Pécsi Rita: „A játék megolajozza a testet és a lelket” (1. rész)

Pécsi Rita: „A játék megolajozza a testet és a lelket” (1. rész)

Az Új Ember katolikus hetilapban Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő „Életre nevelő” címmel havonta jelentkező rovatot indított. Ez alkalommal a játékról ír, ami lehet örömös tevékenység vagy alkotás, de mindenesetre emberi alapszükséglet, s hiánya erős feszültséggel jár.

A címben szereplő mondás a 18. században élt amerikai író, politikus, természettudós és filozófus Benjamin Franklin tollából származik.

Az első európai játékgyűjteményt Kiss Áron adta ki 1891-ben, mégpedig gyakorlati céllal: már akkoriban is voltak olyan falvak és városok, ahol a gyermekek nem tudtak játszani.

Legyen hát egy kézikönyv, amiből megtanulhatják, mi fán terem a játék, amely nélkül nem lehet emberré válni – gondolta a szerző. A 19. század utolsó évtizedében a kötetet minden iskolának megküldték… Játék nélkül valóban nem lehet emberré válni? Ezt a tényt számos oldalról igazolta a tudomány. Játék nélkül megreked a személyiség fejlődése, nincs tanulás, nincs kreativitás, és akadozni fog mindenféle együttműködés. A sokat játszó emberek ezzel szemben azokban a helyzetekben is találnak örömöt, amelyeket mások elviselhetetlennek tartanak.

Tudjuk, hogy a kisgyermek szívesen és fáradhatatlanul tanul meg számos dolgot, miközben játszik. A játék ugyan­is egy sajátos tudatállapotban zajlik, amelyben tanulni is sokkal hatékonyabban tudunk. Grastyán Endre, a játék neurobiológiájával foglalkozó, 1988-ban elhunyt orvos, egyetemi tanár így fogalmaz: a játék olyan drog, amelyet nem követ másnaposság. Gyakran mégis zsörtölődve dorgáljuk gyermekünket: Mikor nő már be a fejed lágya? Nem lehet mindig csak játszani!

A teljes cikk a Magyar Kurír oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.

A kép forrása itt.