Magyarország rejtett természeti csodái 4. – Dévaványai-Ecsegi puszták

Magyarország rejtett természeti csodái 4. – Dévaványai-Ecsegi puszták

Túzok ül a fűben – Dévaványai-Ecsegi puszták

Túlpörgetett életünkben hajlamosak vagyunk minden téren csak a legszebbre, a leghíresebbre, a legkülönlegesebbre figyelni. Éppen ezért most olyan látnivalókat mutatunk be, amelyek nem tartoznak a legismertebbek közé, mégis rendkívül érdekesek, és ezekre a csodálatos helyekre a családdal mindenképpen érdemes ellátogatni. Túrára fel!

Vannak, akik azt mondják, a puszta unalmas, ahol semmiféle látnivaló nincs. Akik azonban igazán ismerik, jól tudják, hogy tele van élettel, és kellő türelemmel mindez bárki előtt feltárulhat. Például a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Dévaványai-Ecsegi pusztákon.

Az egykori Nagy-Sárrét déli és nyugati peremén hajdan egészen más viszonyok uralkodtak. A folyószabályozások és a vízrendezési munkálatok előtt a Berettyó rendszeres áradásai táplálták az itteni mocsárvilágot. A 19. század második felétől azonban a táj gyökeresen átalakult. A dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, és kialakult az Alföldre ma oly jellemzőnek tartott szikes puszták mozaikja.

 

 

Az Ecsegfalva és Dévaványa térségében megmaradt puszták egyik legnagyobb értéke a fokozottan védett túzok, amelyről a Réhelyi Látogatóközpontban lehet még többet megtudni, de érdemes a szakvezetéses túrákon is részt venni. Hazánk legnagyobb madarán kívül láthatunk még itt fülesbaglyot, parlagi sast, kerecsensólymot, szalakótát vagy ugartyúkot is. Szeptemberben pedig a különös színezetű kék vércsék gyülekeznek itt, mielőtt útra kelnének Afrikába.