Ugord át a tócsát! A büntetés- és játszmamentes családi mindennapok titka

Ugord át a tócsát! A büntetés- és játszmamentes családi mindennapok titka

Vidám indulás az iskolába, rendrakás viták nélkül, büntetés- és játszmamentes mindennapok – ez minden szülő álma és terve, de a valóság általában másképp alakul. Dr. Skita Erika és Turáni Szabolcs egy kisfiú és egy kislány szülei, a büntetés nélküli nevelés szószólói.

Amikor az első gyermekük megszületett, a hosszú babakocsis séták során szembesültek vele, hogy más nevelési mintákat hoznak a családjukból, és mindkettőnek látták a hibáit. Szerettek volna olyan közös elvekben megállapodni, ami mindkettőjük szerint jó. Ekkor találkoztak a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című amerikai könyvvel, ami nagy hatással volt rájuk. Felvették a kapcsolatot a szerzőkkel, és a könyvhöz kapcsolódó tréning és módszer hazai képviselői lettek.

Az tetszett meg nekik, hogy a módszer nem bonyolult elméleti alapvetéseket fogalmaz meg, hanem praktikus kommunikációs gyakorlatokat. Hamarosan rájöttek, hogy a téma iránti elkötelezettségük másoknak is segíthet, és ez vált a fő foglalkozásukká, azóta folyamatosan képzik magukat, és saját tréningeket vezetnek szülőknek és pedagógusoknak is.

Spórolni a nemekkel

„Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, azt hittem, ez egy annyira szuper dolog, hogy mindenkinek segíthet. Ez egy kicsit naiv elképzelés volt, el kell ismerni, hogy nem mindenkinek való. A szülőnek el kell jutnia addig magában, hogy felismerje, azokat a mintákat, amiket otthonról hozott, nem szeretné továbbvinni. Ha nem elégedett a reakciókkal, ahogy a gyerekével kapcsolatos konfliktusokra reagál, az frusztrációt okoz, és a változtatás vágyát eredményezheti. De ez a felismerés nem mindenkivel történik meg” – mondja Erika, aki szerint ráadásul az emberek nagyon gyors megoldásokat szeretnének, pedig ilyen nincs. Szabolcs szerint a szülők általában előbb gondolják azt, hogy a gyerekkel van valami probléma, mint hogy felismerjék: az ő kommunikációjukon, konfliktuskezelési módszereiken kellene változtatni.

Már az is egy lépés, ha valaki csöndben tud maradni, nem mondja ki azt a mondatot, amivel elindítaná a rossz játszmákat.

A legtöbb mindennapi konfliktus során a szülők a legjobb szándékkal, de ugyanazt ismételgetik („Vedd már fel a cipőd, elkésünk!”). Pedig valószínűleg, ha valami mást mondanának, sokkal hamarabb érnének el eredményt, és az ideges hangulatot is el lehetne kerülni. A legtöbb szülő naponta számtalanszor mond nemet, tilt meg valamit a gyerekének, sokszor feleslegesen, pedig a „nemnek” jóval nagyobb lenne a súlya, ha nem naponta százszor hangzana el. Így Erikáék inkább azt mondják: „Ugord át a tócsát!” Ahelyett, hogy „ne lépj bele”.

A házaspár által oktatott szemléletmód alapja az empátiára, együttműködésre építő kommunikáció, amely, ha sikeresen megvalósul, a család csapatként működhet.

Erika szerint nagyon fontos, hogy át tudjunk helyezkedni a másik oldalra. A szülő sokszor csak arra koncentrál, hogy a következő „feladatot”, például a reggeli indulást megoldja valahogy. Közben bele sem gondol, hogy ez az ideges kapkodás, feszült hangulat a gyereknek is nagyon rossz, aki lehet, hogy éppen szívesebben befejezné a rajzot, amit elkezdett, vagy megnézné a mese végét. „Már az is nagyon sokat jelent, ha szóvá tesszük, hogy tudjuk és megértjük: ez most nehéz neki, szívesebben maradna még otthon. Ez önmagában még nem oldja meg a problémákat, de ha azt érzi, elismerjük az érzéseit, máris minden sokkal könnyebb – mondja Erika.

Fontos, hogy a gyerek ne a probléma részének tekintse magát, hanem az aktív megoldójának. „Ma reggel az óvodai öltözködésnél azt játszottuk, hogy a szandálok veszekszenek: ki kerülhet előbb a kislányom lábára. Mondanom sem kell, alig várta, hogy igazságot tegyen a vitában, és felvehesse őket” – hoz egy példát Szabolcs.

A teljes cikk a Vasárnapihírek oldalán olvasható.

A kép forrása itt.