Egymás hullámhosszán – lelki köldökzsinór baba és mama között

Egymás hullámhosszán – lelki köldökzsinór baba és mama között

Manapság rengeteget hallunk, olvasunk arról, hogy milyen meghatározó szerepe lehet egy ember életében annak, ahogyan őt még magzat korában várták, ahogyan viszonyultak hozzá a szülei, s amilyen fizikai és lelki hatások érték még születése előtt.

Az anyaméhben töltött hónapok hatása a későbbi személyiségfejlődésre

A gyermeket pár száz évvel ezelőtt még nem tekintették külön személyiségnek. A 19. században már akadt olyan nézet, mely szerint az értelem, a lelki élet már a születés pillanatában elkezdődik, Freud után azonban bizonyossá vált, hogy már az anyaméhben töltött hónapok is befolyásolhatják a későbbi életet. Amikor ugyanis pszichiátriai betegeken pszichoanalízist végeznek, azaz a legmélyebb emlékeikben kutatnak, kiderült, hogy bizony mélyen elfojtva ezek az emlékek is bennünk élnek. Amikor az anya még nem is tudja, hogy a kicsi egyáltalán beköltözött a pocakjába, a baba már akkor is érző lény, és már ezek az első anyaméhben töltött hónapok is kihatással lehetnek későbbi személyiségére, életére.

A magzat már az anyaméhben érzékeli a következőket:

• Hallja a külvilág hangjait, az élesebb zajoktól megijed, összerezzen
• Hallja az anya szívverését, pl. stresszes helyzetben a gyorsabb szívverést, így akaratlanul is tanúja lesz, ha idegesek vagyunk valami miatt
• Érzékeli a hormonális változásokat, sőt a hormonokból kap is valamennyit (a stresszhormonokból is)
• A hatodik hónaptól érzi a fájdalmat
• Lát is: fényeket, foltokat
• A bőrérzékelés kezdettől fogva működik, ez a legjelentősebb

Az anyaméhben átélt tapasztalatok bizonyítottan befolyásolják a babaszületés utáni személyiségét, kapcsolatait, fejlődését. 1970-es évektől kezdve több nagy empirikus vizsgálat igazolta például, hogy a nem kívánt gyermekek testi és lelki fejlődése szignifikánsan elmarad a kontrollcsoportokétól,  illetve többen lesznek közülük szociálisan deviánsak, kísérelnek meg öngyilkosságot. Különböző vizsgálatok már a II. Világháború után igazolták, hogy fronton harcoló férjükért is aggódó, szorongó várandós anyák felgyorsult szívfrekvenciája születendő gyermekükben is megjelenik, sőt ifjú korukig is fennmarad.

Lelki kapcsolat kialakításának módszerei

Ma már számos módszer létezik, melyek segítenek abban, hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a kis pocaklakó, hogy jobban megismerjük őt, érzéseit, hangulatait, vágyait, félelmeit, s hogy szorosabb kapcsolatba kerüljünk vele, s hogy ezáltal a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk számára a várandósság 9 hónapja során. Ilyen módszer lehet egy egyszerű vizualizációval kísért meditáció, a kismama jóga, és a magyar szakemberek által kidolgozott kapcsolat-analízis is. Talán ez utóbbi módszer a legkevésbé ismert a mindennapokban, így ennek rövid bemutatásával próbálom megvilágítani, hogy milyen nagyszerű lehetőségeket rejt egy ilyen találkozás a babával.

Anya – magzat kapcsolat-analízis, avagy lelki köldökzsinór

A módszer egyik megalkotójának, Hidas Györgynek a szavaival megfogalmazva „Az anya-magzat kapcsolat analízis feladata az, hogy segítsen az anyának felvenni, fejleszteni, harmonizálni születendő gyermekével, méhével meglevő, természetes kapcsolatát és segítse lélektani oldalról felkészíteni mind a magzatot, mind az anyát a születésre-szülésre. Célja továbbá, hogy átvilágítsa a leendő anya lelkét, segítse várandósságával kapcsolatos esetleges konfliktusait, problematikus viszonyait rendezni. Az anya és születendő gyermeke között meglevő természetes kapcsolatot az anya az analitikussal együtt tovább tudja építeni az analízis során és addig tudattalan dimenziók válnak ezúton elérhetőkké. A kapcsolatanalízis az anya relaxált állapotában történik. Az az instrukció, hogy ebben az elengedett állapotban szelekció nélkül fogadjanak be minden testérzetet és ezek útján érjék el méhüket. Méhüket megszemélyesítve kérjék meg, hogy engedje be őket, lakhassák azt be, érhessék el gyermeküket. Bejutva a méhükbe a kismamák érintkezésbe lépnek magzatukkal, testi kontaktust élnek át, érzelmeket, gondolatokat cserélnek vele. Későbbi beszélgetésben felszínre kerülhetnek a várandóssággal, szüléssel kapcsolatos esetleges lelkiismereti problémák, bűntudatok, félelmek, félelmek például attól, hogy nem lesznek képesek gyermeküket megvédeni az élet nehézségeitől. A szüléstől való félelem mögött gyakran a tudattalanból ható saját születési traumájuk élménye munkál. Az ülések menete a 36. hét után megváltozik, amikor elkezdődik a felkészülés a szülésre.”
Nagyszerű dolog, hogy ilyen, és ehhez hasonló módszerek segítik a leendő édesanyákat, hogy egyre szorosabb kapcsolatba kerüljenek a babákkal. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem is olyan új gondolat a lelki köldökzsinór eszméje, hiszen a keleti kultúrákban nagy hagyománya van a magzatok, az újszülöttek és a csecsemők tiszteletének. A lélekvándorlás szerint a lélek mindig továbbköltözik más-más testbe, így már a magzatban is jelen van, és folyamatos fejlődésre ösztönzi az ember személyiségét egészen a fogantatástól kezdve. Ezekben a kultúrákban mindennapi rítusok, technikák és módszerek segítik a magzattal való kapcsolatfelvételt. Nincs analízis, nincs jógaóra, van azonban lehetőség a meditációra, elmélyülésre, és a ráhangolódásra.

Azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert nem mindenkinek van rá módja, hogy kismamajógára vagy kapcsolat-analízisbe járjon. Szeretnék megnyugtatni minden leendő édesanyát, hogy mindezek nélkül is képesek vagyunk kapcsolatba lépni gyermekünkkel, képesek vagyunk a lehető legjobb körülményeket biztosítani a számára, ha mi magunk képesek vagyunk elfogadni az anyává válással járó változásokat, ha képesek vagyunk megváltoztatni a fontossági sorrendeket, és képesek vagyunk időt és energiát szánni arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a gyermekünkkel. Egyedül is megpróbálhatjuk felvenni a kapcsolatot a magzattal. Otthon is elvégezhető egy rövid 10 perces meditáció. Kellemes zene mellett összpontosíthatunk a testünkből érkező jelzésekre. Elképzelhetjük, hogyan is néz ki a baba odabent a pocakban, mit csinál, mit érez, mit gondol. Beszélgethetünk vele, megoszthatjuk vele saját érzéseinket, örömeinket és félelmeinket.

Nem azt szeretném ezzel mondani, hogy nincs szükség a fent említett módszerekre. Véleményem szerint azonban a várandósság és a gyermekszülés-születés egy olyan természetes folyamat, melyben anya és magzat között egy olyan csodálatos ősi, ösztönös kapcsolat alakul ki, melyhez egy egészséges társadalomban, egy egészséges nő számára nem kell segítség. A probléma az, hogy a világ, amelyben élünk, távolról sem mondható egészségesnek, így egyre inkább szükségessé válnak azok az eszközök, melyek pótolják vagy erősítik ezeket az egyre gyengülő ősi képességeket, adottságokat. Ne gondoljuk azonban, hogy rosszabb édesanyák leszünk akkor, ha nem vesszük igénybe ezeket a segítségeket, csak csendben, elmélyülten üldögélünk egy magányos fa alatt, miközben hallgatjuk a bennünk cseperedő kis ember jelzéseit, figyeljük rezdüléseit és reagálunk rá saját érzéseinkkel, gondolatainkkal, és teljes lényünkkel.