Hogyan mutatkoznak meg a szüleinktől kapott mintáink a saját gyereknevelési szokásaink, elveink esetében?

Hogyan mutatkoznak meg a szüleinktől kapott mintáink a saját gyereknevelési szokásaink, elveink esetében?

Írta: Vargacz Alexandra

marriage-childrenAkár elfogadjuk szüleinket, akár nem, gyermekkorunk hatása rányomja bélyegét gyermekeinkkel, partnerünkkel való kapcsolatunkra, nevelési stílusunkra, sőt testi-lelki egészségünkre is. Gyakran találkozunk mi is a hétköznapokban keveredő szülőtípusok viselkedési mintáival, hatásaival és olykor felismerjünk szüleink és önmagunk néha megmosolyogtató vagy éppen fájó nevelési „bakijait”. A cikkben ezekről is szót ejtünk, valamint a bátorító attitűd jellemzőiről, aminek erősítésével elfogadóbb gyermekké, megértőbb partnerré és mindenekelőtt jobb szülővé válhatunk.

L. Stipkovits Erikával beszélgettünk erről, aki tavaly megjelent „Szeretettek sebezve – Szülőkről felnőtt gyerekeknek” c. könyve kapcsán a HVG Extra Pszichológia Szalon előadójaként is körbejárta a témát. Erika, klinikai szakpszichológus, aki több évtizedes tapasztalattal rendelkezik családi, párkapcsolati és életvezetési problémák feltárásában, illetve ezek kezelésében. Az összeállításunk alapját a vele készített interjú és a könyvében közölt szülőtípusok adták.

 

parent-child-interaction-therapyHogyan lesz boldog egy gyerek? Hogyan neveljünk boldog gyerekeket?

Ez korszakonként változik, hogy hogyan lesz boldog egy gyerek és csecsemőkorunktól kezdve a szüleink mindig reflektálnak ránk. Az intézetben nevelt gyerekek is valamilyen személyközi kapcsolatban nőnek fel és ebben a személyközi kapcsolatban mindig kapnak valamiféle reflexiókat. Ezeket, tehát a szülő reakcióit kódolja a gyerek. Például az agresszív megnyilvánulásokra vonatkozóan több kutatás kimutatta, hogyha kiabálnak a gyerek mellet, amikor még nem is érti a szavakat, már akkor pontosan kódolja a reakciókat. Vagy ugyanígy receptor szintű változást hoz létre az is, amikor nem kap elég szeretetet egy gyerek, vagy nem kap megfelelő gondoskodást. Én azt tartom nagyon fontosnak, hogy a szülő mennyire tudja egy-egy negatív helyzetben megélni vagy megőrizni a nyugalmát, hiszen a kreativitás velünk született és ezek a kreatív energiák ott vannak bennünk. Ha egy helyzetet nem szorongunk túl, akkor ez a kreativitás előjön. A boldog gyerekkorhoz még az fontos, hogy a szülő külön tudja választani azt, hogy mi az ő érzése és mi a másiké, mi a gyerekeké. Nagyon sokszor előfordul olyan helyzet, hogy nekem van szülőként valami bajom és magamhoz húzom a gyerekemet vigaszként. Ilyenkor magas a stressz-szintem nekem is, magas a gyereké is és azt tanulja meg a gyerek, hogyha én magamat odaadom valakinek, azaz az ő érdekeit nézem, akkor csökkenni fog mindkettőnk stressz-szintje. Ennek az a következménye, hogy egy egész életen át, mondjuk párkapcsolatban is, mindig ő lesz az odaadóbb, mindig azt nézi, hogy mások hogyan viselkednek. Ezt neveztem én szülősített gyerekeknek, akik egy kicsit a szülő szerepet viszik és ők reagálnak a szülő állapotaira, az a legfontosabb, hogy ezt szét tudjuk választani.

Negatív érzelmek

Szülőként eléggé félünk az érzelmektől pedig egy gyerek csak akkor tud boldog lenni, ha megéli a negatív érzelmeket is. Hiszen egy sor olyan alapérzelem van, mint a szomorúság. Ha elpusztult a hörcsögöm, akkor teljesen természetes, hogy szomorú vagyok, miközben rengeteg szülő ilyenkor azt csinálja, hogy kicseréli. Nemrég egy kislány azt mondta nekem, hogy ez egy másik hörcsög, de nem mondom meg anyának, mert ő biztos nem tudja. A szituáció az volt, hogy elpusztult a hörcsög és a szülők kicserélték, mert meg akarták óvni a gyereket attól, hogy szomorú legyen. A gyászban fontos helye van a szomorúságnak, mint ahogyan nagyon fontos alapérzelem a düh is. A harag az egy káros érzelem, de a düh, hogy én rakom az építőkockát gyerekként, ami leborul, és én dühös leszek, ez egy teljesen normális érzés. Itt az a fontos, hogy fel tudom-e rakni újra és bátorító szülőként az a feladat, hogy ahol újra eldőlhet, ott a gyerekemet egy kicsit megsegítem, hogy ne dőljön el, de nem helyette csinálom. Megengedem neki, hogy a dühöt megélje és azt is megengedem neki, hogy a szomorúságot is, amikor annak helye van. Ha nem élheti meg a szomorúságot, abból lesz a depresszió, ha örökké el kell neki fojtani mindenféle érzést, vagy nem élhet meg negatív érzelmeket, akkor sokkal könnyebben válik szélsőségesen negatív érzelművé, azaz depresszívvé.

 

Szülőtípusok

Sokféle szülőtípus van és mindegyiknek van előnye, de hátránya is. Persze nagyon erősek a tanult minták. Ezeket pedig nem csak a szülői mintába visszük tovább, hanem a munkába, a párkapcsolatba is.

 

Bátorító szülő

Talán a legboldogabb gyerekkort a bátorító szülőtípus tudja biztosítani, aki a gyerekének nagyon sok kreatív tevékenységet megad, megtanítja azt is, hogy hogyan lehet a semmiből valamit csinálni, hogy hogyan lehet az érzelmeket megélni. Nagyon fontos képessége az, hogy az érzelmeket hogyan lehet átkeretezni. Hogyan lehet pozitív érzelemmel kijönni egy negatívból? Pl. Egy kisgyerek elesik és megüti a lábát, akkor lehet azt mondani neki, hogy ugye megmondtam előre, rákiabálni, hogy ne sírj, nem olyan nagy dolog ez, lehet mondani neki szintén okoskodva, hogyha nem futkároztál volna, akkor ez nem lett volna, stb. Különféle rossz reakciókat tudunk erre a fájdalomra adni. Miközben a legjobb reakció az, ha a gyerekkel meg tudjuk fogalmaztatni, hogy ez most fáj neki, pontosan tudjuk, hogy mi fog történni, hogy lemossuk, hogy mi fog történni azután és ezt el is mondjuk neki. Akár még kreatív játékba is átvihető, pl. megnézzük, hogy milyen érdekes tetkót tudott csinálni a térdére.

 

A bátorításhoz nagyon fontosak még a határok és az, hogy egy bátorító szülő nem a teljesítményt díjazza, hanem a befektetett energiákat, tehát a küzdelmet. A tanulásban sem a végeredményt nézi, hanem hogy mennyire tette oda magát egy gyerek és bátorítja végig a gyereket. Szintén kutatási példa, hogy ha egy macit végig kell vinni a labirintuson, akkor egy bátorító szülő nem viszi végig a gyerek helyett a labirintuson a macit. Amikor akadályok várhatók, akkor előre biztatja, az érdeklődését fenntartja, tehát folyamatosan biztató mondatokat mond és persze nem a semmit dicséri, hanem azokat a kreatív megoldásokat, teljesítményeket, amik végig kísérik. Nagyon fontos, hogy a kommunikáció 90%-a metakommunikáció, tehát metakommunikációban sem vág pofát, nem biggyeszti le a száját, nem csetteg, nem csóválja a fejét, hanem mimikában is mosolyog, biztat. Ezért is neveztem én bátorító szülőtípusnak, mert egyfajta biztató szerepet tölt be.

 

Üveghegy szülő

Ma az epigenetika, mint tudomány, nagyon gyorsan fejlődik és több jelentős kutatás foglalkozik azzal, hogy ezeket a szülői mintákat több generáción át visszük. Nem csak a tanult mintát, hanem pl. a távolságtartó mintát – amit én a könyvben üveghegy szülőnek neveztem -, ami egy olyan szülőtípust testesít meg, aki nem tudja érinteni, ölelgetni, szeretgetni a gyerekét és azért nem tudja, mert ő sem tanulta. Nem azért, mert nem akarja, ez itt kiemelendő. Az üveghegy szülő gyerekének az ösztrogén receptoraiban is egy elváltozás jön létre, azaz ez az elváltozás megmarad egész életében, tehát ő is nehezen fogja tudni beállítani a közelség-távolság optimumát, szeretettel közel menni másokhoz. Neki ez hormon szinten is sokkal kevésbé lehetséges.

 

Borostyán szülő

ANGRY-CHILD-facebookNekem az anyukám túlféltő volt, ezért én megfogadtam, hogy nem fogom túlfélteni a gyerekeimet. Sokszor pedig rajtakaptam magam, hogy ugyanúgy túlféltettem őket, miközben tudatosan azt gondoltam, hogy én aztán soha nem megyek bele ebbe. Ezek a viselkedésminták tudattalanul mennek tovább. Ha az anyukám aggódott, hogy vizes trikóban ne futkározzak, mert meg fogok fázni, akkor én most nem a vizes trikón aggódom, hanem, hogy a másik gyerek hogy vette el a homokozóban a lapátot. Ebben a helyzetben ott segítem meg, hogy vegye vissza. Itt ugyanúgy beszorongok attól, hogy vajon a gyerekem el tudja-e intézni az ügyeit. A túlféltő típus – amit én borostyán szülőnek neveztem el -, aki teljesen körbefon, majd megfojt, és minden résen bebújik. Tehát itt a felnőtt kapcsolatokra is célzok, amikor a felnőtt borostyánmama oda is bemegy, ahova nem hívták, olyat is elvégez, amire nem kérték meg. Az unokáira vigyáz, kulcsa van a lakáshoz, de aztán túllép bizonyos helyeken és már benyúl a szekrénybe, átpakolja, kicseréli a konyharuhát és felmos. Ez egy csomó szorongást okoz benne és közben látszik, hogy a gyereke is viszi tovább ezeket a mintákat, mert egy csomó mindent megcsinál majd ő is a saját gyerekei helyett. Teljesen tudattalanul visszük ezt a mintát, de felnőtt korban már nem szabad visszamutogatni. Ismerjük fel, hogy a szüleinknek rengeteg pozitív tulajdonsága is van, rengeteg érték van bennük és azt tudták adni, amit ők is kaptak. Éppen ezért nagyon fontos ismerni az ősöket, a nagyszüleinket, a dédszüleinket, ehhez sok gyakorlatot is tettem a könyvembe.

 

Változás, fejlődés

Változni tudunk és fejlődni egy életen át és bátorító szülőnek sem születik senki. Sajnos senki nem olyan szerencsés, hogy két bátorító szülő neveli fel és ettől ő is automatikusan bátorító szülő lesz. A bátorító szülőről azt gondolom, hogy egy fejlődési feladat és egy cél, ahova szülőként fejlődni tudunk a gyerekünk segítségével. Az fontos, hogy a szülői minták, viselkedésminták továbbélnek, tehát akit nem öleltek, ő maga is nehezen ölel. Én nagyon sok olyan felnőttel dolgozom, aki kétségbe esik a saját reakcióitól, mondjuk agresszor volt az egyik szülője, és amikor ő megüti a saját gyerekét, akkor teljesen kétségbe van esve, mert gyerekként ezt ő megfogadta, hogy soha többet nem teszi. Eljön az a pont, amikor részben ezek a tanult viselkedésminták, részben – az epigenetika által feltárt új kutatások szerint – a genetikusan öröklődött minták nagyon sokszor előjönnek. A könyvbe saját példákat is írtam, azt fejtem ki, hogy ezeket hogyan lehet magunkban megdolgozni, mert felnőttként már önismeret van, egy csomó fejlődési lehetőség és meg tudjuk változtatni a hozott mintákat. Az idegtudományi kutatások is azt mutatják, hogy ezeket a receptor szintű változásokat is a mélyebb önismeret vagy a pszichoterápia meg tudja változtatni. Idegrendszeri szinten tudunk változást létrehozni, ha elkezdünk magunkon dolgozni, de ehhez nem elég csak az, hogy megfogadjunk, én aztán soha sem, mert jönnek ezek a beégett sémák, amiket hozunk magunkkal, de nagyon sokat lehet változni.

  • Felelős Szülők Iskolája
  • ügyvezető

Vargacz Alexandra

sportszervező menedzser, online marketing szakember, a Felelős Szülők Iskolája ügyvezetője

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.