Világhír Apáról Fiúra

Világhír Apáról Fiúra

Interjú Boban Markovic-al, a világhírű szerb trombita virtuózzal

Végtelen őszinte mosoly, életigenlés, örömzene és a hagyomány tisztelete, ami belengi a Markovic család mindennapjait, legyen az koncertturné vagy otthoni családi összejövetel.

Marko Markovic csupán 14 éves volt, mikor bekerült apja, az akkor már világhírű Boban Markovic rezesbandájába; a fiú legnagyobb vágya vált azzal valóra, hogy trombitásként apjával léphet színpadra. A zene szeretete és az Istenadta tehetség három generáción keresztül szállt apáról fiúra a Markovic családban – ez jelentette a legnagyobb alapokat a szerbiai településből a világot jelentő deszkákig vezető hosszú úton. A Boban&Marko Markovic Orchestra 2013.május 4-én fújt talpalávalót a balkán zene szerelmeseinek a Budapest Parkban; Bobannal és Markóval a koncert előtt a családról, a sikerről beszélgettünk.

A trombita szeretete három generáción keresztül szállt apáról fiúra Boban Markovic családjában; a világhírű szerb trombitavirtuózt édesapja tanította, hogyan csaljon elő hangokat a hangszerből; fiát követően pedig unokájának is segített elsajátítani a varázslatot. „Markóval egy volt a mesterünk: az édesapám. Amíg turnéról turnéra jártam ő volt az, aki megtanította a fiamat, hogyan fújja meg a trombitát, hogyan képezzen vele hangokat”. Később Marko egyedül gyakorolt és mire betöltötte a 18. évét vezetője és szólistája lett apja zenekarának. Boban szerint fia már a kezdetektől fogva szívvel-lélekkel, keményen dolgozik a zenekarért; Szerbia után pedig egész Európának megmutatta, egyike a legjobb szólistáknak. A büszke apa szerint fiának istenadta tehetsége van, „arra született, hogy trombitás legyen – ahogy én is.” Amikor arról faggattuk, mi kell ahhoz, hogy hozzájuk hasonlóan valaki a világot jelentő deszkákra lépjen, Boban úgy válaszolt, szerinte ilyen-olyan technikákat el lehet lesni a zenéléshez, lehet napestig gyakorolni, de ha valaki nem rendelkezik Istenadta tehetséggel, akkor mindez kevésnek bizonyul. Semmi okunk kételkedni szavaiban, hiszen már csaknem 30 éve annak, hogy Vladicin Han-ból elindult zenei karrierje, melynek csúcsát többek közt Gucan, a legnagyobb trombitásfesztiválon elnyert díjak, valamint az Emir Kusturica kultikus filmjeiben való zenei közreműködés jelentették.

Apa és fia 10 éve zenélnek már együtt; Marko még nagyon fiatal, 14 éves volt, amikor csatlakozott a mára már az ő nevét is viselő Boban&Marko Markovic Orchestra-hoz. „Az első egy-két évben szinte alig tudtam megszokni, hogy örökké úton vagyunk. El kellett fogadnom, hogy a zenész szakma, a trombitás élet ezzel jár és be kellett látnom, hogy tulajdonképpen kiskorom óta másra sem vágyom, mint hogy tagja legyek ennek a közösségnek és apámmal együtt utazzam és zenéljem körbe a világot” – mondta Marko, aki azt is elmesélte, hogy gyerekkorában el sem tudta képzelni, mit csinálhat édesapja egy hónapig, amikor távolt volt. „Sokszor kérdeztem magamtól, vajon merre járhat és kikkel találkozhat.” Kíváncsisága nem hagyta nyugodni; ő is látni akarta, amit az apja látott, vele akart tartani ezeken az utazásokon. Így nem csoda, hogy úgy nyilatkozott, egyik legnagyobb álma vált azzal valóra, hogy a világ egyik legjobb rezesbandájának a tagja lehet. Szerinte mostanra a zenekar is hatalmas fejlődésen ment keresztül: „sokkal jobb hangzásúak, modernebbek lettek a zenéink, ami azt jelenti, hogy mi is jobbak lettünk”.

A Boban&Marko Markovic Orchestra 15. albuma – mely Boban 30 éves pályafutására koncentrál – tavaly jelent meg Čovek i truba (Ember és trombita – a szerk.) címmel Szerbiában. Az album több dalát Marko szerezte; Európa több országában szeptember környékén jelenik meg a lemez.

Szerző és fotó: Filákovity Radojka és Tibenszky  Moni Lisa