Egy ágyban a gyerekkel, de meddig?

Egy ágyban a gyerekkel, de meddig?

Írta: Pólus Enikő, mentálhigiénes szakember

547eedb4cd002_-_mom-moment-baby-bed-back-xlsyndKialvatlan szemekkel, ráncos homlokkal ülünk a reggeli kávénk fölött és próbáljuk nyitva tartani a szemünket;” Megint nem aludtam, mert átjött a gyerek.” Sok kisgyerekes szülő napi, heti problémái ezek. A szülői ágyba költözésnek számos oka lehet;csecsemőknél csupán a melegség, a  biztonságra való vágy, míg a kisgyerekeknél az új közösség, egy betegség vagy épp csak egy rossz álom. Mit tegyünk ilyenkor? Meddig engedjünk teret a kis „szuszogó” könnyes kérésének – „Csak még ma este Mami”. Használok vagy ártok vele? És ha házaséletet szeretnék közben élni, mit tegyek? Valójában ki ragaszkodik kihez egy ilyen helyzetben? Közös ágy-közös párna ? Na de hova tűnik apuka közben?   

A cikk témájának az életre hívó gondolata nem a pedofília és a molesztálás tartalmakat kívánja bemutatni, hanem azt, hogy ha normál módon, családias légkörben élünk, miként alakíthatják a szülők az alvási/közös alvási szokásokat a gyermekek életszakaszai és fejlődései folyamán. Mivel teszünk jót, azzal, ha az éjjelente a szülői ágyba vándorló vagy mese közben ott elalvó gyermeknek megengedjük, hogy ott aludjon egy-két-húsz éjszakát vagy ha türelmesen visszaszoktatjuk az ő ágyába, az ő szobájába?

Nehéz témába vágjuk a fejszénket, hiszen nincs tökéletes válasz, ideális egységes megoldás, de alappillérek és tényezők segíthetnek, hogy kialakítsák a családok a házi normákat!  Sok minden (körülmények, életszakaszok, betegségek, gyermekkori krízisek, veszteségek, életkori igények stb.) befolyásolhatják ezt a területet. Jelen cikkünkben európai gyermeknevelésről beszélünk, hiszen a világ számos pontján – főleg ahol a törzsek együtt élnek – teljesen más a társadalmi felfogás és az ebből kialakuló normarendszer.  Hiszen a norma-rendszerből származik ez a kifejezés: „Mi az, ami normális ezen a területen és mi az, ami már nem?” A normarendszer a neveltetésen is alapszik. Így fontos tényezővé válhat minden szülő életében, hogy hogyan és miként nevelje a gyermekét. Érvényesek-e azok a normák, ahogy a szüleinktől megkaptuk őket és ahogy mi nevelődtünk? Tanított normáinkból egészséges szokások születtek-e vagy változtatni kell rajtuk? Gondolkodjunk el együtt:

Talán a dolgok kialakítását és felfogását pár tényező befolyásolhatja. A gyermek neurológiai fejlődésmenete és a pszichoszexuális érettsége a legfontosabb alapozója a témánknak. A két területről fontos tudnia minden felelős szülőnek ahhoz, hogy ha a házi normarendszeren változtatni kell a gyermek egészséges fejlődése érdekében, akkor erre is sor kerülhessen! A cikkben inkább arra bátorítok mindenkit, hogy személyesen gondolkodjon el a gondolatokon és semmit ne tekintsen „biztosnak!” Amennyiben szükséges, egyénileg én is vagy más  szakember   tud ebben segíteni!

Minden egészségesen fejlődő gyermek-szülő kapcsolatnak jót tesz kisgyermekkorban, amikor egymás mellé bújva zajlik a meseolvasás vagy a gyermek megnyugtatása. A szenzoros érzés, az illatok vagy szagok, az érintés, simogatás, a haj babusgatása, lágy hanglejtésű beszéd , közös nevetés – bohóckodás oly mértékben nyugtatja az idegrendszert, ami  a tudattalanban előhívja a méhen belüli érzeteket vagy a szimbiózisban megélt pozitív „együttrezgéseket.” Ez a fejlődéshez szükséges, ennek hiánya komoly károkat, hiányokat okozhat az idegrendszer és a személyiség fejlődésében. A gyermekek krízis szakaszaiban pedig időnként visszatérhet rövid időre ennek az igénye. De ami kisgyermekkorban elengedhetetlen ezen a területen, az később már akadályokat is gördíthet az alakuló személyiség fejlődésében, ami kihatással lehet a felnőttkori párkapcsolatokra és szexualitásra! Ennek megértése végett fontos különválasztanunk a következő két területet, hogy megérthessük a folyamatokat!

  1. Neurológiai fejlődésmenet: Sajnos előfordulhat a fejlődés során, hogy a gyermeknek neurológiai akadályai, problémái adódnak.  Az a gyermek, aki a későbbiek folyamán részképesség problémákkal, esetleg diszfunkcionális tanulási- és/vagy magatartási problémákkal fog rendelkezni, kisgyermekkorban erőteljesebben igényelheti a testkontaktust vagy épp olyan szinten háríthatja, ami már egy felnőttet el is szomorít. Ilyenkor kisgyermekkorban minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy átöleljük a gyermekeinket és egymás mellett éljük meg az adott pillanatokat. Figyeljük a gyermek igényeit, de képesek legyünk a határok képességének a fejlesztésében is, ami ilyenkor náluk fejletlen! Így ők ezt maguktól nem fogják érzékelni, nehezebben is tanulják meg, mert hiányzik a mögötte lévő neuronális hálózat! Fontos ilyenkor azt is tudni, hogy a szenzorok nem megfelelő integritása miatt a félelmek és a szorongások erőteljesebben jelentkeznek, hiszen az ingerületi lehetőségeik nem teszik lehetővé, hogy a napközben őket ért össze behatást oly módon feldolgozzák, ami alapján a megnyugvás fázisa beállítódhat. Ezáltal több félelem és szorongás alakulhat ki, ami meghatározza a viselkedésüket, személyiségüket és kihatással van az álommunkára, no meg a nappali terhelhetőségükre!

Amikor pervazív vagy nem meghatározott pervazív zavarokról beszélünk (autizmus, rett szindróma, gyermekkori dezintegratív zavar, mentális retardáció, Asperger szindróma stb.), akkor teljesen máshogy kell alakítani a családi normarendszert ezen a területen, hiszen a neurológiai fejlődésükhöz rendszeres testkontaktusra, simogatásra, masszázsra, érzékletek finomítására lehet szükség. Itt a legfontosabb követendő norma: figyelni a gyermek igényszintjét, hangulati ingadozásokat és  amikor már idősebb, aszerint reagálni, megengedni, viselkedni! Itt kitolódnak a fejlődési szakaszok, tovább tart a szülői ágyba való „bevándorlás!” Minden szülő arra figyeljen, hogy a saját gyermeke milyen életszakaszban milyen szükségleteket kér, mert ilyen esetekben jelzésértékű, fejlesztő hatású! Ha az autista tinédzser hajnali órákban a szülői ágyba érkezik, akkor már nem biztos, hogy érdemes visszakísérni a saját ágyába, amúgy is korán kelők. Azonban ha az éjszaka elején teszi ezt, akkor azért meg lehet próbálni, hogy a saját ágyába elkísérjük és megvárjuk mellette, amíg nyugalomba szenderül.

  1. 2.       Pszichoszexuális fejlődésmenet normál fejlődésmenetben:

Amikor a gyermek kikerül az anyával való szimbiózisból és megteszi az első önálló lépéseit, ezzel meglépi a szülők fele is azt a kisfokú eltávolodást, amivel az önállóság útjára lép. Persze még sokáig visszatér a szülőkhöz biztonságot keresve és vigaszt találva apró-cseprő problémáira, de egyre nagyobb bátorsággal hagyja el őket, hogy megismerje önmagát, a határait, a lehetőségeit és felfedezze a világot! A világ felfedezésével pedig önmagát is felfedezi kívülről és belülről is egyaránt! A testét fent is és odalent is! Teszi ezt mindaddig, amíg megnő és „elfelejt bennünket (látszólag)!”

A szülőnek közben megjelenhetnek különböző hiányai, hiszen az „összebújós” időszakban mi is sokat kaptunk a gyermekeinktől  soha vissza nem térő pillanatokban. Azonban bárhogy is alakul az életmód, a norma és a házi szokásaink, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a gyermekünkben kifejlődik a nemi identitás, a nemi szervek érésnek indulnak és ezzel párhuzamosan megjelennek a fantáziák, az analizáló tekintetek , a kíváncsiság, a nemi vágy. Elsősorban a saját szüleinken figyelünk meg nemi dolgokat, főleg a fürdőruhás vagy átöltözős vagy fürdőszobai bekukkantások idején! Amennyiben  rendszeressé válik és fixálódik hosszú távon  az együttalvás, így bizonyos életkor után számíthatunk érdekességekre, ami a későbbiek folyamán megjelenhet problémaként! Gyakori, hogy bizonyos felnőttkori elakadások hátterében az áll, hogy a gyermekkorukban túl sokáig aludtak együtt az édesapával vagy édesanyával.  Esetleg már nagyobbacska volt a gyermek és a kádban még mindig együtt fürödtek meztelenül!

Ehhez a területhez fontos megismernünk a gyerekek pszichoszexuális fejlődését, hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik életkorban miként zajlik a fejlődés, mit nem árul el egy kiskamasz gyermek a saját szüleinek. Álljon itt egy régi példa a dolgok megértéséhez:

pl: „ 9 éves kisfiú, aki édesanyjával aludt minden este: Én jól érzem magam anyával. Olyan puha, meleg, mellette nem félek. Tudom, hogy megvédene, nem akarok mással aludni. Apa az én ágyamban alszik. Azt mondta anyának, hogy neki tök mindegy. ………………(amikor a beszélgetés elmélyül)……………Jó anya cicijét fogdosni éjszaka, amikor alszik, akkor szoktam. Ő nem tud róla, de kérlek, te se mondd el. Csak a barátaim tudják, mindig el kell nekik meséljem, hogy az milyen jó érzés, mert ők még csak újságban láttak ilyet. Amikor anya értem jön, a barátaim meg is nézik az anyukám cicijét.”

Freud szerint minden életszakaszban a gyermekünk személyisége valamilyen konfliktussal találkozik, ami megoldásra vár! Ha nem talál rá a megoldásokra, akkor a személyisége fixálódhat az adott szakaszban, így az attitűdök, érdeklődési körök is fixálódhatnak.  A személyiségfejlődés szakaszait az alapján határozta meg, ahol az adott életkorban a szexuális energia levezetődik. Ezért nevezzük őket pszichoszexuális szakaszoknak.

etc-5th-lead5A, Orális szakasz (0-18hó): a csecsemő túlnyomórészt a világgal a száján keresztül találkozik („mindent bekap” időszak), a kielégülés a táplálkozásban zajlik. A száj a kellemes élmények és a feszültségének a csökkenésének a helyszíne. Ilyenkor a fő konfliktusa: „elveszti az anyát” félelme! Az a személyiség, aki orálisan fixálódik bármilyen okból kifolyólag, annak az evés, ivás fontos szerepet tölt be az életében! Stresszesebb felnőtt helyzetben prímér levezetésként használhatja feszültségelvezetésnek! Amennyiben lehetséges, már ebben az időszakban érdemes a gyermeket a külön alváshoz szoktatni. Gyakori tapasztalat, hogy úgy szoknak át ilyenkor a gyerekek a szülői ágyba, hogy a gyakori éjszakai szoptatás így könnyebben kialakítható, együtt belealszanak. Sírosabb gyermekeknél hozhat egy olyan fázist, amiben a gyermek könnyebben megnyugszik.

B, Anális szakasz: (18-36hó): székletürítés szabályozása. Elengedés idegrendszeri érlelődésének a szakasza.  Testtája az ánus, emiatt anális szakasz. Megtanulják azt, hogy nem végezhetik ezt a műveletet ott és akkor, amikor csak akarják. Nagymértékben befolyásolja ezt a szakaszt a szülők viszonyulása. A kegyetlenül szigorú és erőszakos szülő szobatisztaságra szoktatása anális karaktert szül, ami aztán felnőttkorban megjelenhet mániákban, kényszerekben, túlzott rend- és tisztaságkeresésben, konokságban stb.  Ebben az időszakban már el lehet kezdeni a saját ágyból való „elengedést”, ha még eddig nem tettük! Ha már hozzászokott, akkor kitartásra és trükkökre szükség lehet!

C., Fallikus szakasz: (3-5 év): A szexuális, libidinális izgalom áttevődik a nemi szervekre! Az érdeklődésük először a saját testükön lévő nemi szervükre hegyeződik ki, majd fokozatosan megjelenik a másik „nem” észrevétele. Talán sok olvasónak van az emlékeiben mélyen elásva olyan emlékkép óvodáskorból, amikor az udvari bokorban vagy a mosdóban a függöny mögött megnézték egymás nemi szervét.  A gyerekek elkezdenek érdeklődni az ellenkező nemű szülő iránt! Ilyenkor alakulnak ki a tündéri mondatok :

„Én csak anyához megyek feleségül!” „Nekem apa lesz a férjem!” .

De ebben az életszakaszban már óvatosabbnak kell lennie minden szülőnek!

Talán nem cél most a cikkben az összes szakaszt felsorolni, hiszen az eddigieket is azért tettem, hogy összeköthessük azzal a ténnyel, hogy valójában meddig is lehetséges az, hogy a gyermek a szülővel alszik egy ágyban. Bizonyára észlelik, hogy a fallikus szakaszban már megjelenik a nemi érés és érlelődés, ami befolyásolhatja a közös egy ágyban történő alvásokat. Különbséget kell tennünk aközött, miszerint beteg a gyermek, traumatikus élmény érte, veszteségben volt része stb. krízishelyzetek között. Ilyenkor természetes, hogy a szülő a vigasz és támogatás kapcsán közeledik a gyermekéhez, hogy segítsen neki. Azonban ez periódusra szól és nem végleges állapot.

Amire figyelni kell – a lehetőségekhez képest – a kezdetektől, de főleg a fallikus szakasz legelejétől:

  1. A szülők szexuális együttlétének a látványa ilyenkor már traumatizáló is lehet, főleg ha félreérthető a látvány , mozgás és a hang. Azt hiheti, hogy veszekednek egymással, esetleg erőszakként értelmezheti! Szorongást és agressziót erősítő élmény! Amennyiben felébred a gyermek ugyan abban az ágyban, a szülőkben is komoly szexuálisan traumatizáló élményeket alakíthat ki! A merevedési problémától kezdve a libidó csökkenéséig, sok gond beállhat a házas élet hátra lévő részében! Szexuálterápiás rendelésen gyakran találkozunk az okok közt ezzel a jelenséggel!
  2. Egy ágyban a szülőknek sem közös a párnájuk! Külön párna-külön takaró fontossága  és határkérdése könnyen betartható, önvédelem és a gyermek védelmére szolgáló eszköz!
  3.  A közös mesélést nem biztos, hogy a kényelmes szülői ágyban kellene elkezdeni, mert erre könnyen rászokik mindenki, édesapa (aki férfi) könnyen kiszorul. Így van az, hogy a házasságból, a hitvesi ágyból, a nemi életből is kiszorul, majd a családon belüli férfi erő lankadni kezd!!! Hölgyeim, ez a férfiakra nézve veszélyes. Ilyenkor a férfierő hiány miatt a családi dinamizmusban előfordulhat az, hogy a gyermek átveszi az uralmat és megjelenhet a kiskirályság feltörekvése a nagykirályságra!
  4. A határok kialakítása és tartása nehéz feladat, érdemes kitartóan azzal próbálkozni, hogy a gyermek megérkezésekor egy kis megszeretgetés után visszakísérjük a saját ágyába és ott segítjük a megnyugvását! Ha ebben a gyermek partner, akkor természetesen a reggeli „bezuhannak a szülői ágyba” fázisa már nem maradhat el! De ott se a befészkelésen legyen a lényeg, hanem a közös ébredésen, párnacsatán, reggeli ágyi lábtornán!!!
  5. Amikor a gyermekünk érintés vagy látvány miatt érdeklődik a nemi szervünk iránt (akár csak megjegyzés szintjén), nem érdemes zavarba jönnünk! Természetesen kell róla gondolkodni, beszélni, informálódni, hogy mit tud és mire kiváncsi, beszélgetni róla az érettsége szintjén. Azonban ha szeretné megfogni a nemi szervünket vagy megnézni, abba ne legyünk partnerek, mert ez fixálódhat, mint prímér tapasztalat! A vágy a gyermekeinkben felénk ugyan úgy felkeltődhet, nem cél ezen az úton elindulni. Sajnos ez sokkal nagyobb probléma, mint ahogy azt önök ennek olvasata alapján gondolják!

Kérem önöket, próbálják átérezni annak a felelősségét, hogy a gyermekeinket egészséges felnőtt életre és párkapcsolatra neveljük, amiben a mi szülői döntéseink felelőssége és aszerint a gyermekeink szoktatása, normaalakítása a mi felelős szülői döntésünk! Ha nem tudnak önállóan dönteni, akkor szívesen segítünk!

kép: redbookmag.com

kép2: freepressjournal.in

Polus Enikő
  • ME-Se-Kö Alapítvány
  • mentálhigiénés szakember

Polus Enikő

A Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője - ezek mellett elsősorban három gyermekem édesanyja.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.