Feldmár András: Álom és valóság
„Szerintem az ember soha nem tudja, mi minden lehetséges még. Minden pillanatban fel lehet ébredni abból az álomból vagy álomkórból, amiben éppen vagyunk. És óriási meglepetés érhet minket, mert onnan látjuk, hogy addig aludtunk.”
Feldmár András új előadás-kötetében az álom, a valóság, a képzelet és a hazugság néhol nehezen megkülönböztethető terepére invitál bennünket. „Egyetlen remény van arra, hogy megkülönböztessem a valóságot a képzelettől. Ez a szimbolikumban rejlik. A szavakban. Azért beszélek sokat. De ez is nagyon veszélyes, mert a nyelv el is fedheti a valóságot.”
A könyv segít abban, hogy felismerjük, mi és ki a fontos az életünkben, és hogy aztán bízzunk a felismerésünkben. “Naponta többször is hallottam: „András, te nem vagy normális.” Akkor ez még zavart. Ma az zavarna, ha valaki azt mondaná, hogy normális vagyok.”
A kötet második részében Feldmár a hallgatóság álmaira, rémálmaira reflektál – elképesztő empátiával és tapasztalattal magyarázza a tudatunk legmélyéből jövő fantasztikus képeket. „Miért fontosak, miért csodálatosak az álmok? Még abban sem lehetünk biztosak, hogy amit álmodunk, az a sajátunk. Mert az élmény olyan, mintha nem én csináltam volna. De ha nem én, akkor ki csinálta? Honnan jön? Olyan emberek, akik nem gondolnak kreatívként, művészként önmagukra, részletes, imaginatív, gyönyörű, ijesztő képeket álmodnak.”