Állítsuk magunk mellé az online világát! – Mit tehet a szülő?

Állítsuk magunk mellé az online világát! – Mit tehet a szülő?

Polus Enikő

2017. március 26. vasárnap

A média- és a virtuális valóság edukációja ma lekorlátozódik arra a szintre, hogy a technikai felhasználását oktatja az iskola. Az otthoni nevelés ezen a területen pedig inkább a korlátok és tiltásokról szólnak. Amikor egy –egy területen az edukáció fontos részei elmaradnak, akkor nem csodálkozunk azon, hogy a generációk egymásnak feszülnek és offline háborút vívnak a mindennapokban. Hiszen az a generáció neveli a gyerekeket a médiára, akiknél még Hétfőn nem volt műsor és a „telefonkagyló tárcsájával együtt” csak lokálisan volt elérhető. Annak a fiatalnak kellene ma megtanítani a fogyasztást, akit a képi virtuális „valóság” folyamatosan körbevesz és informál, érzelmileg vezérel! Vagy azért, mert iskolába menet a reklámok rövid frappáns szövegei teret nyernek a gondolkodásában vagy azért, mert az osztálytársak virtuális játszótere a netes hálózaton keresztül teszi őket közösséggé. Ilyen és hasonló témákról szól a cikkünk és Polus Enikő azonos című előadása április 1-én , a Legyen élmény a tanulás – edukációs expon.

„A labda fel van dobva” minden gyermeket- és fiatalt nevelő szülőnek, a kérdés csak az: mit-hogyan-miként építsek be a gyermekem nevelésébe ezen a területen? Tiltsam vagy engedjem? Hol legyenek a keretek és határok? Hogyan tegyem, ha nem is értem, amiben a gyermekem részt vesz? Miként segíthetem a gyermekemet az online térben, ha „én” szülőként nem vagyok nagy „fogyasztó” és nem is akarok az lenni? ………….

Alapelvek az „értelmes médiafogyasztáshoz”:

• Nézzétek együtt a filmet, kiválasztott műsorokat és közben beszélgessetek! A lényeges nevelési elvek oda mind beépíthetőek. Hallgassátok meg a gyermeketek véleményét a látott dolgokról és utána ti is mondjátok el, hogy mit gondoltok arról! Merjetek beszélni az érzéseitekről!
• Hallgassatok együtt rádiót, hiszen azok a frekvenciák segítik a sok problémát okozó túlhallás leépülését! Régen lassabban beszéltek a rádióban és képes volt elaltatni nagyon sok embert! A zenei és a minőségi tartalmi változatok egymás követése jó hatással van a gondolkodásra, az érzelmek kifejezésére! Az auditív gondolkodás és memória jobban fejlődik így, mert nincs képi anyag, így a képzelet és a fantázia szárnyalhat!
• A korlátok ne korlátozó jellegűek legyenek, hanem védelmi funkciót töltsenek be! Ne általánosítva építsetek be korlátokat (pl. „akkor többet nem telefonozhatsz vagy egy hónapig nem gépezhetsz!”), hanem személyre szabottan, életkor specifikusan, élethelyzet szerint (hétköznap vagy hétvége; óvodai- vagy iskolai időszak vagy szünet van); ne legyen büntetés, de lehet következménye valaminek a nevelés érdekében!
• amikor a gyerekek először kapnak saját telefont, az legyen lebutított és wifi mentes. Célnak megfelelően kezdjék el használni, vigyázni rá és rendben tartani. Érdemes tanítókkal egyeztetni ez ügyben, de a szükséglet akkor jelenik meg, amikor önállóan kezdenek el haza közlekedni. A közlekedés biztonságos megtanulása és az okos telefon együttes használata sok probléma forrást adhat, így ezeket a dolgokat fokozatosan kell beépíteni a gyerekek életében. Ma sokan azért kapnak mindennel rendelkező telefont, mert az osztálytársnak már van és a trendet a szülők követik elsősorban. Nem érdemes, mert a függőségek kialakulása így kezdődik! Fontos, hogy a szülő is építsen be önkorlátokat, mert ha a gyermek azt látja, hogy a szülői generáció is korlátlanul „lóg a kütyükön”, akkor ő miért tenne máshogy?
• ma már sajnos túl korán beszélni kell a gyerekeknek arról, ami tabu témának számít. Sajnos sok mindenről hamarabb a szülők telefonjáról szereznek tudomást (ne adjuk oda a telefonjainkat nekik játszani!), még mielőtt beszélgettünk volna erről. M a már az erőszak, agresszió, szex és pornóvilág nagy felületeken támadja őket. A szülői telefonon találkoznak sokszor először a pornóvilág képi anyagával! Hallgassuk meg a gyerekeinket, engedjük, hogy kibeszéljék magukból, hogy mit láttak és mit hallottak, és kérdezzünk rá, hogy mit éreznek? Elkerülhetetlen, a tiltással sem tudjuk elkerülni. Azért nehéz felület, mert az érzelmi fejlődése a legtöbb gyermeknek nem érkezett el még arra a stádiumára, ahol feldolgozhatóak lennének ezek a képi anyagok. Az intimitást nem képesek megtanítani és torzítják a valóságot!

Mit tehet a szülő?

1. A tehetetlenség megszüntetése:

Legtöbbször a szülői tehetetlenséggel találkozom, amely táptalaja lehet az összes tiltásnak. Olyan terület ma a média, online, telefonos hálózatok, amelyek túl gyorsan fejlődnek, változnak és néha nehéz nyomon követni a lehetőségeket. Így kevésbé leszünk értelmes felhasználói. Például: Sok felnőtt dühöng azon, hogy az utcai parkoló állvány az utca végén van, holott már megszületett az az applikáció, amely használatával gombnyomásnyira felismeri a mobil, hogy hol parkolunk és elindítja a zónadíj szerinti fizetséget. Vagyis ha a gyermekeinket ezen a területen nevelni akarjuk, akkor a tehetetlenség felszámolása ma abban rejlik, hogy fejlődünk, utána nézünk, részt veszünk egy oktató tréningen, tanulunk, képződünk. A tehetetlenség csak addig van jelen, amíg nem értünk hozzá. A gyermekünk, ha ezt érzi rajtunk, akkor nehezebben engedelmeskedik. Amint rájön arra, hogy „haladunk a korral, technikával”, sokkal jobban elfogja fogadni a kéréseinket, hiszen azok életszerűbbek lesznek.

2. Média: mint oktatói segédanyag a gyermeknevelésben

Először is a média nem csak a televízióra korlátozódik, hanem egyéb csatornáit is ide vehetjük még akkor is, amikor már elmondhatjuk, hogy a fiatalok kevésbé hallgatnak rádiós felületeket vagy a zene tartja őket ott. A média nagyon nagy segítséget képes nyújtani mindenki számára, hiszen nem csak gyors információáramlás zajlik ilyenkor, hanem az ismeretszerzésben, szórakoztatás kényelmes megoldásokat nyújt, önismereti kiegészítő tartalmakban, fejlesztésekben ugyan úgy részt vesz, mint az „offline kül-tér” lehetőségei. Természetesen volt élet a Földön nélküle is, de a mosógép nélkül is képesek voltak mosni az asszonyok. Az ilyen sztereotíp gondolkodást érdemes átalakítani, mert akkor leszünk képesek elfogadni a fiatalok médiahasználatát, ha az értő figyelmet, minőségi időt fektetjük be a nevelésbe. Sok szülő felhasználja már a korai gyermekkorban a televíziós műsorokat arra, hogy a gyermeket szórakoztassa, amíg ő elvégzi a háttérben a dolgát. Vagyis miért csodálkozunk azon, hogy a képi világ hamarabb elkapja a gyerekek figyelmét? Nos inkább úgy segítsük a gyermekeink médiafogyasztását, hogy a műsorok elé együtt ülünk le és ha olyan reklámrész bombázza a tekinteteket, ami elveinkkel ellentétes, akkor elkapcsoljuk. Vagyis megtanítjuk használni, segédanyaggá alakítjuk a műsorokat az oktatásban,nevelésben, miközben beszélgetésre serkentjük a gyermekeinket. Könnyebben képesek beszélni az érzelmeikről egy-egy film után, mintha csak megkérdezzük azt, hogy „hogy érezted ma magad az iskolában”?

3. Online: Offline-online összekapcsolási készségének a szülői kialakítása

Nos az e-mailek időszaka leáldozóban van, hiszen a következő generáció az írásra már rövidítéseket használ és gyors képi kifejezéseket. Ugye milyen furcsa? Hiszen van olyan generáció, aki még csak most tanulja. Az online világ hihetetlenül megkönnyítette és egyben fel is gyorsította a lehetőségeket, a kapcsolattartási formákat. Sokszor szidjuk és elmondjuk, hogy mennyivel egyszerűbb volt, amikor nem volt. Valóban, mert más világ volt. Csak az emberiség évezredek óta nincs hozzászokva ahhoz, hogy egy század alatt ilyen nagy átalakulások menjenek végbe. A standard offline világ régen így zajlott: „amit gyermekkoromban elsajátítottam, azzal éltem az életem, és a nyugdíjas koromban azt adtam tovább az unokáimnak”. Nos ma ilyen már nem létezik. Ebből kifolyólag a legfontosabb edukációs készség azt tanítja: folyamatos tanulás és fejlődés a jövő útja! Az online világ szidását elterelném inkább az innovatív lehetőségek felé: az offline kép kiegészülhet egy olyan világgal, ami az információkat, a tudást, az érzékleteket még inkább összerendezheti. Nem a lehetőséget kell korlátozni, hanem a tartalmakat! Sok online tartalomra lehet szűrő berendezést telepíteni. Erről érdemes informatikusoktól érdeklődni, mert a gyerekeket védeni kell az agresszív- és a pornóvilág tartalmaitól. De az agresszió sokszor épp az iskolatársától jut el a legközvetlenebb módon hozzá, így bizonyos tartalmaktól ha nem védhetőek, akkor marad a beszélgetés: önvédelem, énvédelem kifejlesztése, gyermeki jogok megismertetése és potenciális lehetőségek megtanítása annak érdekében, hogy kitudjon állni önmagáért. Ehhez az kell, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen a gyermekeinkkel! Üljön le a szülő a gyermekkel a számítógép elé, állítsanak be egy órát és együtt keressenek olyan felületeket, tartalmakat, ami alapján később a „játékszabályokat” lerakhatják! Utána a gyermeke szívesebben fog elmenni önnel kirándulni, ahol akár a geocaching alapjaival izgalmas offline virtuálba keverednek a természet „lágy ölén”!

Polus Enikő, mentálhigiénés szakember

• ME-Se-Kö Alapítvány
• mentálhigiénés szakember

Polus Enikő

A Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője - ezek mellett elsősorban három gyermekem édesanyja.

Tovább