Cukorbeteg gyerek jár az osztályomba – Félelem helyett tudás, tévhitek helyett információk

Szurikáta Alapítvány - 1-es típusú cukorbetegség

Cukorbeteg gyerek jár az osztályomba – Félelem helyett tudás, tévhitek helyett információk

Most a pedagógusokhoz szeretnénk szólni. Célunk, hogy segítsünk, hogyan kezeljék a kihívást: cukorbeteg gyermek jár a közösségbe, amelyért felelnek, amelyért nap, mint nap dolgoznak. Hisszük, ha mindent tudnak e betegségről és a hozzá kapcsolódó teendőkről, az első ijedtség az új helyzetben, az első találkozás az 1-es típusú diabétesszel, nem kelt többé aggodalmat, sőt, fordíthatja ezt az osztálya, óvodás csoportja javára. Hiszen ez egy lehetőség arra is, hogy a legtermészetesebb és a leghitelesebb módon, azaz példamutatással neveljenek a másik gyerek problémája iránti érzékenységre és arra, hogy egy befogadó, elfogadó közösségben mindenki nyertes, érintettek és társaik egyaránt.

 

Mi is az 1-es típusú cukorbetegség?

Rendszerint gyermek- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, oka nem az egészségtelen táplálkozás, hanem az, hogy a hasnyálmirigy úgynevezett Langerhans-szigetek béta sejtjei elpusztulnak, így a saját inzulintermelés megszűnik, azt kívülről kell bejuttatni a szervezetbe. E hormon felel azért, hogy a táplálékból felszívódó cukor a vérből a sejtekbe juthasson. Hiányában tehát a sejtek éheznek, miközben a vércukor szintje megemelkedik, s ezek felelnek a tünetekért. A legfontosabb azzal tisztában lennünk, hogy e betegség megfelelő diétával és inzulinpótlással nagyon jól karban tarható. Tehát semmi sem indokolja, hogy a cukorbeteg gyermek ne járjon közösségbe, ne tanuljon nem diabéteszes társaival. Természetesen azt sem hallgatjuk el, hogy a betegség fokozott figyelmet és gondoskodást igényel tőlünk, felnőttektől, de semmiképpen nem megoldhatatlan problémákról van szó.

Érintett szülők számolnak be arról, találkoznak a környezetükben olyan reakcióval – éppen az információhiány okán –, mely szerint elegendő az édességtől távol tartani a cukorbeteg gyereket éppúgy, mint azzal, a szintén végletes vélekedéssel, hogy állandó eszméletvesztés fenyegetettségében él az ilyen diák. Természetesen egyik sem igaz. A diéta lényege: pontosan meghatározott időben, pontosan meghatározott mennyiségű szénhidrát fogyasztása vércukor-szint ellenőrzés mellett, tehát nem elegendő csupán a tízórai kakaós csigát nem odaadni a gyermeknek…

Ahogyan azonban az szintén tévhit, hogy eszméletvesztés, kóma réme állandóan jelen van. Az extrém alacsony vércukorszint valóban okozhat súlyos tüneteket, de az 1-es típusú cukorbetegségben igen ritka, és hosszú az út idáig, azaz számos figyelmeztető jel segíthet bennünket, hogy időben tegyünk ellene. Ugyanígy nem örülünk az extrém magas vércukorszintnek, de rövidtávon közvetlen veszélyt nem jelent a gyerek számára, óvodában, iskolában is rendezhető, ha más tünettel (hányás, hasmenés) nem társul. Önmagában a magas vércukorszint miatt nem kell őt az intézményből hazaküldeni, de érdemes telefonon a szülővel felvenni a kapcsolatot.

S miért hangsúlyozzuk, hogy 1-es típusú diabétesz? Mert létezik a cukorbetegségnek egy másik fajtája: a 2-es típusú, amely azonban más okokra vezethető vissza, más terápiát igényel. Utóbbi rendszerint idősebb korban jelentkezik, és összefügg a túlsúllyal, a kontrollálatlan szénhidrátbevitellel és a mozgásszegény életmóddal. A kettőt semmiképpen nem szabad összekeverünk, összemosnunk.

 

Vigyázz, hogy mit üzensz!

Tudjuk, a pedagógusok többsége a legkülönfélébb élethelyzetekkel találkozik, és ilyenkor szintén empátiával fordul a gyermekek, de még szüleik felé is, hiszen ezért (is) választotta ezt a hivatást. Így nem lesz nehéz átérezniük a diabétesszel élő gyermek és az őt nevelő szülők helyzetét. Amikor a pedagógusok találkoznak az érintett családdal, már túl vannak a kórisme felállításán és a kórházi kezelésen. A veszteségfolyamat – annak elfogadása, hogy élethossziglan szükség lesz inzulinpótlásra – nagyon különböző stádiumában lehetnek. De mindenképpen krízisen mennek át, az életük fenekestül felfordult.

 

Kocsisné Gál Csilla„Ebben a helyzetben kellett azzal szembesülnöm, hogy a diagnózis felállítása és a kórházi terápia után cukorbeteg kislányom nem térhet vissza korábbi óvodájába, ott nem fogadják,” – idézi fel a szomorú emléket Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért vezetője. – „Annyi mindent elveszítettünk, annyi mindent újra kellett gondolnunk az életükben, sokkoló volt, hogy a gyerek még korábbi közösségéből is ki van rekesztve, hogy ez a betegség akár megbélyegző is lehet.”

 

Gondoljunk bele, mily rossz üzenete van annak, ha az intézmény így reagál: „te már nem járhatsz ide, te már nem tartozol a többiek közé, te más vagy mint a többiek.” Rendkívül romboló, hiszen a gyermeknek – egyéniségétől, életkorától függően ugyan más lélektani eszközökkel, de – most éppen azzal kell megküzdenie, hogy elfogadja diabéteszét és higgyen abban, nem azonos vele, az személyiségének, teljességének csupán egyetlen szelete. Az elutasító reakció azonban éppen az ellenkezőjét erősíti, visszamutat a betegségre, túlhangsúlyozva azt.

 

A tudás a legjobb fegyver a félelem ellen

Csilla azóta is, az alapítvány vezetőjeként, az érintett családokat támogatva látja, hogy nincsen egységes protokoll, szinte minden eset egyedi, hogyan sikerül a cukorbeteg gyermek visszailleszkedése a közösségbe, vagy hogyan indul az óvodai, iskolai élete. Ideális esetben a család, az intézmény és annak egészségügyi ellátásért felelős önkormányzat hármasa együtt, összefogva, együttműködve lehet igazán hatékony.

És a tapasztalatok alapján bebizonyosodott, a legjobb megoldások akkor születnek, születhetnek, ha a pedagógus is megkap minden támogatást, közülük is a legfontosabbakat: a megfelelő információkat. A tudás, a tájékozottság ebben az esetben is a legjobb fegyver a félelem ellen.

Hiszen a pedagógusnak, már nincs oka félelemre, ha mindent tud a rábízott gyermek betegségéről és a teendőkről. A Szurikáta Alapítványnak így célja a tévhiteket eloszlatni, és a valós tudást átadni, immár öt esztendeje a Semmelweis Egyetem Bókay Gyermekklinikájának szakembereivel többek között oktatást is szerveznek pedagógusok számára a témában.

Kimondhatjuk a tájékoztatott és támogatott pedagógus tudja felelősen és objektíven megítélni a helyzetet és eszerint is cselekedni. És a tájékoztatás és támogatás a szülő joga és kötelessége, ezt is hangsúlyozza a Szurikáta Alapítvány elnöke. A szülő szánjon rá időt és energiát még a gyermek visszatérése előtt, hogy minden szükséges információt átadjon. A pedagógus pedig biztosítson a szülők számára lehetőséget a nyugodt beszélgetésre az iskola, óvoda kezdete előtt.

Vegyék komolyan a szülők által kérteket, mert nagyon nehéz olyan emberre bízni a gyermeküket, aki nem ismeri a diabétesz törvényszerűségeit és azt a pár nagyon fontos és áthághatatlan szabályt, amit akár egy 25-27 fős osztálylétszám mellett is be kell tartani. Ezért különösen fontos, hogy a szülő a személyes beszélgetés mellett, pontosan és könnyen áttekinthetően írjon is le minden tudnivalót, a gyermek napirendjéről, a diétájáról, arról mikor szükséges a vércukormérés, az inzulinbeadás, mikor mit egyen a gyermek, a gondosan összekészített táskájában mi van, mikor mi a teendő…

A táblázatkészítés, a szülő elérhetőségeinek a leírása hasznos, megnyugtató megoldás mindenki számára. Ebből a táblázatból lehet egy a gyerek üzenőfüzetében, a másik a tanári asztalnál és juthat belőle példány a helyettesítő tanárok számára az osztálynaplóba is.

És szintén a szülő feladata tőle telhetően minden kérdésre válaszolni, sőt, ha lehet elébe is menni azoknak.

 

10+1 kérdés és válasz a cukorbeteg gyermeket nevelő pedagógusoknak

 

1.Miért szükséges az étkezés előtti vércukormérés és a kapott érték miről informál?

Leegyszerűsítve megmondja, mi a teendő: ha minden rendben, étkezzen a gyermek; ha alacsony a vércukor szintje, a táskájába odakészített, gyorsan felszívódó szénhidrátból kell kapnia; ha magas az érték tanácsos várni az étkezéssel. A pontos teendőkről a szülőktől szóban és írásban is kérjenek tájékoztatást és biztosítsanak időt, hogy a teendőket nyugodt körülmények között átbeszélhessék.

 

  1. Előfordulhat-e, hogy érintkezem vérrel a vércukormérés, az inzulinbeadás közben?

Nem! A vércukormérés, az inzulinbeadás során a felnőtt nem érintkezik vérrel, a korszerű eszközök használata ezt kiküszöböli. Hagyományos vércukormérés és az úgynevezett penes inzulinbeadás során ugyan meg kell szúrni a bőrt, de az eszközök lehetővé teszik, hogy érintkezés ne történjék.

 

  1. Egyik pillanatról a másikra bekövetkezhet-e eszméletvesztés?

Nem! Ahogyan azt említettük, és így arra sincs szükség, hogy szüntelenül szurkáljuk a gyerek ujjacskáját, mérjük a vércukorszintjét és, hogy a legapróbb ingadozásokra valami beavatkozással reagáljunk. A napirendet kell következetesen tartani, és mindig komolyan venni a gyerek jelzését, ha úgy érzi, alacsony a cukra.

 

  1. Lehet-e szükség „soron kívüli” vércukorszint-mérésre?

Igen. Ahogyan volt már róla szó az eszméletvesztéssel járó igen alacsony vércukorszint a gyermekkori diabéteszben nem azonnal, egyik pillanatról a másikra következik be. A hipoglikémia, azaz az alacsony vércukorszint tüneteit a gyermek érzi, felismeri és az vércukorméréssel ellenőrizhető. Ilyenkor semmiképpen se küldjék ki a folyosóra vagy egyedül az orvosi szobába, mert éppen ekkor a legfontosabb, hogy olyan felnőtt közelében legyen, aki figyel rá és, ha szükséges, tudja, mit kell tenni!

 

  1. Ha alacsony értéket mérünk, mi a teendő?

A gyermek szól, hogy mit érez, és ha ilyenkor vércukormérés után gyorsan felszívódó szénhidrátot eszik, állapota hamar rendeződik. A hangsúly itt azon van, hogy a gyermek szól, tudja, szólhat, akár óra közben is és megmérheti a vércukrát, ehet-ihat nyugodtan. És ha ekkor a kis táskájából elfogyasztja a gyors felszívódású szénhidrátját (gyümölcs, gyümölcslé, szőlőcukor, stb.), nem lesz, nem lehet baj. Jó, ha erről megállapodás van a diák és tanára között.

 

  1. Kell-e különleges engedményeket tennünk, eltérő szabályokat alkotnunk?

Igen is, meg nem is. A tanár és a gyerek tudja, mikor kell ezeket alkalmazni, és máris elérkeztünk egy ponthoz, – ahogyan ígértük – amikor a betegség nem korlátoz, hanem épít. Amikor a pedagógusnak tanítványával őszinte, kölcsönös bizalmon alapul a kapcsolata.

 

  1. Milyen váratlan helyzetekbe sodródhatunk?

Igazából nincs ilyen. Szakemberek szerint például egy lábtörés az udvari játék közben, egy hirtelen felszökő láz az osztálykiránduláson inkább jelenthetnek váratlan helyzeteket, melyeket, amúgy, a pedagógusok többsége gyorsan és talpraesetten kezel, ez szintén tapasztalat.

 

  1. És mi legyen a testnevelés órán?

A kérdés helyesen nem úgy szól: a cukorbeteg gyermek sportolhat-e, hanem így: mit sportol? De olyan előfordulhat, éppen fáradékonyabb, dekoncentráltabb, akármelyik tanórán is történik, fogadjuk el, nem megúszni akar, hanem most így érzi magát. Sőt, alacsony vércukor esetén nem végezhet intenzív testmozgást a diabéteszes gyerek, ugyanez vonatkozik a túl magas értékre is, tehát aznap kihagyja a testnevelés órát. Ismét a kölcsönös bizalom!

 

  1. Közös szülinapi tortázással, farsangi fánkozással… mi a helyzet?

Egyszerűen tudjon róla a szülő, hogy másnap csemegézésre készülünk. Így van lehetősége alternatív édességet csomagolnia aznapra. Mindenki jól jár, a cukorbeteg gyermek sem marad ki, és az ünnepelt, a többiek sem kényszerülnek feszengeni.

 

  1. A kollégáknak beszélhetek-e arról, hogy cukorbetegséggel élő gyermek van nálunk?

Igen! Sőt, biztatjuk is erre. Nem kell sem a felelősséggel, sem a lélektani terhekkel egyedül megbirkóznia egyetlen pedagógusnak sem. Ha helyettesítik, a munkatársak is „képben lesznek”, és ha valakinek volt ilyen tapasztalata már, az nagy segítség lehet.

 

+1 És a többi gyereket mennyire avathatom be?

Ez életkor függő. De alapelv legyen a nyílt kommunikáció: miért a vércukormérés, miért a külön tízórai… És ez jó lehetőség arra, hogy a betegséget átkeretezzük, a gyermek maga mondhatja el, mi mindent tud erről, amire büszke lehet, ami a többiek megbecsülését válthatja ki. De vigyázat! Kiskamaszkortól nagyon figyeljünk tanítványunk érzékenységére. Róla csak azt és annyit osszunk meg, amennyihez hozzájárul! E mellett kérhetik a pedagógusok a Szurikáta Alapítvány érzékenyítő és edukációs gyermekfoglalkozását, melyet medikusok és dietetikus hallgatók tartanak a diabéteszes gyerek óvodai csoportjában vagy iskolai osztályában.

 

A Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért honlapján www.szurikataalapitvany.hu további hasznos információk találhatók az 1-es típusú cukorbetegségről és a pedagógusok számára tartott 5 órás elméleti és gyakorlati oktatásról, a diabTanodáról, amelynek keretében felkészítik a diabéteszes gyerekek fogadására az óvónőket és a tanítókat. Az oktatás nem a szülőkkel való konzultáció helyettesítésére, hanem annak kiegészítésére, a szerzett tudásuk elmélyítésére és rendszerezésére szolgál. A következő képzés időpontja: 2020. szeptember 23. Az oktatást online történik, a pedagógusok az otthonukból vagy az intézményükből tudnak bekapcsolódni.

 

Szerző: Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány vezetője

Kép: Baracsi Gabi  illusztrációja Deliága Éva-Lovász Hajnalka Újratervezés c. könyvhöz

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.