Tarr Bence László: Spirituális Gyereknevelés – 2. rész: Az anyaméh ölén

Tarr Bence László: Spirituális Gyereknevelés – 2. rész: Az anyaméh ölén

Mindenkit, aki gyermeket vár, foglalkoztat a kérdés, vajon milyen lesz születendő gyermeke? És nemcsak, hogy fiú vagy lány lesz, hanem hogy egészséges lesz-e, hogy milyen képességű, érdeklődésű, természetű lesz? Rendszerint ezeket a kérdéseket minden ismerőssel meg is hányja-veti mindenki, megkérdezi az orvost, szakértőt, specialistát, csak magát a gyermeket nem… Pedig dr. Hidas György és dr. Raffai Jenő az anya-magzat kapcsolatanalízisben szerzett több mint tízéves tapasztalata már rég bebizonyította, mennyire intenzív lelki kapcsolat alakítható ki még a születés előtti, magzati korban az anya és gyermeke között. Munkásságuk nyomán általánosan ismertté váltak azok a külső, tudatos kapcsolatteremtő technikák, minthogy napi rendszerességgel hallgassunk együtt zenét, hintaszékezzünk, beszélgessünk a babához, vagy, hogy simogassuk a hasfalon keresztül.

Míg ezek a gyakorlatok széles körben elterjedtek, kevesebben lépnek a tudatos kapcsolatteremtő eszközökön túl, a benső, lelki kapcsolatteremtő technikák szintjére, pedig a szerzőpáros rég bebizonyította, hogy az anya tudattalanjának hatása a gyermek fejlődésére sokkal erősebb, mint a tudatos kapcsolat. Ezt felismerve analitikus módszerük egyik lényeges eleme, az anya pszichoterápiás felkészítése, amelynek részeként az anyák hozzáférnek saját magzati és születési élményükhöz, amely nagyban segíti a gyermek szülését-születését. A lelki építkezés lényege persze az, hogy létrejöjjön az anya és a gyermek között egy olyan közös benső kötődési tér, amelyben az anya képes venni gyermeke üzenetét, és azt képes valamilyen érzés, gondolat vagy kép formájában megragadni. Ha létrejön ez a lelki kapcsolat, és ha működni kezd ez a benső kommunikáció, akkor olyan ‘megdöbbentő’ dolgok is történhetnek, mint hogy az anya egyezteti a születés időpontját a gyermekkel, a farfekvéses baba az anya kérésére megfordul, vagy hogy CTG vizsgálat közben (amely igen ijesztő behatás a gyermekeknek) az anya szeretetteljes gondolataitól a gyermek pulzusszáma látványosan csökken.

A klasszikus határok itt véget is érnek, és bár ez a születés előtti segítség is százszorta több, mint amit a legtöbb születendő gyermek kap, a határok kijjebb is tolhatók. A születés előtti anya-magzat kommunikáció a fantáziálás és az álom határmezsgyéjén mozog, amelynek tudatosítása mozgósít különböző érzelmeket és fantáziákat. Ez a legmélyebb intim, anya-magzat lélektani tartomány az amely – miután még nem választódott szét sem fizikai sem lélektani oldalról, lehetővé teszi az anya számára, hogy a magzat nyitottságán keresztül a születés előtti világ csodáit megismerje. Ha úgy tetszik, lehetővé tegye az anya számára az emberi világ előtti vagy feletti ‘túlvilág’ megismerését. Noha minden ember élete végéig fenntart egyfajta nyitottságot ezen túlvilág felé, ez soha még egyszer nem válik ennyire kézzelfoghatóan valóságossá, élményszerűvé, mint a várandóság alatt. Ilyenkor az anyák ‘álmatag’ révületükben képesek átlépni az élet és a születés kapuit, hogy a fantáziájuk segítségével megragadják a később már megragadhatatlant.

Sok anya kap ebben az időszakban gyermekétől üzenetet ‘odaátról’. Az anyák ilyenkor gyakran álmodnak gyermekük felnőtt, vagy nagyobb korú megjelenési formáival, akik akár szóban is, egész születés-történeteket képesek elmesélni anyjuknak. Elmondják minden örömük és bánatuk, hogy az anyák lélekben tökéletesen fel tudjanak készülni az érkező új lélek befogadására. Az ilyen üzenetek valóságtartalmáról vitatkozni nem érdemes. Ami számít, hogy az ilyen kapcsolatból született gyerekek egyértelműen más fejlődési pályára állnak, hogy bölcsebb emberekként születve, egy új nemzedékét hozzanak e világra.

A cikk szerzője előadónk, Tarr Bence László

Illusztráció: Alex Grey