Testvéri kivételezés vagy egyenlőség – Milyen az igazságos szülői támogatás?

Testvéri kivételezés vagy egyenlőség – Milyen az igazságos szülői támogatás?

A legtöbb szülő igyekszik igazságosan, egyenlő szeretettel és anyagi ráfordítással nevelni kisgyerekeit. Ám a felnövő gyermekek leválásának idején ez gyakran megváltozik: kivételeznek a rászorulóbbnak tartott gyermekükkel, és ezzel életre szóló harag magvát vethetik el a családban. Hogyan lehetne igazságos a felnőtt gyerekek szülői támogatása?

Szabó-Konstanczer Éva írása testvérek közötti igazságos szülői támogatásról a Képmás magazinban jelent meg.

A szülő mint igazságosztó

Amikor az ember szülővé válik, és több kisgyermeket nevel egyszerre, igazi „igazságosztó” is lesz. A „ne lökd föl” „ne húzd a haját”, „add vissza, amit elvettél” mondatok mindennaposok lesznek, mert a kisgyermekek közti konfliktusokat nem hagyhatjuk rájuk, a mi feladatunk rendezni és objektív igazságot szolgáltatni. Ugyanakkor mindegyik gyermekünket máshogy kell szeretni, és nagyon fontos, hogy a szeretet kifejezésében megtaláljuk azt a szubjektív nyelvet, ami külön-külön mindegyiküknek a legjobban kifejezi szeretetünket.

Mindegyik gyerekünket máshogy szeretjük tehát, azonban egyenlő mértékben, és ez a mértékletesség minden téren meg kell hogy nyilvánuljon, nemcsak a szubjektív szeretetünkben, hanem a materiális dolgokban is, és minden életkorban.

Ez azért fontos, mert a felnőttkori testvéri kapcsolatok alapvetően sérülékenyek, így legalább mi, szülők ne adjunk okot bármiféle konfliktusra.

Egy gyermek „nagyon sokba kerül”, míg egészen pici korától önellátó, független felnőtté válik. Kisgyermekkorban jellemzően egyenlő anyagi ráfordítással próbálják meg őket nevelgetni a szülők, és ekkor még nem jellemző, hogy feltűnően az egyik testvér javára billenne el a mérleg. A probléma legtöbbször akkor kezdődik, amikor nagyjából középiskola után elkezdődik a leválás a szülőkről, elindulnak az önállósodás útján. Továbbtanulnak vagy elkezdenek dolgozni, akár a kettőt egyszerre.

Mi a jó, az igazságos szülői hozzáállás?

Ha már megadatik egy szülőnek az anyagi segítés lehetősége, akkor a legbölcsebb dolog az elfogulatlan matematika: igazságosan elosztani, amit és amennyit ad. Mindig igazságosan ajándékozni, még akkor is, ha mondjuk három gyermekből az egyik jóval szegényebb, és szíve szerint neki pont ezért többet adna.

Át lehet esetleg ruházni a felelősséget a jobb módú testvérekre, hogy döntsék el ők, támogatják-e a szegényebbik testvérüket – de szülőként mindegyiknek ugyanannyit kell adni. Nem lehet, hogy egy rossz szülői döntés miatt akár egy életre megromoljon a kapcsolat a gyermekeivel és a gyermekei között. Megítélheti ugyan a szülő, hogy a másiknak valóban nagyobb szüksége lenne a támogatásra, de már nem az ő felelőssége a felnőtt gyermekén segíteni.

A teljes írást a kepmas.hu oldalán olvashatod el.