Ilyen a jó visszajelzés

Ilyen a jó visszajelzés

Egy jól megfogalmazott visszajelzés ajándék. Segít tájékozódni a fejlődés útján és előre is lendíti fejlődésünket. Íme a főbb szempontok, amik megvilágítják a különbséget dicséret, kritika és visszajelzés között.

A visszacsatolási (feedback) mechanizmusok szerepe a természet és az ember alkotta összetett rendszerekben az, hogy azok működését szabályozzák.  Pedagógusként tisztában vagyunk a visszajelzés fontosságával, rutinjaink része, hogy a diákoknak megmutassuk teljesítményük, viselkedésük jellegét. Ugyanakkor a visszajelzés napi gyakorlata nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatosan fogalmazzuk meg észrevételeinket – írta a TanTrend.

A pedagógiai eszköztár rendkívül széles a tanulók megnyilvánulásaira adott reakciók tekintetében. Adhatunk jutalmat, büntetést, szavakkal megfogalmazhatunk kritikát vagy dicséretet, ezek azonban távol állnak a visszajelzéstől.

Íme a főbb szempontok, amik megvilágítják a különbséget dicséret, kritika és visszajelzés között.

A tényekről, viselkedésről szól

A visszajelzés tartalma a megtörtént eseményekre fókuszál, arra törekszik, hogy konkrétan és specifikusan megragadja a kiemelendő tényezőket. Pontosan megfigyelni és leírni csak egy személy viselkedését lehet. A visszajelzés nem minősíti a személyiséget, ezáltal védve az önbecsülést. Ha nem kérdőjelezzük meg egy személy értékét, kevésbé észleli hozzászólásunkat támadásnak, így nagyobb esélyünk van arra, hogy elgondolkodik azon, amit hallott. Ugyanebből a szempontból törekedjünk arra is, hogy magát a viselkedést se minősítsük, hanem szorítkozzunk a megfigyelt cselekvésre.

Személyes

Ha elképzeljük, hogy dolgozatkiosztásnál minden jó jegyet szerzőnek azt mondjuk, hogy „Ügyes voltál!” vagy azt, hogy „Te is ügyes voltál”. Jó szándékkal dicsérünk, viszont csökkent hatékonysággal tesszük, mert a diákok nem érzik belőle a figyelmet. A visszajelzés ezzel szemben egyénre szabott, nem mondhatjuk el ugyanúgy valaki másnak. Arról a személyről szól, aki kapja, nyomatékosítva, hogy az adó félnek fontos annyira a másik, hogy külön figyelmet fordítson rá és vele törődjön.

Van rá fogadókészség

A fent említett személyesség feltételezi, hogy a felek olyan viszonyban vannak egymással, hogy meg tudjanak fogalmazni egy visszajelzést. Ahhoz, hogy másik elfogadja, amit mondunk, elengedhetetlen a kapcsolat. Ezt érezhetjük abból, hogy a diák felveszi a szemkontaktust, és kialakul a kölcsönösség. Az időzítés érzékeny pontja a visszajelzésnek. Tegyük fel, hogy egy konfliktust követően szeretnék jelezni diákunknak, hogy amit tett, milyen hatással volt társára. Mi már kellőképpen lehiggadtunk ahhoz, hogy egy körültekintő mondatot megfogalmazzuk, lehet azonban, hogy a gyerek még nincs olyan állapotban, hogy tudjon kapcsolódni hozzánk, meghallgatni minket. A megfelelő időben adott visszajelzés hasznosabb lehet, mit egy hosszú litánia, amire nem képes odafigyelni a még dühöngő fiatal.

A megfelelő helyzet is hozzájárul a hatékonysághoz: konstruktív visszajelzést, amiben arra utalunk, hogy min érdemes változtatnia a másiknak, lehetőleg négyszemközt adjunk. Ez is védi az önbecsülést. Pozitívat is a tartalomtól függően mondjuk az osztály előtt. A korábban említett kapcsolat és kölcsönösség jeleként megkérdezhetjük a tanulót, hogy hogyan értékeli visszajelzésünket, kapott-e már hasonlót? Ezáltal láthatjuk, hogy már mások is észlelték ezt a viselkedést, hol tart ebben a fiatal.

A cikk folytatása a további szempontok (érzelmeket is közöl, alternatívát is ad, gyakorolni kell) kifejtésével a TanTrend oldalán olvasható.