Nagyon szorongók a mai tinik

Nagyon szorongók a mai tinik

A túlféltő nevelés és az okostelefon is hibáztatható azért, hogy a mai kamaszok a legszorongóbb generáció. Dédelgessük őket vagy inkább lökjük be őket szorongáskeltő helyzetekbe?

Az utóbbi évtizedben a kamaszok körében lényegesen gyakoribbá vált a szorongás: amerikai felmérések szerint 2011-ben a főiskolai-egyetemi hallgatók fele számolt be arról, hogy az elmúlt egy évben elviselhetetlen szorongást élt át, míg 2016-ban már 63 százalékuk. Azaz többen szoronganak, mint ahányan nem – írta a Dívány.

A Kaliforniai Egyetem Oktatási Kutatóintézete már régóta felteszi a hallgatóknak azt a kérdést, érzik-e úgy, hogy „túl sok minden van rajtuk”. 1985-ben a diákok 18 százaléka érezte magát túlterheltnek, tavaly már 41 százalékuk. A szakemberek szerint a túlféltő nevelés mellett az okostelefon is hibás.

Könnyen átsiklunk felette

A kamaszok tehát jobban szoronganak, mint valaha, ráadásul a kamaszkori öngyilkossági kísérletek száma is megduplázódott az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokban. A tinédzserek körében számtalan típusú szorongásos zavar fellelhető: a „sima”, generalizált szorongáson kívül igen gyakori a szociális fóbia, a szeparációs szorongás, a poszttraumás stressz-zavar és a kényszeres zavar is.

A depressziós tinik száma is nő, de a New York Timesnak nyilatkozó szakemberek szerint a szorongás valamiért kevesebb figyelmet kap, könnyebben átsiklunk felette – talán azért, mert bizonyos fokig mindenki szorong. A szorongásnak ugyanis evolúciós előnye van: neki köszönhető, hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket, így nagyobb eséllyel maradunk életben. Csakhogy a szorongásra hajlamosabb személyek akkor is félnek, ha nincs mitől: esetükben a „menekülőreakció” túlérzékeny, akkor is bekapcsol, ha a veszély kicsi, elkerülhető, elhanyagolható, vagy az illető tudja (tudná) kezelni. A szorongás inkább azt jelenti, hogy túlbecsüljük a veszély nagyságát és/vagy alábecsüljük megküzdési képességeinket.

Tökéletesség és túlkontrollálás

Suniya Luthar pszichológiaprofesszor, aki a stressz és a rugalmas ellenállóképesség kapcsolatát kutatja hátrányos helyzetű és átlagos tinik körében, a New York Times-nak elmondta, hogy a jól élő kamaszok többsége elképesztően perfekcionista és emiatt halálra szorongja magát.

A legijesztőbb számukra, hogy teendőiknek soha nincs vége, hogy sose érnek el arra a pontra, amikor elmondhatják: „eleget dolgoztam, most megállhatok”. Mindig bele lehet fogni még több tevékenységbe, mindig akad egy plusz különóra, egy újabb nyelvvizsga, stb. A gyerekek egyszerűen kevésnek érzik magukat, úgy érzik, nem felelnek meg a követelményeknek. Hatalmas nyomás van rajtuk, ami idővel csak egyre nő.

Az okostelefon “elkerülésre is jó”