Nyárból az őszbe, vakációból az iskolapadba

Nyárból az őszbe, vakációból az iskolapadba

Nagyjából fél év telt el azóta, hogy az iskolapadok után – egyik napról a másikra – az otthoni keretek között folytatták a gyerekek a tanulást. Az eltelt időszak precendens értékű. Nem voltak, nincsenek rá példák, mindenkinek új helyzetet, új feladatokat teremtett.  Az eltelt hónapokat sokan sokféleképpen élték meg, egy biztos: már semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. A helyzet az eddigieknél is sokkal összetettebb, hiszen nem pusztán a vakációból, hanem egy rendkívül bonyolult időszakból zöttyen mindenki vissza a maszkot viselő társak, és a fertőtlenítős iskolafalak közé.

 

Az első nap       

Már az első héten is túl vagyunk, nemhogy az első napon. Pedagógusként csak annyit tehetsz, hogy beszélgetsz a gyerekekkel, ezt ajánlom a kollégáknak. Valamennyi feldolgozatlan, kimondatlan érzés, probléma olyan blokkot teremthet, amely később akadályt jelenthet a koncentrálásban, figyelem-összpontosításban. Éppen ezért az első lépés – és még nem késő – az legyen, hogy a pedagógus beszélgessen az elmúlt időszakról a gyerekekkel.

Kérdezz jól!

A kérdés nem az, hogy voltak-e gondjai a digitális tanulásban a gyerkőcnek, hanem az, hogyan élte meg őket. A „mit gondolsz róla, mi volt a legnehezebb, mi volt a legkönnyebb” kérdések után már maguktól merülnek fel a többi megjegyzések, és a válaszok segítenek feldolgozni a mögöttünk álló időszakot. Jót tesz, ha olyan kiegészítendő mondatokat adunk a „szájukba” mint a

1. Nekem az volt a legjobb, amikor otthon tanultunk, hogy…
2. Az nagyon tetszett, amikor…
3. Az nagyon rossz volt, hogy…
4. Idegesített, amikor…
5. Megtanultam azt, hogy…stb.

Ezek azért fontos mondatok, mert maguktól nem biztos, hogy a gyerekek megszólalnak. Ez mindenkinek jó gyakorlat, nem csak a gyerekeknek, hanem a pedagógusnak, szülőnek is. Mert hiábavaló feltételezés az, hogy csak a diákoknak voltak gondjaik. Csatlakozom Jocó bácsi videójához, aki ugyanerre bíztatja tanártársait. Beszélgessünk! Van kb. 2 hetünk, amikor ismétlés előtt-közben erre is szánjunk elegendő időt! Fontos az is, hogy legyen helye a vakációban megélt élményeknek is a beszélgetésekben.

 

Óvatosság kontra félelem

Szülőként is topon kell lenni ebben a helyzetben. Az elmúlt időszakban a szülő is átvette a pedagógus szerepét, nyugodtan tarthatott volna „pedagógus fogadóórát” – mint ahogyan az a közösségi oldalakon bizonyos mémekben olvasható volt -, de a folytatásban is nagy szerepe van. Ha teheted, szülőként mindig azt tartsd szem előtt, hogy a gyereked minél kevesebbet érezze frusztráltan magát. Nincs az a dolgozat, felelés, érdemjegy, ami megéri azt a fizikai és mentális állapotromlást, amiben pedig – ha nem figyelsz rá szeretettel – része lehet. Erősítsd a gyerekben a biztonságérzetet, érezze azt, hogy ha nem is kísérheted be az osztályba őt kis első osztályosként, de ott vagy a háttérben. Számíthat rád. A vírushelyzetről pedig csak annyit beszélj, amennyi az óvatossághoz hozzátartozik, ám ne kelts benne felesleges pánikot. Az egészséges egyensúly megtartásának ebben is rendkívül nagy a szerepe.

 

Mesélj!

A mesékkel való gyógyítás, az azokból való tanulás rendkívül fontos. Éppen ezért egy otthoni esti mese csodákat tud tenni! Kérd meg, hogy hunyja be a szemét ilyenkor, próbálja elképzelni azt a jelenetet, vizualizálja, képzelje bele magát a hős szerepébe! Ez olyasfajta mentális kiegyensúlyozottságot eredményez, ami felér egy irányított meditációval, és a lélekben és testben is pozitív változásokat indít el. A világmegváltó felfedezések pedig először mindig fejben születtek meg, nem papíron vagy számtógépen. Ez pedig azt támasztja alá, hogy a képzeletnek, vizualizációnak óriási szerepe van.

Hagyd, hogy a gyermeked ilyen boldog felfedezővé válhasson…