De nehéz az iskolatáska… és a döntés, ami előtte a szülőkre vár

De nehéz az iskolatáska… és a döntés, ami előtte a szülőkre vár

Mogyorós Vera , pszichológus szakértőnk írása

kapcsolódó workshop: Mini-suli, márc. 31., IBS

Iskolaválasztás előtt minden szülőnek összeszorul egy kicsit a gyomra. Melyik intézmény lenne a gyermekem számára a legmegfelelőbb? Mennyire fontos a választott idegen nyelvtanulási lehetőség vagy emelt ének-zene , sport tagozatra adjam? Vajon milyen életkori és személyes adottságoknak kell megfelelni, mi alapján válasszak iskolát a gyermekemnek? Érett-e rá? Vajon jól döntök-e?

Összegyűjtöttünk néhány szempontot, amit mindig érdemes szem előtt tartani, mielőtt iskolát választunk gyermekünk számára.  Tekintsük át, hogy mit mond a tudomány erről a kérdésről.

fotón Mérai Katalin és kisfia, akikkel az iskolaválasztáshoz kapcsolódó  MINI SULI c tematikus napon is találkozhatnak, március 31-én.

Gyermeki kíváncsiság, motiváció

Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a 6-7 éves gyermek alapvetően jellemző tulajdonsága a kíváncsiság, a spontán érdeklődés, az ismeretszerzés iránti vágy. Ezek velünk született motivációk, melyeket támogatni, erősíteni, vagy visszaszorítani és elapasztani lehet.  Első, és legfontosabb szempont, hogy olyan iskolát válasszunk, ahol megmarad a gyerekek érdeklődése, ahol megmarad a gyerekek kíváncsisága a világ és az ember dolgai iránt. Kutatások bizonyítják, hogy az állandó jutalmazás-büntetés olyan külső motivációt jelent a gyermekek számára, melyek csökkentik a belső motiváció erejét, az önmagáért való cselekvés örömét, a kíváncsiság, az érdeklődés motívumainak erejét.

A jutalmazás-büntetés (felelés, dolgozatírás, állandó versenyeztetés, teljesítmény centrikus szemlélet) minden gyermek számára szorongással jár. Persze minden gyermek máshogy reagál erre. Az úgynevezett exhibicionista, kifelé nyitott gyerek jobban viseli a szorongató helyzetet, mint az introvertált, befelé forduló gyerek, akinek teljesítménye nagymértékben romlik, ha állandóan jegyekkel, fekete pontokkal „fenyegetik”.

Lexikális tudás és , vagy művészeti képzések, szocializációs fejlődés

Nemzetközi kutatások már a ’90-es években bebizonyították, hogy az iskolában elsajátított, (érdemjeggyel értékelhető) lexikális tudásanyag csupán 18 %-ban jósolja előre a gyermekek későbbiekben való boldogulását. A „maradék” 82 % azzal az érzelmi intelligenciával függ össze, melyhez az önismeret, az empátia, a szociális érzékenység, a művészetek iránti fogékonyság, és ehhez hasonló készségek tartoznak. Míg az értelmi intelligencia (IQ) egy veleszületett, felső határát tekintve korlátos képességünk, addig az érzelmi intelligencia (EQ) felső határ nélkül fejleszthető. Elsősorban a családban gyökeredzik, de alakulásában meghatározó szerepet játszik az intézményi nevelés is. Kisgyermekkorban, óvodáskorban a szabad játék, mesehallgatás, az ének, a rajz és a szerepjátékok, iskoláskorban a művészetek, a dramatikus, színházi játékok az érzelmi nevelés alapjai.

A pszichológus a szorongásmentes, életkornak megfelelő körülmények biztosítását tartja a legfontosabbnak

Kérdésünkre tehát, hogy be kell-e adnom gyermekemet a legerősebb iskolába, hogy jobban boldoguljon majd ebben a teljesítményelvű világban, keressek-e olyan iskolát, ahol angol, német, számítástechnika oktatás folyik emelt szinten, befizessem-e a gyereket dzsúdóra, karatéra, lovaglásra, úszásra – a gyermekpszichológus válasza az, hogy ne. Sokszor halljuk azt a véleményt, hogy azért kell az erős iskola, mert a világ ma teljesítményorientált, az élet kemény, és nem baj, ha egy kicsit szenved a gyerek, de tanuljon meg küzdeni, hiszen teher alatt nő a pálma, stb. Vizsgálatokból tudjuk azonban, hogy ez nem igaz! A gyermek akkor fog később jól, képességei szerint teljesíteni, ha a környezete minél tovább biztosítja számára az életkorának megfelelő, szorongásmentes körülményeket, lehetőséget adva ezzel a kíváncsiság, az érdeklődés, a megismerés, valamint az érzelmi intelligencia kibontakozásának és fejlődésének.

Gyermek fejlődési ritmusa, képességei, adottságai

Az iskolába lépő gyermek adottságaiból és életkorának megfelelő szükségleteiből kiinduló iskolák a gyermekek fejlődésének ritmusában, három fő területen egyenlő arányban fejlesztik a gyerekeket: cselekvés (kézimunka, kézművesség), művészetek (zene, dráma) és értelmi tevékenység. A hagyományos magyar iskolarendszer ezzel szemben aránytalanul nagy hangsúlyt fektet az értelem fejlesztésére a másik két terület háttérbe szorításával. Sokszor halljuk, hogy a magyar iskolákban a gyerek karácsonyra ír- olvas. Ennek a következménye például az, hogy a magyarországi 15 évesek több mint 25 %-a nem érti az írott-olvasott szöveget, mert bár a betűk formálását és felismerését elsajátították, az értő olvasás képessége nem alakult ki náluk.

Egy másik megdöbbentő adat, hogy azoknak a gyerekeknek az aránya, akiknek a keze készen áll a háromujjas ceruzafogásra és az írásra 6 és 7 éves kor között, 7% Magyarországon. Tehát 93%-nak nincs kész a keze erre a háromujjas ceruzafogásra, fogásuk attól görcsös lesz.  Anatómiai vizsgálatok szerint ugyanis a kézközépcsontok 6-7 éves korban nincsenek kellően elcsontosodva és összenőve. Az inak le vannak tapadva a kézfejben és még nincs meg a központ idegrendszerben a finom koordináció.

A ma széles körben elterjedt felfogás szerint az óvodának fel kellene készíteni a gyereket az iskolára. A magyar óvodai alapprogram – nagyon helyesen – azonban nem ezt mondja ki. Az óvodának az a feladata, hogy az óvodásgyerek életkori sajátosságainak megfelelően teret biztosítson a sok mozgásra, szabad játékra, mindennapos mesére. Az iskolába óvodások mennek – mondja a program. Az iskolának kell gondoskodnia arról, hogy az óvodásokat fogadja, és a hatodik és nyolcadik életév között, azaz hosszú idő alatt, lassan vezesse be őket az iskolába.

Praktikus tanácsok az iskolaválasztáshoz:

• A 6-7 éves gyerekek még nagyon erősen kötődnek a felnőttekhez, tehát számukra nagyon fontos a tanító néni személye, és a vele kialakuló kapcsolat. A bölcsődétől kezdve az óvodán át egészen az iskoláig mindig a pedagógus személye az, ami igazán számít. Nem az egész intézmény, különösen nem annak fizikális állapota, hanem az, hogy milyen annak a pedagógusnak a lelke, akihez a gyerekünk kerül. Mindenképpen érdemes tehát megismerkedni a szimpatikus iskolák leendő elsős tanítónőivel, sőt, az sem árt, ha kiderítjük, gyermekünknek is rokonszenves-e.
• Egy-egy nyílt napon érdemes az osztályokat megfigyelni, milyen a hangulat, milyenek a gyerekek, érdeklődőek-e, felszabadultak-e, és mégis figyelnek-e, tevékenyen részt vesznek-e az órán.
• Fontos szempont annak a módszernek az ismerete is, amivel majd az első osztályban tanítani fognak. Tájékozódjunk, hogy milyen módszerrel tanulnak majd olvasni a kicsik. A módszeren kívül informálódjunk  arról is, hogy milyen ütemben haladnak majd az anyaggal: mikorra kell például a gyereknek megtanulnia folyékonyan olvasni, mikorra ismerkednek meg a számokkal, és mikor, milyen ütemben haladnak az írás oktatásával. Más ritmus felel meg annak a gyereknek, aki már ismeri a betűket, esetleg nehézség nélkül olvas, és más haladási tempóra van szüksége annak, aki csak most fog megismerkedni az olvasással. Az alapok elsajátításához idő és türelem kell, de az sem jó, ha gyermekünk unatkozik az iskolában.
• Olyan iskolát válasszunk, melynek nevelési elvei közel állnak a miénkhez.
• Olyan iskolát, ahol arányban áll a figyelmes, szeretetteljes, kibontakozást segítő bánásmód a következetességgel és az igényes oktatási színvonallal.
• Olyan iskolát, ahol a pedagógusok szimpatikusak, figyelemmel fordulnak a gyerekek felé, szeretnek tanítani, szeretik az iskolájukat, és szívesen állnak szóba a szülővel is.
• Olyan iskolát, ahol az osztálylétszám lehetőleg nem túl magas.

És egy dolgot ne felejtsünk el! Nincsen minden gyermek számára tökéletes módszer vagy iskola. Gyermekeinket, igényeiket, képességeiket mi magunk ismerjük a legjobban. Miután megismertük a lehetőségeket, megnéztük az iskolákat, találkoztunk a leendő tanító nénikkel, merjünk hallgatni a saját érzéseinkre a választás előtt.