KIRÁLY VAGY APUKÁM! Egy levél Édesapáknak az „elég jó apává” fejlődésről

KIRÁLY VAGY APUKÁM! Egy levél Édesapáknak az „elég jó apává” fejlődésről

Kedves Édesapák!

Nos ez a „cikk-levél” most nektek szól, kedves Édesapák. Ez nem fog bántani benneteket, se kioktatni, hanem segíteni abban, ami nélkületek nem menne, hogy mintákká, követendő példákká és felelős szülőkké válhassatok. A fiainknak és lányainknak szüksége van rátok! Nagyon is.

Vannak dolgok, ami csak veletek élmény, amit csak ti, Édesapák tudtok nekik megadni. A gyerekek mesélős hiedelmei alapján Ti vagytok a királyok és a lányaink rajtatok keresztül lesznek hercegnők, fiainkból pedig hercegeket Ti vagytok képesek faragni. Fontos, hogy tudjátok mindazt, amit most Nektek írok, sok Anyuka hangját kihangosítva! Jó, hogy vagytok! Mi Anyukák nélkületek „félkarú óriások” lennénk! Nem tökéletes apukákra vágyunk, hanem elég lenne „elég jó apának” lenni! Mondjuk, ehhez anyukaként egy kicsit máshogy kellene segítenünk az apukákat. Nem ledorongolva, hanem dicsérve; nem állandóan számon kérve, hanem csak megkérve; nem büntetve, hanem kommunikációban minden részletet megbeszélve. Mert az apukáknak is szükségük van arra a szerető, elfogadó, pozitív visszajelzést adó és odafigyelő légkörre, amit mi anyukák a gyermekeinknek biztosítunk! Nos, talpra magyar apukák, várnak a gyermekeitek, hogy közös élményeket alakítsatok. Cikk-levelemben hozok nektek néhány ötletet is, amit ha kipróbáltok, akkor a gyermekeink csodás mintát kapnak Tőletek, Ti pedig sikeresebben élitek meg az apaságot! Nos, Anyukák, néha hagyjátok Apára a dolgokat, ne féltsétek tőlük a gyerekeiteket annyira, sőt vannak dolgok, amik csak rájuk tartoznak és abba nem kéne beleszólnunk! Mindenki hordozza a saját gyermekkori mintáit és azzal próbálkozik először a gyermeknevelés területén. Nem baj, ha az tökéletlennek tűnik, majd csiszolódik, alakul és lassan változik. Próbálkozniuk kell, és komoly hátrányokkal indulnak. Nagyapáik mintáit kevesen hordozzák, mert háborús időszakban más volt a fontos, vagy épp soha nem tértek haza az édesapák. Apáiknak pedig fel kellett építeni a háborúk után a társadalmat ahhoz, hogy ma békés családi életet élhessünk. Így a mintáik bármilyenek is, nekik nagyon különleges szerepkört kell kialakítani, magukból megszülni, mert ma apának lenni sem könnyű. Hisz a régi minták már nem nagyon érvényesek, újakat kell kreálni! De, ha mi nők állandóan beleszólunk, közbelépünk, hogy mit hogy kéne tenniük az apukáknak, akkor az apaság nem fogja tudni elvégezni azt, ami a dolga lenne. Természetesen a levelem most nem tekint ki azokra a családi helyzetekre, ahol már több apuka van, vagy ahol egyáltalán nincs apuka! Gondolkodjunk együtt kedves Édesapák és Édesanyák!

Bár a férfiak szerepköreit sokan ahhoz kötik, hogy a „mamutot találja meg, lője le, hozza haza” és ezzel elvégezte a család felé a feladatait. Csakhogy régen is, amint a férfiak gyermekei már jártak és beszéltek, bizonyos beavatás után már vitték magukkal és megtanították, életre nevelték őket. Mindenben mintát mutattak, amit a gyermek lemásolt, utánzott és követett!

Nos, ma az apáknak sokáig kell dolgozni, kevés a jó időbeosztásos családbarát munkahely. Sokszor kapják „fejmosásként”, hogy „milyen mintát mutatnak a gyermekeiknek, ha otthon sincsenek szinte soha”. Amikor férfiakkal beszélgetek a munkám kapcsán különböző témakörben, mindig bekúszik az apaság: vagy azért mert a saját apja lelki lenyomata vagy hiánya ma is elevenen él benne, vagy azért, mert azt érzi, hogy nem tud megfelelni az apaságnak, nem tud elég jó apa lenni! Nos, és nem a gyermek körüli teendők miatt érzik ezt legtöbben, hanem a nők hozzáállása adja ezeket az érzéseket. Nos, hölgyeim nagyon nagy felelősség, hogy a gyermekeink apjában mit táplálunk: az alkalmatlanságot vagy az alkalmasságot! Csak azért, mert mi nők úgy gondoljuk sokszor, hogy jobban értünk a gyermekneveléshez! Pedig a gyermeknek nem tökéletes apa kell, mert olyan nincs. Elég „elég jó apává” fejlődni! De az elégedetlenséggel le tudjuk építeni az apákban a motivációt, és elkeseredést tudunk teremteni a helyére. A szavainknak súlya, hatalma és teremtő ereje van, és bizony néha jobb csendben maradni! (ismétlem, nem szélsőséges és agresszív családi helyzetekhez írom a levelet).

Nézzünk pár javaslatot ahhoz, hogy a gyermekeink és édesapjaik minek a segítségével tudnak egymáshoz közeledni és miként születik meg a valódi minta, amit a gyermek követni fog:

1. RUGALMASSÁG MINTÁJA:

Lásson a gyermeked sokat nevetni és könnyedén, rugalmasabban venni bizonyos dolgokat! Nem félvállról, hanem a rugalmasság mintáját adva, indulatoktól mentesen!

Pl. kitűztétek, hogy átúsztok közösen egy sávot, de elfáradtatok és nem megy, akkor nem a feladást kell hangsúlyozni, hanem rugalmasan kezelni és azon keresztül mintát adni!

 

2. ÉN-IDŐ MINTÁJA:

Teremtsetek minél rendszeresebben apa-gyermek pillanatokat, amikor nincs ott a másik szülő! Soha ne hangoljátok gyermekeiteket a másik szülő ellen! Ezekben a szimbiózis pillanatokban pedig menjetek el otthonról és menjetek bele különböző élethelyzetekbe. Figyeljétek meg a bogarakat, miként másznak fára vagy épp az embereket, hogyan reagálnak dolgokra!

 

3. PROBLÉMAMEGOLDÁS MINTÁJA:

Lásson akkor is a gyermeked, amikor nehéz az életed, sőt vond be a problémamegoldásokba aktívan! Ne úgy, hogy felelősséggel terheled, hanem kis részfeladatokat bízol rá, amit meg tud oldani! Pl. az iratokat kapcsolja ő össze a tűzőgéppel, amíg a nyaralóban anya készíti a vacsorát.

 

4. ÖRÖMSZERZÉS MINTÁJA:

Teremts meglepetéseket; váratlanul te mész érte az iskolába; a szülinapi bulija reggelén kakaóval ébreszted az ágyánál; amikor már kiderül Mikulásról minden, öltözz be és vigyél személyesen ajándékot, tartsatok pizsi-lusti napot, amikor együtt játszotok egy esős nyári napon a számítógépen is, stb.

5. ÖNVÉDELMI MINTA:

Amikor a gyermekedet bántják, akkor te védd meg és tanítsd egészséges önvédelemre!

Pl. kommunikatív módon miként oldhatunk meg agresszió nélkül dolgokat. Ehhez filmeket is nézhettek és beszélgethettek róla. Aztán jöhet egy apa-gyerek „hancúrozós bunyós erőfitogtatós” játék a füvön.

 

6. SAJÁT MINTA MINTÁJA:

Beszélgess a saját fiatalkori csintalanságaidról, próbálkozásaidról és kudarcaidról is! A Balaton partján ülve a naplementében köveket dobálva a vízbe, végig fogja hallgatni! Máskor nem biztos!

 

7. NEVELÉS MINTÁJA:

Ha a gyermek rossz fát tesz a tűzre, akkor ne a szereteted és figyelmed megvonása legyen a következmény! Sok nyári csintalanság segít abban, hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről máskor nem szoktunk. Így lehetőségként fogd fel a csintalanságait és szeretettel neveld! Ha ideges vagy, adj magadnak időt és utána neveld!

 

8. FÉRFI MINTA:

Egyik legfontosabb: a gyermekeid édesanyját nem csak titokban kell megszeretgetned a gyerekek háta mögött, hanem kell, hogy mintát lássanak arra, hogy miként fejezed ki a tiszteletet, az illemet, a szeretetet és a szerelmet a gyermekeid édesanyja felé!

Pl: vegyetek vagy szedjetek nyáron együtt virágot; terelje el ő anya figyelmét és te hátulról megleped az édesanyját; válasszon a gyermek anyának egy finom illatú parfümöt, stb.

 

9. AKTIVÁCIÓS ÉLETMÓD MINTÁJA:

Bátran sportoljatok közösen, de a fára mászás, túrázás, bringatúrák is fontosak, hisz olyan egyedi pillanatokat biztosítanak, amikben születik a minta!

 

10. TEREMTÉS MINTÁJA:

Készítsetek közösen olyan dolgokat a családnak, amik a hétköznapi szükségleteket kiszolgálják: közös szekrényszerelés; eltört váza közös megragasztása; fűnyírás közösen, közös autómosás vagy épp nyaralásra való tervezésbe bevonni a fiatalokat is, stb.

Legyen olyan, amire közösen kimondjátok: „Majd ezt mi megoldjuk közösen!”

 

Mi pedig azt ígérjük nektek, hogy ezzel a levéllel nem hagyjuk ennyiben, folytatjuk az apaság körüli teendőinket és segítünk mindenben!

 

Szerző: Polus Enikő, mentálhigiénés szakember