Egy lehetséges megoldás az iskolai agresszióra: Békés Iskolák program

Egy lehetséges megoldás az iskolai agresszióra: Békés Iskolák program

Kemecse, Győr, Nagykáta – és még sorolhatnánk az elmúlt hónapokban sajtónyilvánosságot kapott iskolai agresszióról szóló beszámolókat. Van-e olyan program, s mi az, amellyel csökkenthető lenne az iskolai erőszak jelensége? Interjú Adler Katalinnal, a Békés Iskolák program koordinátorával.

Az iskolai agressziót megelőző alternatív programok közül most a Békés Iskolák programjával ismerkedtünk meg a mfor.hu cikke alapján. Adler Katalinnal, a Békés Iskolák program koordinátorával Kormos Olga beszélgetett.

Így működik a Békés Iskolák program

Dióhéjban összefoglalva hogyan működik a Békés Iskolák program?

Nem gondoljuk, hogy a bántalmazó gyerekeket ki kell emelni, sőt, nem is csupán az áldozattal való bánásmódra fókuszálunk, persze nyilván velük is kell foglalkozni, de ezek önmagukban nem fognak változást hozni. Ha egy iskolai közösségben nagyon elterjedt a bántalmazás jelensége, akkor az intézmény légkörének megváltoztatására kell fókuszálni. Ugyanis az, hogy milyenek egy közösség normái, az nagyban csökkentheti vagy növelheti az iskolai agresszió elterjedtségét. Intézményi szinten kell tehát változtatni és a teljes iskolaközösséget érzékenyíteni.

A témában alapvető a pedagógusok tudatossága, mert nem az fog változást hozni, ha valaki kívülről odamegy és néhány órában beszél a „gyerekek fejével”. Akkor működhet bármely anti-bullying program, ha a benne lévők szeretnék a változást, nem csupán egy külső szakértő. Sokszor hívnak minket, hogy tartsunk egy óra felvilágosító előadást az osztályban, de 45 perc alatt képtelenség a szemléletet megváltoztatni.

A pedagógusok reakciója nagyon fontos

Ha jól értem tehát, a pedagógusoknál kell kezdeni a dolgokat…

Ha egy pedagógus nem érti, mi zajlik az orra előtt, vagy azt a gyereket, aki odamegy, hogy engem megint kicsúfoltak, elküldi, hogy ne árulkodj, akkor ezzel zöld utat ad a bántalmazásnak. Azt látjuk, hogy a fizikai erőszakra elég érzékenyek már az iskolákban, de itt van még a jóval többször előforduló verbális agresszió is! Továbbá a kapcsolati bántalmazás, mint a kiközösítés, a pletykálkodás, vagy másokat rábeszélni, hogy ne barátkozzanak bizonyos gyerekekkel. Ezek nem feltétlenül hangos és durva módszerek, nehezen észrevehető folyamatok, és kamerákkal nem rögzíthetők, viszont tönkre teheti egy gyerek életét. Ilyen a cyberbulling is, amire valóban nagyon kevéssé van rálátása a pedagógusoknak.

Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy a verbális agresszió még mindig úgy van a felnőttek (szülők, pedagógusok) fejében, hogy az a gyerekkor velejárója, „hát istenem, engem is csúfoltak, mégis túléltem”. Nyilván olyan közegben, ahova nagyon sok otthoni problémával érkeznek a gyerekek, fokozottabbak az indulatok, ott a fizikai és verbális agresszió is gyakoribb. De az elit iskolákban ugyanúgy jelen van a verbális és az előbb említett kapcsolati bántalmazás is.

A vécébe nem lehet kamerát tenni

Mit gondolnak a tantermek bekamerázásáról és az iskolarendészet bevetéséről az iskolai erőszak ellen?

Rendészeti eszközökben, mint hosszú távú megoldásban nem hiszek. Jóval kevesebb a fizikai bántalmazás a verbálisnál, s a bántalmazások nagy többsége nem a tantermekben a tanárok orra előtt zajlik. A gyerekek tudni fogják, hol lehet máshol bántani társaikat, akár hazafelé, vagy a vécében. Ha a légkör változatlan maradt, ettől még ugyanúgy gyűlölni fogják egymást, csak a bizalmatlanság nő minden irányba.

Ki védi meg a tanárokat?

A Békés Iskolák program gyerek-gyerek közötti, vagy tanár-gyerek közötti bántalmazásra is jól alkalmazható?

Minden irányú bántalmazásra, hiszen a teljes iskolai légkör átalakítása a cél. Ugyan a győri extrém késeléses eset nem bullying, hiszen nem a kortársak közötti erőszakról volt szó, de természetesen semmilyen bántalmazás nem megengedett ezért is kell rendszerszinten beavatkozni. Programunkban azt hangsúlyozzuk, hogy a szemlélők szerepe mennyire jelentős. A bántalmazón és az áldozaton kívül ugyanis meghatározó az ő viselkedésük és reakciójuk. A szemlélők igazából azok, akik jóváhagyják az eseményt azzal, hogy nem lépnek közbe, elfordulnak vagy esetleg tetszésnyilvánításukkal a bántalmazót erősítik. Sokféle oka lehet annak, hogy támogatják a bántalmazót, például a félelem, hogy ők is célkeresztbe kerülhetnek.

Fontos tudatosítani, hogy a szemlélők, főleg ha közösen lépnek fel, le tudják állítani a bántalmazót, vagy ha ez nem sikerül, felnőttnek jelezhetnek. Ha a bántalmazók azt tapasztalják, hogy a népszerűségük nem nő, a hatalmi törekvéseiket a közösségben nem érik el ezzel a viselkedéssel, ki lehet fogni a szelet a vitorlájukból. Ha azt érzik, hogy amit képviselnek, nem érték abban a közösségben, nem követik, sőt rájuk szólnak, és egyre népszerűtlenebbek lesznek, akkor tapasztalható, hogy felhagynak ezzel a magatartásformával.

A teljes cikket a mfor.hu-n ajánljuk a figyelmetekbe!