Vonzalom egy életen át, sőt még azon is túl…

Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter című darabja a Rózsavölgyi Szalonban

Beteljesülés, vagy több annál?

Mi köt össze két embert? Egy szó, egy érintés, egy közösen megélt élmény, vagy az eleve elrendelés?

„A lélek az ember igazi énje!” – mondja Ábel

„Látott-e már lelket valaha?” – kérdezi Eszter férje.

Ábel és Eszter című örökérvényű Gárdonyi regény többről szól, mint szerelemről, ikerlelkekről, vonzalomról minden felett. A történet a fiú és a lány között fellángoló, vissza-visszatérő  szerelemről szól, mely életük végéig elkíséri őket. Sorsukat azonban nem önmaguk, hanem a XIX. század társadalmi elvárásai szablyák meg, hiányzik belőlük Rómeó és Júlia bátorsága, nem szállnak szembe „kötelességeikkel”, némán viselik a számukra kijelölt szerepeket. Ám a sors végül megkegyelmez nekik, sok-sok fájdalom és szenvedés után, idős emberekként egy véletlen találkozás megnyugvást hoz a két szerető szív számára.

Őze Áron által alakított Ábel karaktere ártatlan, őszinte. Rajongása fénye az egekig emeli az egyébként szépséges és érző Esztert – Danis Lídia, akit anyja – Pogány Judit – keser- édes óvása kísér mindenhová. A negatív figurát Eszter férjét Gula Péter alakítja, jól menő orvosdoktor figurájával.

Ábel és Eszter. Ádám és Éva, száműzöttek a Paradicsomból. Egyek Ők, vétkesen vagy bűntelenül.  Ábel és Eszter szótlanul fogadtak hűséget nemcsak amióta zötyögő körúti villamoson megpillantották egymást, hanem a mióta világ a világ. Kettősség jellemzi a dramaturgiát. Kötelesség és szenvedély. Ráció és emóció.

Eszter halott édesapja emlékének és ígérvényének megfelelően nem lehet élete szerelmének felsége, hanem egy bizonyos gazdag Bécsben tanult dr. Eördögh mellett kell bevonulnia az Isten színe elé, az egyházi oltárhoz.

Áron és Eszter titkolt kapcsolata hosszú éveken át tart, bujkálással, titkos találkozókkal átszőtt mély, igaz lelki síkon megélt rajongás, szerelem.

Találkák Áron könyvesboltjában, napfelkelte a tóparton, egymás karjában való andalgás a házasság fegyelmével – a testem és az életem adtam neki,a  lelkem nem – mondja Eszter édesanyjának aki kérdőre vonja lányát.

Eszter házasságából gyermek születik, így Ábel Berlinbe megy tanulni és fizikai távolságba kerülni élete hölgyétől, mert vonzalma nem csillapszik a lány iránt.  Végig szem és fültanúi vagyunk a két szerelemes fiatal vívódásának. Könnyek törnek fel, amikor Eszter Ábel gyávaságát nevezi meg élete tragédiájaként, de akkor is, amikor sokadszorra nemet mondd közös jövőjükre.

„Engem ez bosszant!”

Ábelt alakító Őze Áron a darab kapcsán így nyilatkozott: Először dühített az a fajta tehetetlenség, ami Ábelből árad. Nem hiszek abban, hogy két ember megtalálja egymást, de tehetetlenek a sorssal, a jóistennel, bármivel szemben. Engem ez bosszant! Olvasás közben azt éreztem, hogy na, most már valaki csapjon az asztalra vagy történjen valami. De azt el kell ismernem, hogy az alaptétel nagyon tetszik. Vagyis az, hogy függetlenül attól, milyen korban élünk, ha egy ember életében van egy akkora hazugság, mint itt a papának tett ígéret miatt létrejövő, szerelem nélküli házasság, tehát ha valaki ekkora kompromisszumot köt és ennyire megerőszakolja önmagát, akkor ez olyan szinten kihat nemcsak az ő, hanem mások életére is, amiből kiindulva aritmikussá és diszharmonikussá válik a további létezés. Onnantól kezdve elcsúsznak a különböző élethelyzetek, és általuk a két ember ritmusa. Ez ma ugyanígy van, én is tapasztaltam már.

„Hiszek abban , hogy létezik egész életen át tartó szerelem és létezik egész életen át tartó plátói szerelem, amelynek sohasem szabad beteljesülnie, és egy életen át cipeli az ember. Abban is hiszek, hogy két ember sorsa úgy alakulhat, ahogy a darabban, a szerelemnek számtalan színe, formája és alakja van. Két idős ember egymásba kapaszkodását is szerelemnek nevezhetjük, akik rengeteg mindenen túl, kompromisszumok, megvívott egyéni harcok és csaták árán még mindig együtt élnek. „

Együtt a macskaköves utcán

Ábel és Eszter életük folyamán mindvégig egymás mellett vannak, hogy ez fizikai vagy csak lelki jelenlét, tulajdonképpen mindegy.

Az egymásra találás folyamatos, lépkednek Ők a vízen, mely alatt cölöpök vannak. Billegnek, de egy irányba mennek és vízről visszatükröződő sziluettbe egymásban fürdenek.

A Rózsavölgyi szalonban bemutatott Gárdonyi darab karakterábrázolásai kiválóak. Lehet-e Pogány Judit  – aki Eszter édesanyját alakítja – színtelen? Vagy épp a szigorú, kissé öntelt, csupán az élet kézzelfogható részét tapintó férj, Gula Péter, kevéssé ellenpólus.

Minden eszközrendelkezésre áll ahhoz, hogy Gárdonyi XX. századi regényét megéljük egy estére és mondanivalója szívünkbe maródjon akár egy életre is. Kinek mit rendelt a sors?! A színdarab kellékei, a kalapok, gyönyörű csipkés ruhák, a fekete-fehéren kivetített fiákerek a macskaköves utcán, de akár a dobogó közepére felállított kapuként is mozdítható vászon segítségünkre van az időutazásban és szerepünk megtalálásához egy szép mesében. A tér és az idő megáll egy röpke másfél órára. Idéz és igéz. Álmokat és valót.

…és kevesen vannak, akik megtudják állni, hogy egy őszintén kicsorduló könnycseppet elmorzsoljanak a végszó utáni lámpaoltás előtti pillanatban…

 Szerző: Tibenszky Moni Lisa