Zacher Gábor szerint két dolog védheti meg a gyerekeket

Zacher Gábor szerint két dolog védheti meg a gyerekeket

Zacher Gábor toxikológus főorvos szerint az apró-pici szeretetinjekciók és a rendszeres kommunikáció az, ami rendkívüli módon hiányzik ma az életünkből. Pedig e két dolog segíthet, hogy egy tizenéves serdülő ne legyen az alkohol, a drog vagy valamilyen más függőség rabja.

Az apró-pici szeretetinjekciók, a pozitív dolgok dicsérete, vagyis a pozitív megerősítések hihetetlen sokat jelenthetnek az ember életében, önbizalommal ajándékoznak meg bennünket. Zacher Gábor toxikológus főorvos fogalmazott így a Kaposvári Egyetem senior oktatási programjának meghívott előadójaként – írta a sonline.hu cikke alapján a Csaladinet.hu. Beszélt a hajlamosító tényezőkről, a szenvedélybetegségekről, s arról, hogy azok előszobája a hozzászokás. Tette mindezt érzékletes példákon keresztül: adott egy 15 éves fiú, aki 180 centi magas, 45-ös a lába, 55 kiló, térdig ér a keze és pattanásos. Közben meg már izgatják a csajok. Ám egy 15 éves kisasszony, aki hardver szempontjából már nő, igaz szoftver szempontjából még korántsem, nem a 15 éves fiúról álmodik. Aki ráadásul még kommunikálni se tud. Aztán ott a buli, s felmerül a kérdés, hogyan tudja a fiú ezt az iszonyatos feszültséget feloldani? Nagyon egyszerűen: két felessel. Ettől rögtön jól kommunikál, s kap is pozitív visszajelzést: a csajok azt mondják, nem is olyan kö…g, mint gondoltuk.

Kell a kontroll

– Mint az előző példa is mutatja, az alkohol a lehető legjobb szorongásoldószer, nincs annál jobb – mondta Zacher Gábor. – Apró probléma, hogy viszonylag nagy a hozzászokás veszélye. Bármikor alkalmazható tehát, csak számtalan veszéllyel jár. A fiatalkori alkoholfogyasztás hogyan tud felnőttkori alkoholizmussá alakulni? Az alapvető kérdés, hogy miként kezeli a kérdést a kontroll mechanizmus, mondjuk az édesanya képében. Mert hát valóban nem egyszerű egy kamasz gyerekkel ilyenekről beszélni. Annyi bizonyos, kell külső kontroll, de semmiképpen nem erőszakkal, tiltással. Sokkal inkább magyarázattal és időnként elfogadással, akár úgy is, hogy mondjuk fogjuk a kamasz gyerek fejét, amikor hazajön részegen és hány.

Valódi motiváció

A toxikológus arra is figyelmeztetett, a hozzászokás a szenvedélyek előszobája. – Miközben a szokások rabjaiként éljük az életünket – mondta. – Nem tudunk ezektől elvonatkoztatni, ez is egyfajta függőség, nem feltétlenül negatív, de nem is pozitív. A jó hír, hogy nincs olyan mélypont, amiből ne lehetne visszajönni. Ha van motiváció, ki tudunk lépni a legmélyebb bugyorból is. De meg kell találnunk a motivációt, ami nem mindig egyszerű dolog. Az első lépés, ha merünk magunkkal szemben őszinték lenni. Mert az például nem motiváció, amikor fölhív egy beteg, s azt mondja, alkoholista vagyok, szeretnék leszokni, s a kérdésre, hogy miért, az a válasz: mert ha nem szokom le, a feleségem kirúg. Ez nem motiváció, hanem a saját se…ének a féltése, vagyis az utolsó szalmaszál elvesztésétől való félelem.

Netfüggőség

Beszélt a fiatal felnőttek internetfüggőségéről is Zacher Gábor. A virtuális világban olyanok vagyunk, amilyenek szeretnénk lenni, a való világban meg olyanok, amilyenek. Amíg a kettő párhuzamosan zajlik, addig nincs baj. Amikor azonban felborul az egyensúly, az személyiségzavarokhoz vezethet.

A teljes cikk a Csaladinet.hu oldalán olvasható.