Karmaváltás – egyedül három gyerekkel és az autizmussal Indiában

Sokszínű festékkel játszó kislány.

Karmaváltás – egyedül három gyerekkel és az autizmussal Indiában

Azt tudjuk, hogy az Édesanyák sok mindenre képesek a gyermekeik egészségéért és boldogságáért. Lohonyai Dóra talán még ennél is többre, hiszen három gyermekével vállalta, hogy – egy indiai guru ígéretében bízva, miszerint karmaváltással segíteni tud a gyerekeknek – Indiába költözik, csak hogy autista gyermekeinek jobb, könnyebb élete lehessen.

„Ez a történet már önmagában is megér egy kellemes előadással, vetítéssel egybekötött programot, pláné 2020 évkezdéskor. Január 11-én, szombat délután Karmaváltás, szemlÉLETváltás címmel várok minden érdeklődőt, aki kíváncsi erre a történetre, kapcsolódó gondolatokra, érzésekre. – fogalmaz Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, aki háziasszonya lesz e különleges teázással, vetítéssel egybekötött beszélgetésnek.

Miért kellett a karmaváltás?

Dóra három gyermek édesanyja. A tizenegy éves Kíra autista, figyelemzavaros és tikkel, kilencéves öccse, Kende autista, enyhén értelmi fogyatékos, Tourette-szindrómás és figyelemzavaros. Kisöccsük, a nyolcéves Karsa tipikus fejlődésű, mégsem átlagos kisfiú. A velük való élet önmagában is mindennapos kihívás. Tizenkét éve neki szenteli magát. Minden lehetséges „gyógyírt” kipróbáltak a gyógyíthatatlannal szemben, a kémiai anyagoktól a természetes szerekig, a mozgásterápiáktól a viselkedésterápiákig, a tudományostól az ezoterikusig. Az egész autizmusról szóló irodalmat elolvasta, szülőtréningekre járt, éjjelente az internetet bújja immár több, mint 10 éve… megoldás után kutatva. Egy éve elvált a férjétől.

Az életükről, a nehézségekről, az indiai útról és a boldog pillanatokról beszélgettünk.

  • Ha jól tudom, korábban médiaügynökséged volt. Miért döntöttél úgy, hogy teljesen feladod a munkát? Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

Szeretek mindent jól csinálni, teljes erőbedobással. Három gyerek mellett egy céget nehéz úgy jól csinálni, hogy a gyerekekre is maradjon idő, figyelem. Hát még ha nehézségek merülnek fel a gyerekekkel… Tudatosan úgy döntöttem, beáldozom a szükséges időt, amíg a gyerekeknek szükségük van rám, akármeddig is tartson ez. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hamar önálló és sikeres voltam, ezért ezt el is tudtam engedni, hogy fontosabb értékeknek éljek. Minden csak átmeneti az életben.

  • Mindannyian tudjuk, hogy az anyák mindenre képesek a gyermekeikért, de abban nem vagyok biztos, hogy bárki belemenne abba, hogy egy indiai guru karmaváltási ígéretében bízva kiköltözne Indiába. Téged mi befolyásolt a döntésedben?

Én elég szabad léleknek tartom magam. Már fiatal koromban is beutaztam a világot egyedül, 200 Dollárral a zsebemben és mindig minden jól alakult, megoldódott. Óriási bizalmam van a világban, a teremtőben (az emberekben már kevésbé). India a lehetőségen túl egy kalandnak tűnt. Úgy gondoltam, ha nem is sikerül a gyógyítás rész (a karmaváltás), csak nyerhetünk a kiköltözés által. Minden tapasztalat, hát még az intenzív élmények!

  • Mi volt a legnehezebb az indiai életben?

A legnehezebb az volt, hogy csak magamra számíthattam és a Teremtőre, ami egyúttal meg is erősítette a mi amúgy sem gyenge kapcsolatunkat. Továbbá nehéz volt teljes diszkrimináltságban élni egy ilyen nagyon más kultúrában, egyedül fehér nőként, furcsán viselkedő gyerekekkel. Nehéz volt és egyben nagy lecke is a teljes bizonytalanság, hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz?

  • Melyik volt a legviccesebb helyzet a kintlétetek alatt, amin esetleg így utólag visszagondolva is jót mosolyogtok a gyerekekkel?

Az egész ottlétünk elég groteszk volt és humorérzék kellett, hogy meglássuk benne a jót, sőt élvezni tudjuk. Talán az volt a legmulatságosabb, amikor a templomban azt ajánlották, etessünk hangyát, mert az karmát old, segít a karmaváltásban. De szürreális volt az is, hogy a bérházunk ötödik emeleti teraszán majmokkal és egy Pakesz nevű patkánnyal osztoztunk.

  • A gyerekek szoktak mesélni az indiai élményeikről? Mi maradt meg leginkább bennük?

A gyerekek utálattal emlegetik Indiát, mégis csak úgy csillog a szemük, amikor az 5. emeleti bérház párkányán szaladgáló, patkányt evő majmokról mesélnek. Kíra lányom számára Shiva isten emlegetése mindennapos, Karsa teljes természetességgel játszik ma is „gurusat”, Kende fiam pedig hiányolja a riksázást. Az egész indiai kultúra mélyen a bőrük alá ivódott. Mai napig meg-megjelennek jellegzetesen indiai motívumok a játékukban (bengáli tigrisre vadásznak, maszalát főznek, riksával közlekednek… és természetesen IndiGo-val repülnek, miközben szankszrit mantrát mormognak).

  • Ne lőjük le a „poént”, hogy végül is sikerült-e a karmaváltás, amiért kiutaztatok, de azt elárulod, hogy miért kezdtél el erről a „kalandról” blogot írni?

Eleinte a családot, barátokat akartam a velünk történő eseményekről tájékoztatni, mert tudtam, egyedül 3 gyerekkel nem lesz erre időm külön-külön. Aztán ahogy minden hirdetés nélkül egyre többen érdeklődve olvastak és kaptam a sok pozitív és bátorító visszajelzést, lendültem be igazán. Azt hiszem, a magányomat is csökkentette, hogy írtam.

  • És miért döntöttél úgy, hogy könyv formájában is kiadod a történeteteket?

Évek óta gondolkodom rajta, hogyan lehetne az autizmust, mely egyre nagyobb mértéket ölt (már minden 100. ember autista valamilyen mértékben) a világgal megismertetni, hiszen a gyermekeimnek majd ebben a, nem elég toleráns világban kell élniük. Egyelőre az emberek, mivel az autizmus nem látszik a fizikai megjelenésen, csak „rosszul neveltnek” tartanak „minket” és sokszor Magyarországon is kiközösítve érezzük magunkat. Szeretném érzékenyíteni az embereket az autizmusra, hogy ezek a különleges, mégis nehezen beilleszkedő emberek elfogadottabbak legyenek a társadalom által. Mégis úgy éreztem, hétköznapi kínlódásaink senkit nem érdekelnének. Aztán a blog sikerén láttam, hogy mégis…, főleg egy ilyen egzotikus környezetben…

  • Zárszóként mit üzensz az olvasóknak?

Azt gondolom, a könyvem, bár a mi kis személyes történetünk és mindennapos együttélésünkről szól az autizmussal, sokaknak inspirációt és erőt adhat egy különleges és sokak számára elérhetetlen kultúrán keresztül. Legalábbis ezt a visszajelzést kaptam eddig róla azoktól, akik olvasták.

Attól, hogy valakinek az életében megoldhatatlan probléma van, nem kell lemondani az élet élvezetéről, vagy csüggedni. Elég nézőpontot váltani és másik szemszögből szemlélni a helyzetet, ahhoz, hogy a megváltoztathatatlanban is megtaláljuk a humort és az örömet.

Dóra és gyermekei története nagyon megérintette Tibenszky Moni Lisát is, aki a Felelős Szülők Iskolája alapítójaként a következő ajánló sorokat írta a könyvhöz:

A január 11-i beszélgetős, vetítéssel egybekötött esemény – Karmaváltás, szemlÉLETváltás – bemutatja Dóra különleges „expedícióját”, India megdöbbentően más világát, belekóstolunk az autizmus világába és egy jóízűt beszélgetünk majd egy kellemes tea mellett. Pont ideális évkezdő löketnek szánjuk ezt minden szülő, tanár, nevelő számára. – fogalmaz Tibenszky Moni Lisa, az esemény háziasszonya.

Esemény, jegyvásárlás ITT.

Lohonyai Dóra írói oldalát megtaláljátok a Facebookon, valamint a Karmaváltás című blogon is.

Mosolygó-Marján Erzsébet
  • korrektor, szerkesztő

Mosolygó-Marján Erzsébet

korrektor és irodalmi szerkesztő, két csodálatos kisfiú anyukája

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.