Hogy vagy 1-től 10-ig?

Hogy vagy 1-től 10-ig?

Az iskolai közegben ritkán kerül előtérbe a “hogy vagy?” kérdése. Nincs idő és tér a gyerekek állapotával foglalkozni, annak ellenére, hogy az érzelmi státusz jelentős befolyást gyakorol a kognitív teljesítőképességre is. Az érzelmi skála naptár egy praktikusan használható, érzelmi intelligencia fejlesztő eszköz, ami a mindennapokba beépülve ad lehetőséget a gyerekek állapotának megismerésére és a kapcsolat építésére.

Az érzelmi skála naptárt, mint osztályban használható hatékony eszközt, Bálint Piroska, pszichológus saját pedagógusi és iskolapszichológusi tapasztalataira támaszkodva alkotta meg. A TanTrend készített vele interjút.

Hogy működik az érzelmi skála naptár, és milyen korosztálynál alkalmazható? 

Az érzelmi skála naptár egy klasszikus naptár formát ölt, miben felül az egyes hónapok találhatóak a tanévnek megfelelően, alul pedig egy harminc fős osztályra kialakított táblázat. A sorokban vannak felsorolva a gyerekek, az oszlopokban pedig minden napnak van két rubrikája. Ide írják be a diákok reggel, érkezést követően, és délután, haza menetel előtt, hogy 1-től (nagyon rosszul érzem magam) 10-ig (nagyon jól érzem magam) milyen a hangulatuk van. A hónapokhoz pedig egy-egy pozitív érzelem kapcsolódik.

A naptár kitöltése könnyen beépíthető a mindennapi rutinba. A fiatalok hamar beletanulnak hangulatuk értékelésébe, számukra kézenfekvő számokkal kifejezni érzéseiket. Az érkezés és a távozás rituáléjaként a pontozás keretet ad a napnak. Elsősorban alsó tagozatos gyerekeknél használható hatékonyan a naptár. Felsősök is szívesen foglalkoznak vele, de a gyakori teremcserék miatt nehézkesebb koordinálni.

Mire lehet felhasználni a naptárban lévő számokat? 

A mindennapok során kevés lehetőség van arra, hogy feltérképezzük a gyerekek érzelmi állapotát, nincs lehetőségünk arra, hogy elbeszélgessünk több, mint harminc diákkal. A számok megkérdezése egyszerű módja az egyes gyerekek és az osztály hangulatának megismerésére. Így rendelkezésünkre áll egy eszköz, hogy észrevegyük a rosszabb kedvű gyerekeket, és utána érdeklődjünk, hogy mi bántja. A naptár egy közös nyelvet alakít ki az osztályban, amin keresztül épül a pedagógus-tanítvány kapcsolat.

A számok jelzőrendszerként működnek. Megmutatják, ha hosszabb időn keresztül le van törve valaki, utalnak az erőteljes hangulati hullámzásokra is, ezzel hozzájárulva a felmerülő problémák korai észleléséhez. A számokra támaszkodva felmérhetjük és felkészülhetünk arra, ha egy-egy nehezebben együttműködő gyereknek rosszabb napja van, így megelőzhetjük a nevelési helyzetek elfajulását. A csoportdinamikáról is képet ad az a jelenség, ahogy néha a vezéregyéniség hangulatához illeszkednek a többiek pontszámai.

Milyen készségeket fejleszt a naptár? 

Az érzelmi intelligencia egyik alappillére az érzelmek felismerése saját magam és mások esetében is. A gyerekek általában a jó és a rossz kifejezésekkel illetik belső állapotaikat. Az 1-től 10-ig kiterjesztett skála már egy szélesebb spektrumot jelent számukra a dichotómiánál. Ezen keresztül hosszú távon a fiatalok fejlődnek az érzelmi tudatosodásban, abban, hogy hozzáférjenek saját hangulatukhoz és ki is fejezzék azt. Ahogy ebben lépnek előre, úgy válnak egyre figyelmesebbé az egyes számok közötti különbségekre és fejlődik az önreflexió. Ezzel pedig szorosan összefügg az erről való kommunikációs készség fejlődése. (Azért vagyok 3-as, 8-as, mert…). Egy idő után a gyerekek saját maguk motiválására is használhatják az eszközt. Például egy 10 éves kisfiú így fogalmazta ezt meg: „Ha reggel pl. 3-4-es vagyok, azon igyekszem, hogy délre minél magasabb pontszámra kerüljek”.

A szociális kapcsolatokra az empátia mélyülésén keresztül hat az érzelmi skála naptár. A diákok látva egymás értékeit, könnyebben tudnak kapcsolódni egymáshoz. Egy 11 éves fiú fogalmazta meg így: „Mikor bejövök reggel az iskolába, a naptárból látom, hogy másoknak milyen kedve van, és úgy állok másokhoz. Ha nagyon rossz kedve van, akkor inkább lazán odamegyek, és azt mondom, hogy: mi a baj? Elmondja, hogy mi baja van, és azt mondja utána, hogy te nagyon megértő vagy, és ettől jobban érzem magam…”.

Az interjú folytatása a TanTrenden olvasható.