Pályaválasztás, iskolaválasztás tanár és szülő szemmel – 2 az 1-ben a hajrában

Pályaválasztás, iskolaválasztás tanár és szülő szemmel – 2 az 1-ben a hajrában

Képzeld el azt a helyzetet, amikor egyszerre vagy tanár és szülő! De nem egy egyszerű hétköznapi szituációban, hanem a nyolcadikos felvételi hajrájában. Amikor az osztályod a 8.c és a saját gyereked is a 8.c-be jár egy másik iskolában. Azt most hagyjuk, hogy eleinte hányszor okozott átmeneti üzemzavart egy rohanós reggelen, ha az egyik c osztály Viber csoportjában üzenet jött, hogy valaki lebetegedett az osztályból és én majdnem jobbulást kívántam, miközben rádöbbentem, hogy az én c-m a Messengeren kommunikál ilyenekről. Enyhe tudatzavart azért éreztem, amikor egyik nap szülői értekezletet tartottam a szülőknek magabiztosan a felvételi eljárással kapcsolatos tennivalókról, majd másnap szorgalmasan jegyzeteltem szülőként két utcával odébb.

 

De az igazság az, hogy a felvételi mindig enyhe gyomorgörcsöt okoz és leginkább a szóbelik után lélegzem föl mind tanárként, mind szülőként. Nézzük dupla szemüvegen keresztül az előttünk álló heteket! Talán jobb is így áttekintenünk a szempontokat, hiszen a nézőpontváltás minden ügynek jót tesz és kicsit eltávolodva a dologtól már nem is annyira rémisztő.

A pályaválasztás tanárként azt is jelenti, hogy az eddigi munkánk végéhez közeledik és megmérettetik. Több irányból is kiderül, hova értünk el. A központi felvételi pontjai csak számok. Mindenkinek magához képest kell elérnie valamennyit belőle. Ezt fontos tudatosítanunk a tanulókban és a szülőkben is. Ennél is fontosabb azonban, hogy a gyerekek, a szülők tudják, hogy mit szeretne a tanuló, mire képes, milyen erősségei és nehézségei vannak. Ez komoly háttérmunka, amely zajlik már az osztályfőnöki órákon szeptember óta. Van benne önismert, beszélgetés célokról, rövid- és hosszútávúakról egyaránt, sok kérdés, amelyet közösen teszünk föl és amelyekre eleinte nagyon nehéz válaszolni. Mi szeretne lenni, hogy képzeli el az életét, szeret-e tanulni, rászán-e még 10 évet az életéből, vagy inkább a lehető leghamarabb dolgozna. Tudja-e mivel jár munkába járni? Tudja-e ő miben jó és miben kell fejlődnie? Milyen szituációk okoznak neki örömet, sikert és melyeket kerülne. Ha ezekre a kérdések sem az iskolában, sem otthon nem vetődtek fel és nem beszélgettünk róluk, akkor milyen módon szeretnénk jól dönteni? Így választani iskolát, olyan mintha bekötött szemmel vezetnénk egy repülőgépet (bár ott van robotpilóta).

A lényeg ugyanis, hogy a legjobb, legélhetőbb döntést hozzák meg a családok az iskolaválasztásnál. Ha ezt egy együttműködő, bizalmi kapcsolatban sikerül közösen végrehajtanunk, megélnünk, akkor jól csináltuk.

 

 

Az iskolaválasztás szempontjai tanár szemmel a következők:

 

1. A legfontosabb, hogy a gyerek képességeihez mérten döntsenek a családok. Az ehhez szükséges véleménnyel, szakmai tapasztalattal segítsük őket. Ne becsüljük sem alá, de fölé sem a tanuló képességeit, eredményeit. Fontos, hogy a következő években is sikeresen teljesítse az elvárásokat. Fontos, hogy legyen esélye jól érezni magát az új helyen és tudjon fejlődni.

 

2. A szülőket tájékoztassuk az iskolatípusokról. Lehet, hogy az információik nem aktuálisak és évtizedekkel korábbi berögződések alapján döntenek: pl. ,,Fogalma sincs, hogy mi legyen, menjen gimnáziumba, majd kitalálja 4 év alatt.” Nem lesz ideje, mert amikor mi szülők jártunk gimnáziumba, nem kellett emelt szintű érettségit tenni az egyetemi bejutáshoz, amire pedig 2 évet készülnek a gimnáziumokban. Hamarabb kell dönteni, mint gondolnánk.

 

3. Vázoljuk fel a jövőképet egy-egy iskolatípussal kapcsolatban. Tudatosítsuk a tanulókban ezeket – és ha lehetőségünk van rá-, a szülőkben is, hány év tanulást vállalnak és hova jutnak az iskolával. A döntés legyen tudatos és jól átgondolt.

 

4. Tegyünk javaslatokat, matassunk meg olyan lehetőségeket, amelyekkel új irányt is mutatunk. Egy sor olyan szakma van, amelyekről nem is tudnak, de a jövőben egyre nagyobb teret kapnak majd. A döntés úgyis a családoké, ráadásul a változás az egyetlen biztos manapság, így a mi gyerekeink valószínűleg már többször váltanak majd életük során.

 

5. Ne adjunk teret a városi legendáknak egy-egy iskolával kapcsolatban. Az legtöbbször félrevezető és nem elég hiteles. Amennyire lehet, támaszkodjunk saját magunk szerezte információkra.

 

Ha szülőként nézem az iskolaválasztás szempontjait, akkor a legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mi vagyunk a mérleg nyelve, de a gyerek érdeke lebegjen a szemünk előtt. Talán már mindenki túl van azon, hogy a kamaszunk megálmodta mit is szeretne (ez a jobbik eset, mert vannak preferenciái) és elmentünk a nyílt napokra. Ott értek bennünket benyomások és a józanésszel házasítva mostanság megszületik a vágyott iskolák lajstroma is.

 

 

A szempontok persze itt is fontosak:

 

1. Válasszuk ki úgy az iskolákat, hogy értékrendjükben, pedagógiai programjukban (tagozatok) megfeleljenek gyermekünknek. Érdemes átböngészni a tanórák elosztását a 4-5 év alatt. Ha gimnázium a cél, mert tudja, mi akar lenni, akkor nézzük meg már most!, hogy az egyetemre milyen emelt szintű érettségi kell, és jól nézzük meg, hogy a választott helyen erre fel tud-e készülni.

2. Olvasgassunk a honlapokon! Jó-e ott diáknak lenni? Mennyire inspiráló a közösség? Milyen hagyományaik vannak? Tudunk-e azonosulni az ott képviselt értékrenddel? Van-e tehetséggondozás az iskolában? Meggyőződésem, hogy az iskolák közötti rangsornál fontosabbak ezek a szempontok.

3. Ne akarjuk mi megmondani mi legyen, ha felnő. Javasoljunk szakmákat, irányokat, beszéljük át, melyik munka mivel jár, keressünk rá az interneten és ha eddig nem tettük, szánjunk rá időt és beszéljük át! Ezekhez keressünk technikumokat, szakiskolákat, amelyek nagyon sok lehetőséget kínálnak napjainkban. Tartsunk egy laza ötletelő napot otthon valamelyik hétvégén.

4. Vonatkoztassunk el a régi beidegződéseinktől, saját meg nem valósult álmainktól és hagyjuk érvényesülni a gyerekeket is! Eljött a pillanat, amikor önálló útra lépnek és mi a háttérből nézzük és drukkolunk nekik. A legrosszabb esetben tesznek egy vargabetűt. Az álmait hallgassuk meg és mondjuk el, mi hogy látjuk őt, milyennek ismertük meg az elmúlt 14 évben.

5. Nézzük meg jól a helyszíneket. Hogy fog eljutni oda és haza. Teljesíthető-e a távolság és élhető-e. Érdemes lejárni az útvonalat. A leghidegebb novemberi reggelen a 6:28-as héven ültünk, hogy megnézzük a kiszemelt belvárosi gimnáziumok egyikét és dupla matematika órát ültem végig azért, hogy ne én mondjam ki, hogy igen ez lenne az, de 7:30-ra lehetetlenség nap mint nap bejárni az agglomerációból. Engedjük el. Majd meglesz az igazi!

6. Döntsünk annak tudatában, hogy ez most az egész család életét is befolyásolja 4-5 éven keresztül és a helyes irány az önállósodás felé  visz, így, ha lehet, ne arra készüljünk, hogy hozzuk-visszük, hanem hogy megoldja. Csak tudja, hogy mivel jár hajnalban kelni és későn hazaérni, mert a középiskolai órarendek bizony bőven belenyúlnak a délutánba. Nézzük át, hogy az iskola mellett meg tudja-e tartani az edzéseket, fontos hobbikat. Nem kell-e túl sok mindenről lemondania az ingázás miatt. Bírja-e, amit vállal. Fontos, hogy ne túlélje, hanem megélje a középiskolát és életvidám, életigenlő fiatal felnőtté váljon a következő években.

 

Akár tanárként, akár aggódó anyukaként szemlélem az előttünk álló heteket, egyben biztos vagyok, hogy a bizalom a kulcs. A félelem és gyomorgörcs helyett bízzunk a gyerekeinkben. Higgyük el, hogy megoldják úgy, ahogy kell. Ez többet ad, mint a kétségbeesett, stresszel teli túlzott gyakorlás az utolsó napokban. Sok sikert mindenkinek!

 

#hovatovább Középiskolai Nyílt Napok, Börze és Expo 2 hónapon keresztül az online térben a Felelős Szülők Iskolája weboldalán Mindent (is) a felvételiről, nagylátószögben! Regisztrálj INGYENESEN felvételi információkért, érdekes előadásokért!