kulisszatitkairól mesélt.

A Jocó bácsi világa Facebook-oldalt senkinek sem kell bemutatni, üzemeltetője az ország tetkós történelem tanára, Balatoni József. Megmondó szakmai celeb, aki nem fél az oktatást másként csinálni, akár fenekestül felforgatni.

Az ország legnépszerűbb töritanára most újabb könyvvel jelentkezett. November 23-án a Jaffa Kiadó gondozásában megjelenő Kamaszharc – Találkozás egy fiatalemberrel című regénye már a Bookline előrendelési listájának top 10-es mezőnyében szerepel. – írja a szeretlekmagyarorszag.hu.

A könyv egy egészen új világot és műfajt teremt: önismereti párbeszédet, melyben a főszereplő saját időparadoxonán keresztül szembesül önmagával, kamaszkori énjével kihasználva ezen abszurditás minden tükrét.

Az íróval beszélgettünk a rendhagyó alkotásról, mely nem fél erős érzelmeket, a kamaszkori kicsapongásokat és a felnőtt lét megalkuvását sem bemutatni.

– Honnan a cím?

– Nagyon szeretem a szójátékokat, így a regény címével is szerettem volna kicsit játszani: hisz a H betű a címben elkülönül. A kamasz arc, kamasz harc szavakkal próbálkoztam és ez lett a vége. Olyan kifejező címet szerettem volna adni a könyvnek, ami teljesen lefedi azt, amiről szól. eleinte ez csupán a munkacíme volt a kéziratnak, aztán addig ízlelgettem, amíg megszerettem és ezt maradt a végleges cím.

– Kinek szól a könyv? Mit adhat egy kamasznak és mit egy kamaszt nevelő vagy akár csak a saját útját kereső fiatal felnőttnek?

– A könyv alcíme mellett – Találkozás egy fiatalemberrel… (hisz az egy Karinthyra való utalás) – a korhatár-besorolásban is egy irodalmi utalást, mondhatni fricskát alkalmaztunk, hisz 13 és ¾ évben határoztuk meg az alsó életkort. Bárki elolvassa, ad neki valamit a könyv. Egy kamasznak azt, hogy bár ő azt hiszi, teljesen egyedül van a problémáival, csak vele történnek furcsa dolgok, rá kell jönnie, hogy egyáltalán nincs így, sőt, normális az, ami vele történik. Közben pedig a felnőtt „én” tanácsokat ad a kamaszkori önmagának, férfiasságról, érzelmekről, szexualitásról, mindennapi dolgokról. A felnőtt olvasó pedig (legyen nő vagy férfi) visszarepülhet a saját kamaszkorába, újraélheti az akkori élményeket, problémákat, szerelmeket, csalódásokat. Ezzel pedig erőteljesen arcul is csaphatja, mennyire más ma az élete, mint amit akkor elképzelt, hogyan facsarták ki a társadalmi konvenciók. Az egész mű egy érzelmi hullámvasút mindenkinek, hisz hol nagyokat nevetünk a kamaszos bénázásokon, hol könnyezünk a szerelmi bánaton, hol pedig felkavar bennünket egy-egy veszekedés, kamaszos lázadás, történjen ez a családban, az iskolában vagy a buliban.

– Új műfajt teremtettél: önismereti párbeszéd – mit jelent ez a fogalom? Egyfajta elmélkedés, útkeresés az önmegvalósítás útján?

– Az önismereti párbeszéd pontosan azt jelenti, amit értünk rajta: egy fiktív párbeszéd önmagunkkal, miközben feltérképezhetjük, milyenek voltunk és milyenné váltunk az évek során. Tükröt kaphatunk a kamaszkori énünktől, vagy éppen tanácsot egy sokat megélt felnőttől. Az első betűtől az utolsóig egy útkeresés, hisz mind a kamasz Hori, mind a felnőtt Tamás keresi az útját, az életcélját és az életének értelmét. Mindezt mindketten humorral, őszinteséggel és érzelemmel telve teszik. Hogy ki találja meg valójában, az kiderül, ha valaki elolvassa a könyvet.

– A Kamaszharc, bár fikció, a tanárként nap mint nap megtapasztalt élethelyzeteket, azok tanulságait és olykor meglepő „megoldóképleteit” dolgozza fel – olvashatjuk a könyv hátoldalán. Mit látsz a napi munkád során, a suliban, mire van a legnagyobb szükségük a kamaszoknak?

– A legnagyobb szüksége ma egy kamasznak a törődésre, az őszinte és szeretetteljes odafordulásra van, és arra, hogy valaki meghallgassa, odafigyeljen rá. Bármennyire is meglepő, nekik ma rengeteg érzelemre van szükségük, fontos számukra ezek megélése, kimutatása. Folyamatosan elvárják, hogy a felnőttek visszajelzéseket adjanak a munkájukról, a tetteikről, a személyiségükről. Ugye, hogy nem gondolnánk erre? Pedig ez így van. Én igyekszem nekik megadni ezt, mert ezt tartom az egyik legfontosabb feladatomnak tanárként.

– Neked mit mondana fiatalkori önmagad, ha most találkoznátok? Elégedett lenne? Leteremtene?

– Hát, most rátapintottál egy olyan érzékeny kérdésre, ami írás közben nagyon sokszor foglalkoztatott, de sosem tudtam rá egyértelmű választ adni. Valószínűleg attól függene, hogy éppen milyen hangulatban lenne a fiatalkori önmagam. Ez meg – ahogy emlékszem – szinte percenként változott. Én nagyon szeretném hinni, hogy ha találkoznék vele, akkor adna egy pacsit, megölelne és büszke lenne arra, aki lett belőle. Mert akkor én is igazán büszke lehetek magamra.

– Szerinted hogyan lehet védekezni a felnőttkori kiégés ellen? Milyen személyes technikáid vannak?

– Leginkább úgy lehet védekezni a felnőttkori kiégés ellen, hogy az ember sohasem nő fel teljesen. Nekem ezt sikerült megvalósítanom, lélekben egy ötéves gyerek tudtam maradni: ugyanúgy bolondozom, ugrálok a tócsában, érdeklődve csodálkozom rá a világra, mint egy kisgyerek.

És ami a legfontosabb: ugyanolyan őszinte tudok lenni és ugyanolyan őszintén fel tudom vállalni az érzelmeimet, mint ők. Másrészt pedig nagyon változatos munkákat végzek: tanítok, előadok, tréningeket tartok, cikkeket és könyveket írok, kampányokban veszek részt, színészekkel játszom. Ez a változatosság pedig folyamatosan tölt és segít abban, hogy ne égjek ki, mert szerintem kiégni akkor lehet a legkönnyebben, ha az ember élete monoton és unalmas. Az enyém pedig nagyon nem az!

– A tanítás segít fiatalnak maradni? Mi a legnagyobb szellemi, érzelmi ajándék, amit a gyerekektől kapsz tanárként?

– Persze, hisz naponta gyerekekkel vagyok, akik egy pillanatig sem hagyják, hogy öregedjek, fiatalon tartanak. Bár azért valljuk be, 30 évesen még nem olyan nagy kihívás fiatalnak lenni és annak maradni.

A legnagyobb ajándék egyike tőlük az, hogy szeretnek, őszintén és feltétel nélkül, ezt pedig naponta ki is fejezik, elmondják, leírják.

Ennél nagyobb és több visszajelzés nem kell. A másik pedig az, hogy folyamatosan tanítanak engem: nincs olyan nap, amikor ne tudnék valamit tanulni a diákjaimtól. Velük együtt én is folyamatosan alakulok és fejlődök. Állandóan tükröt tartanak elém, ami segít abban, hogy reálisan értékeljem magam, közben pedig a földön maradjak. Remélem, akiket én tanítok, ők ezt felnőttként is meg tudják majd tartani. Akkor már elértem valamit.

– Miről szól a könyv? Mire számítsanak az olvasók?

– A könyv dr. Horolovszky Tamás harmincegy éves jogtanácsosról szól, aki egy szerelmi szakítás után beköltözik élete első önálló lakásába. Kezébe kerül egy kopott kis doboz, rajta felirat: Emlékek. A dobozban a gimnáziumi ellenőrző könyvek mellett egy megsárgult füzetet talál – kamaszkori naplóját. Felüti, elkezdi olvasni és nem győz csodálkozni. Ezt valóban ő írta?

Nem, nem ő írta. Hanem a tizenhét éves, jófiúságot megelégelő, szülők ellen lázadó, világmegváltó terveket dédelgető, őszinte szerelemre és fergeteges szexre vágyó Hori. Akinek ő már a nevét is kitörölte az emlékezetéből… Ám a szembesülés kamaszkori énjével kérdések sorát indítja el benne. Másnap reggel beteget jelent, és párbeszédbe kezd egykori önmagával.

Vajon mit tenne máshogy, mint akkor? És most mit kellene másképpen tennie, hogy ne egy önmagával és az életével elégedetlen, kiégett felnőtt találkozzon a hajdani fiatalemberrel? Hogy saját magára ismerjen. Dr. Horolovszky Tamás emlékezik, és újra él szerelmet, csalódást, barátságot…

Melyik az igazi élete? Melyik az igazi énje? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a főhősünk, és a könyv végére talán meg is kapja.

– Mit árulhatunk el a történet végéről? Lesz-e folytatás?

– Annyit árulhatok el, hogy a könyv vége legalább olyan meglepő, fordulatokban gazdag és izgalmas, mint maga az egész könyv. A folytatás pedig a jövő zenéje, hisz bármi megtörténhet.

Forrás: Szeretlekmagyarország.hu