Tanáriból jelentem – a 2024/2025. tanév első forró napjai és a „forró” mobilhelyzet

Tanáriból jelentem – a 2024/2025. tanév első forró napjai és a „forró” mobilhelyzet

Az előzmények miatt mindenki a telefonüggyel kapcsolatban kíváncsi valamiféle tanári reakcióra az első hét után. De a valóság az, hogy ez csupán egyike volt a megoldandóknak. A legnagyobb kihívást a trópusi panel meleg okozta, hiszen a hazai iskolák épületei erre nincsenek felkészülve. Jelentős részük a 70-es, 80-as években épült panel, amelyekben a korszerűsítés már elkezdődött ugyan, – például a nyílászárók sok helyen ki vannak cserélve -, de a szigetelés, és így a fűtés sem korszerű, a hűtésre meg anno gondolni sem kellett. Így az, hogy a közel negyven fokos hőség nem akar elmúlni, élhetetlenné teszi az épületeket. Korábban megszoktuk, hogy augusztus 20-án megérkezett a hidegfront, lehűlt a levegő, mire becsöngettek. Soha ilyen tikkasztó hőséggel nem volt dolgunk még. Azt már észleltük korábban is, hogy májustól izzadunk, ezért sem örültünk az egy hetes hosszabbításnak, de amikor a nyári 40 fokos meleg reked benn egy épület falain belül, az pokoli. Rövidített órák, kevesebb óra megtartása sebtapasz ilyenkor, de legalább valami könnyítés. Szóval sokkal inkább kellett attól félni, hogy valaki elájul a melegben, és rendszeres volt a rosszullét az első héten. Csak a túlélésre játszottunk.

 

 

Persze nem szeretném elbagatellizálni a telefonkérdést sem, de erről szinte mindenki megnyilatkozott már. A szabályokkal akkor van baj, ha a megvalósításuk, betartásuk nehézkes. Ha a bevezetés idején minden iskolában lett volna a diákoknak szekrényük, ahova elzárják a készüléküket, és csak oktatási célra használnák a tanáraikkal együtt, életszerűbb lenne a dolog. De nincsenek szekrények. Így marad a kreatív doboz (műanyag, cipős, csináltatott fa doboz, stb.) megoldás, amiben összegyűjtjük, elzárjuk, nap végén kiosztjuk, ha a gyereknek valami gondja van, megyünk, visszük, kiveszi a telefonját és ismét visszük, elzárjuk és ezt napjában többször megtesszük, ha kell. Ezen a ponton emlékeztetek mindenki arra, hogy a szünetek 10-15 percesek, az intézmények pedig többnyire több szintesek, nagy alapterületűek. Mindez középiskolában, amikor sokszor még egy osztályon belül is máskor jönnek-mennek a gyerekek (nulladik órák, fakultációk, stb.) kapcsán igen izgalmas kihívás. Máshol a bejáratnál kellett leadni, ami miatt kígyózó sorok alakultak ki. Szóval ahány ház (iskola), annyi megoldás. Az elméleti elképzelések az első héten vizsgáztak. Hol jobban, hol kevésbé.

 

Másik nagy kérdés, hogy név szerint szedjem, vagy mindenki csak beteszi a dobozba és én elhiszem, hogy az igazi telefon, nem egy kamu készülék. Azért ez az egész telefon beszedés és tárolás komoly jogi kérdéseket is fölvethet, de még több logisztikai problémát. Azért az első pár napon láttunk komoly elvonási tüneteket, mert igen, a gyerekeink függők, illetve számukra ez a folyamatos kommunikáció egyik eszköze is, aminek számtalan funkciója épült be az életükbe. Ne higgyük, hogy azért, mert a telefonok valaha telefonálásra voltak kitalálva, ma is csak erre kellene használni őket. A mobilok ma már a multitasking eszközei és új típusú kommunikáció zajlik rajtuk. Ha tetszik, ha nem. A világ változik. Az is igaz, hogy alternatív megoldásként előkerültek a kártyák, köpőcsövek és egyéb klasszikus szórakozási eszközök. De most akkor ezért ne legyen morcos senki. Van ez a ,,békés” átmenet. Valamiért valamit. Ha nem nyomkodnak, valamit csak kell csinálniuk a szünetben. 🙂

 

 

Ugye mindenki tudja, hogy a telefonok beszedésével nem oldottuk meg a problémát?!

 

A digitális kompetenciafejlesztés terén vannak komoly kihívásaink. Tényleg meg kell tanítanunk, de előtte tanulnunk jól használni az online felületeket. De jó lenne végre felnőttként is fejlődni benne. Ötödikes osztály, digitális kultúra tantárgy, helyettesítek:

 

 

– Gyerekek kinek van valamelyik közösségi felületen profilja? 22-ből 15-nek. 10-11 évesek!!!

-És mondjátok, nyilvános a profilotok, vagy csak az ismerősök láthatják. Nyilvános, 1 !! gyereket kivéve. A többi a kérdést sem értette, valószínűleg a szüleik sem.

-Kinek van mobilja? Mindenkinek.

-Kinek állítottak be a szülei életkori szűrőt, hogy csak azt láthassátok, ami számotokra megfelelő? 22-ből 5 gyereket védenek meg a szülei az online tér veszélyeitől.

És még meg sem kérdeztem, hogy kiről raknak ki a szülei rendszeresen fotókat, kinél korlátozzák a neten töltött időt, nézik a tartalmakat.

 

Most erőt alkalmazva beszedjük a készülékeket, mert a békés átmenetet nem tudtuk megvalósítani. Nincs kidolgozott szabályrendszerünk arra, hogy mikor, hogyan és mire lehet jól használni az internetet. Egy-két jó példától eltekintve az iskolák tanárai sem tudtak házon belül megállapodni a telefonkérdésről és sok gondunk volt az esztelen mobilozásból (zaklatások, órai telefonozás, stb.). Vajon most megállunk a tiltásnál, vagy csak időt nyerünk és kidolgozzuk a jól alkalmazható, működőképes szabályokat, mi magunk is használjuk azokat és megtanítjuk a gyerekeinknek is. A telefon, tablet kell, mert így juthatunk információhoz, online zajlik az életünk nagy része (menetrend, jegyvásárlás, ügyfélkapu, Kréta rendszer, stb.) azt nem lehet kitiltani. Feltételezem nem is ez volt a cél. De most tényleg álljunk neki, és találjuk már ki végre és alkalmazzuk az online világ szabályait, illesszük azokat a hétköznapi életünkbe, mert a nap végén csak vissza kell adnunk azt a mobilt.

 

Képek forrása: 24.hu, eduline.hu