Leszel a barátom? – A társas élmény kialakulása
Az ember társas lény. Az ösztönös nyitottság azonban nem mindig tud olyan magától értetődően kibontakozni. Nevelési hatások, szorongás, vagy rossz tapasztalatok mind-mind okozhatnak nehézséget a társas készségek fejlődésében.
Korai kortárskapcsolatok
Szerencsés, ha egy kisgyereket egész kicsi kortól kezdve érnek társas élmények, legyen az testvér, unokatestvér, vagy akár egy játszótéri pajtás. Még ha sokáig nem is együtt játszanak, hanem egymás mellett, az az érzés, hogy természetes számára, hogy gyerekek veszik körül, megkönnyíti a későbbi barátkozást – állítja Hermán Noémi klinikai szakpszichológus a lelkizona.blog.hu-n megjelent cikkében.
Ez azonban nem jelenti feltétlen azt, hogy egy gyereknek minél kisebb kortól érdemes közösségbe járnia. A szociális készségek akkor tudnak kibontakozni, fejlődni, ha a gyerek érzelmileg biztonságban érzi magát.
Ameddig azon szorong, hogy hová lett anya, addig nem tud barátkozni egy kisgyerek. Érdemes tehát nem az anyáról való leválás (legyen ez 2, 3 vagy akár 4 éves korban) amúgy is nehéz időszakával kezdeni a kortárskapcsolatok kialakítását, hanem még a kezdeti, biztonságos anya-bázis erőiből táplálkozva.
Családi minta, társadalmi minta
A szociális készségek fejlődésében komoly szerepe van a családi mintának is. Ha egy gyerek abban nő fel, hogy a család határai merevek, ritkán jönnek át barátok, a szülők zárkózottak, neki is sokkal kevésbé lesz természetes a barátkozás.
Nemcsak az elsődleges, de a tágabb szociális szféra mintája is meghatározó. Manapság üresek a játszóterek, a legtöbb gyerek iskola után hazamegy és kütyüzik, ahelyett, hogy életre szóló barátságokat kötnének. Nagyon sok a magányos gyerek, óvodában és iskolában is.
A társas kapcsolatok egyre fontosabbak egy gyerek életében, ahogy cseperedik. Ha azt látjuk, hogy gyerekünk nem mer, nem akar barátkozni, igyekezzünk megérteni a hátterét, és segíteni neki.
A teljes írást a lelkizona.blog.hu-n olvashatjátok el!