Mi az a parentifikáció és miért baj?

Mi az a parentifikáció és miért baj?

Van az a gyerek, aki lázadó viselkedéssel reagál a szülők konfliktusaira, válására. Van aki szorong, vagy visszaesik egy korábbi fejlődési szintre. És van, aki látszólag jól viseli, és mindenben segít a szülőknek – de valójában ő is sérül a folyamatban.

A gyakori otthoni konfliktusok, és hosszan elhúzódó válások során előbb-utóbb a gyerek is pszichés tünetekkel reagál a stresszre – írta a mindsetpszichologia.hu.

Kicsiknél, óvodás vagy kisiskolás korban jellemző a visszaesés a fejlődésben, szobatisztaságban, illetve a szeparációs szorongás megjelenése. Kamaszként megjelenhet a düh, a lázadás, rendbontó viselkedés az iskolában, indulatkezelési nehézségek, illetve a tanulmányok elhanyagolása, ami a feszültségek kezelhetetlenségéből fakad. Serdülőknél az is kritikus lehet ebben az időszakban, hogy a szülői kontroll megváltozik, az addig fennálló értékrendszer felborul, kettéválik, ezek hiányában pedig könnyen rossz társaságba keveredhetnek, vagy kicsapongóan kezdenek el viselkedni.

Ezek feltűnő viselkedések, melyek a szülő számára is problémaként jelennek meg, azonban fontos arról is beszélni, milyen lelki problémákat okozhat, amikor a gyerek „jól fogadja” az otthoni konfliktusokat és a válást – azaz mindenben segít, tartja magát, jól tanul, és lehet rá számítani.

A szülővé tett gyerekek – néha teljesen észrevétlenül kezdődik

Amikor egy gyerek így reagál, általában azért teszi, mert szükségletet érzékel a szülő felől: hogy neki is szüksége van gondoskodásra, támogatásra, megértésre, sok esetben védelemre az önbántalmazástól – igen, de nem a gyerekétől! Ezzel nagyon könnyű visszaélni, és észrevétlenül is belecsúszni abba, hogy amikor nincs más, a gyereket beemeljük a baráti, partneri, vagy szülő szerepbe, azaz parentifikáljuk.

Néha teljesen észrevétlen: a szülő épp csak elmeséli az aktuális házassági konfliktusát, anyagi gondjait, szexuális problémáját, munkahelyi feszültségeit, mintha egy barátjával beszélgetne – csak mindezt az érettnek és megértőnek mutatkozó a gyerekének, aki valójában nem kellene, hogy ilyen problémák megoldásában vegyen részt.

Máskor sokkal súlyosabb: a szülő belecsúszik a szerhasználatba, depresszióba, ellátását és öngyilkossági gondolatait terheli rá a gyerekre, aki ebben a szerepben óriási érzelmi áldozatok árán próbál megfelelni, a saját érzéseit, szorongását és félelmét elnyomva azért, hogy ezt megtegye.

Gyakori a válások során, hogy a szülők két teljesen különálló realitásban élnek, teljesen másként látják egymást és a kapcsolatukat – a parentifikáció azért is veszélyes, mert feltételezi, hogy a gyerek oldalt választ a szülők között, kénytelen belehelyezkedni az egyik nézőpontba, hogy a biztonságérzete megmaradjon, ezáltal viszont a másikat elutasítja. A lojalitás-konfliktus következménye az egyik szülővel való kapcsolat megromlása, az elidegenedés.

A parentifikáció hatása felnőtt korban

Az ilyen gyerekek gyakran csak felnőttként szembesülnek azzal, hogy amit abban a helyzetben elvártak tőlük és ők megtettek, az bőven meghaladta az akkori teherbírásukat, és hatással van a későbbi életükre, akár a mostani problémáikra is.

Miért helyezik a másik érzelmeit mindig a sajátjuk elé? Miért tudnak könnyebben ráhangolódni más érzelmi állapotára, mint a sajátjukra? Miért természetes nekik mindent megtenni a párjukért, a családjukért, de cserébe nem elfogadni a gondoskodást? Miért vannak bizalmi problémáik a kapcsolataikban? Miért kerülnek függő viszonyba? Miért látják annyira fekete-fehéren a párjukat? Súlyos kérdések, melyeket a szülőiesített gyerekeknek felnőttként kell megválaszolni.

A parentifikáció hosszú távon hat a negatív énkép kialakulására is, hiszen gyerekként olyan feladatokat kell ellátni, melyeknek teljes mértékben nem lehet megfelelni.

A teljes cikk a témák bővebb kifejtésével a mindsetpszichologia.hu oldalon olvasható!

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.