Félévi para az iskolában

Félévi para az iskolában

Alig két héttel a központi felvételi előtt és egyben a félévzárás kapujában duplán nyomasztó teher van a végzős felsős diákok és szüleik nyakában. Az egyre növekvő feszültség, izgalom, stressz miatt érdemes megállni egy pillanatra, venni egy mély levegőt és helyére tenni a dolgokat.

 

Mit mutat a félévi értesítő?

Elsőként tisztázzuk a félévi értesítő szerepét, funkcióját, és súlyát. Két végletes hozzáállással találkozunk a gyerekek és a szülők részéről is. Az egyik az, amikor bizonyítványként tekintenek rá és még az utolsó pillanatban is dühödt harc megy a jobb jegyért. Ez a dokumentum, egy értesítő a diák és a szülő számára is, hogy hol tart a gyerek a fejlődésben. Milyen eredménnyel sajátítja el nem csak a tananyagot, hanem kialakultak-e a megfelelő készségei, képességei. Milyen a munkamorálja, motivációja.

Egy jelzés a jelenlegi állapotról. Arról, hogy a képességei szerint megfelelő-e mindez, vagy van, amin változtatni kell. Hogy mi ebben a szülő feladata, azon tényleg érdemes elmerengeni majd a kiosztása után. De most már a következő két hétben brutális jegyszerzőkampányt indítani minden fronton szülőként, most érdeklődni, írni, telefonálgatni, esetleg fenyegetőzni- már nem ér. Nem tisztességes sem a gyerekkel, sem a pedagógussal szemben. Mert ugye, hol volt a szülő az elmúlt hónapokban?

Viszont a másik véglet is nagy hiba, amikor alábecsüljük a félévi értesítő jelzéseit. Ha szerintünk alul teljesített a gyerekünk, minél hamarabb kérjünk időpontot és egyeztessünk a tanáraival, az osztályfőnökével és találjuk ki, hogyan javulhatnának az eredményei. Mitől nem megy az a tantárgy, hol van elakadás. Ez azért nem annyira egyszerű, hogy keresünk egy magántanárt és átruházzuk rá a felelősséget. Oldja meg ő.

 

 

A nyolcadikosok esetében ez hatványozottan igaz. Azt, hogy viszi a jegyeket a továbbtanulásnál a félévi jegyeit már szeptemberben is tudtuk. Így, aki szülőként most próbálja oltani a tüzet és presszionálja a gyereket, a tanárait egy jobb jegyért, az hagyja abba. Csak árt vele. Elkeseredett dühöt vált ki a gyerekből és elbizonytalanítja őt.

 A kollégák ilyenkor külön odafigyeléssel osztanak jegyet és feltételezem, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban már jelezték  szülőknek, hogy halad a munka, miként teljesít a tanuló és mennyire halad a felvételi felkészülés, aminek egyébként része a tanórai tananyag és számonkérések is. De legrosszabb esetben is ott voltak a jegyek a KRÉTA-ban. Nem elfogadható az, hogy nem látja valaki ezt a felületet. Mostanra az egy gyenge kifogás.

Jövő hétvégén (január 18-án) megírják a gyerekek a központi írásbeli felvételit, így ne kezdjük el most nyomasztani őket még azzal is, hogy szerezzenek jobb jegyet. Ezzel extra nyomást helyezünk rájuk. Valószínűleg így is van elég számonkérésük és lebeg a fejük fölött a jövő szombati bűvös dátum.

 

 

A felvételi felkészülésben most már a finomhangolás zajlik. A még mindig homályos kérdések tisztázása, minimális gyakorlás, kérdések-válaszok. Van akinél most esik le a tantusz egy-egy feladatnál. Mostanra a diákok átlátják az elmúlt években tanult matematikai témaköröket, nyelvtani rendszert és abban biztonsággal mozognak. Jó, ha tudják melyik típusú feladat az erősségük, melyekhez kell több idő számukra. Hol vannak a kritikus pontok, amire figyelniük kell. Ez egyébként nyugalommal tölti el őket, amennyire ilyenkor ez lehetséges.

A vészesen közelítő időpont ellenére van olyan gyerek, aki nem alszik éjszaka, mert játszik. Képben van, hogy rosszat tesz magával, mert fáradt egész nap, de nem tudja megtenni, hogy kikapcsolja a gépet, leteszi a telefont. Ilyenkor kell nagyon a szülő.

Nézzük meg, hogy a felvételiző gyerekünk alszik, eszik-e eleget. Segítsünk nekik kilépni az online térből. Tervezzük meg együtt a következő napok időbeosztását, és tartsuk rajta a szemünket. Legyen benne pihenés, mozgás is. A felvételi nem büntetés, hanem egy aktuális kihívás. Nem kell letiltani a megszokott sportról és nem kell a szobafogság sem. Gyakoroltatni pánikszerűen pláne nem kell. Bátorítsuk őket, használjunk stresszoldásra természetes eszközöket (esszenciális illóolajokat, gyógyteákat) magunknak is!, és biztosítsuk őket arról, hogy bízunk bennük és szeretjük őket. Most ez a legtöbb, amit tehetünk.