Korlátok a miheztartás végett – liberális vagy szabályozó nevelés?

Korlátok a miheztartás végett – liberális vagy szabályozó nevelés?

forrás: www.elegjoanya.hu Kell-e a korlát? c cikke alapján

Korlátozó nevelés – sokaknak (a szakemberek tapasztalatai szerint főleg a fiatal, 25-30 éves szülőknek) áll fel a hátán a szőr erre a jelzős szerkezetre. Pedig a korlátozás nem a drákói szigort, a sok mindent tiltó nevelési attitűdöt jelenti. Hanem azt, hogy a kisgyermeknek meg kell tanulnia a szabályokat, azt, hogy bizonyos helyzetekben, közegben mit tehet, és mit nem. Ezt pedig csak úgy tanulhatja meg, ha tisztába kerül a korlátokkal.

 Manapság egyre több erőszakos, hisztis, akaratos gyermekkel találkozhatsz a szupermarketben, az utcán. Szinte mindennapos, hogy este nyolckor, fél kilenckor még két-három éves gyermekekkel van tele a játszótér.

Hogy miért? A válasz egyszerű; mert egyre több az olyan szülő, aki mindent megenged a gyerekének. Nincsenek szabályok otthon (illetve vannak, olyanok, amiket a gyerek kitalál, vagy olyanok, amelyek ideig-óráig érvényesek csupán), s nincs rendszer a gyermek életében. Ők azok a szülők, akik azt vallják: a régi nevelési módszer már a múlté, és ha a gyereket nem hagyjuk szabadon kibontakozni, akkor kárt okozunk benne.

Pedig: a kérdésre, hogy kell-e korlát a gyermeknek, a válasz egyértelmű igen – állítja Boda Kamilla pszichológus.

A szakemberek tapasztalatai szerint a korábbi szigorúbb, gyakran poroszosnak titulált nevelést mára éppen az ellenkezője, a túl engedékeny, a gyereknek túl nagy szabadságot adó, nem korlátozó nevelés váltotta fel sok családnál. Ennek részben kényelmi okai vannak: a szülők sokat dolgoznak, fáradtak, gyakran könnyebb „ráhagyni” a gyerekre mindent, mint fegyelmezni, nevelni. A másik ok egy közkeletű tévhit, hogy a gyermek személyiségének kibontakozását akadályozza meg a korlátok állítása. Ez természetesen nem igaz. Sőt, az értelmes szabályok, a viselkedési korlátok, a rendszeresség biztosítja a nélkülözhetetlen biztonságérzést a kisgyermek számára, melynek hiányában szorongóvá és/vagy nyugtalanná válik, nem lesz képes jól eligazodni a környezetében, és folyamatosan rosszalkodni kezd, hogy kikényszerítse a szabályozást a felnőttektől.

Nem véletlen, hogy a nevelési tanácsadókban, az óvoda- és iskolapszichológusoknál egyre több a felsorolt problémákkal küzdő gyermek.

– A korlátok, szabályok tanítják meg a gyerekeket arra, hogyan kell kölcsönösen tiszteletben tartani egymást. Manapság lépten-nyomon tapasztalhatjuk ennek hiányát, és nemcsak a gyerekek körében. A felnőtteknek is van fejlődni valójuk e téren. Már csak azért is, mert csak akkor lehetünk hitelesek, ha élő példaként szolgálhatunk gyermekünknek – magyarázza a pszichológus.