Szülő és pedagógus – Hogyan tudnak együttműködni?
Alapvetően a szülő és a pedagógus célja hasonló: szeretnék, ha a gyerek boldogan, egyre több tudást szerezve nőne fel. Akkor mégis miért alakul ki annyi konfliktus szülő és pedagógus között? Hol veszik el a közös cél a párbeszéd során?
Az első osztályom egy ötödikes csoport volt, akikért napközis tanárként minden délután én vállaltam felelősséget. Mentünk együtt enni, játszani, tanulni, és közben – kezdő tanárként hatalmas igyekezettel és sok aggódással – próbáltam minden elvárásnak megfelelni, akár gyerek, akár kolléga, akár szülő részéről érkezett. Nem csoda, hogy az első alkalommal, amikor egy szülővel beszélgettem, izgatottan álltam egyik lábamról a másikra.
Nem sokkal a tanévkezdés után egy este, a metróra várva találkoztam az anyukával, aki kíváncsian jött oda hozzám. Én pedig máris felkészültem a sok-sok keresztkérdésre, problémafelvetésre, panaszra, tanácsra és dicséretre. Arra, hogy talán a lányáról kellene mesélnem, esetleg kiemelnem az ügyességét, talpraesettségét. Gondolatban már gyűjtöttem a válaszokat, aztán amikor végre feltette az egyetlen kérdést, ami foglalkoztatta, annyira meglepődtem, hogy egy pillanatig válaszolni is elfelejtettem.
Szereti őket? – nézett rám várakozva.
Pár másodpercig csak álltam. Az jutott eszembe, hogy az egyetemen a pedagógiai kar egyik oktatója azt mondta: nem az a lényeg, hogy szereted-e a gyerekeket. Azt megteheti a buszsofőr, a rendőr, a könyvelő is. Bárki. Mégsem pedagógusok. Neked valami sokkal többet kell nyújtanod. Megoldási javaslatokat mindenféle bonyolult helyzetre, számtalan problémára, amelyben más esetleg elveszik, de te kihozod onnan, akár gyerek, akár szülő.
Az egyetem után azt hittem a csodát várják tőlem a szülők. Most pedig leforrázva és megkönnyebbülten álltam: a szülőknek mégis az a fontos, hogy szeressem a gyereküket.
Igen – válaszoltam elpirulva.
Akkor jó kezekben vannak – mondta mosolyogva az anyuka.
Így, ilyen szerencsésen zajlott le az első beszélgetésem. De nem mindig ilyen egyszerű. Ha nagyon eltérő személyiségű, világú, értékrendű szülő és pedagógus találkozik egy iskolai probléma kapcsán, gyakran előfordul, hogy elbeszélnek egymás mellett. Én is vettem már részt olyan beszélgetésben, ahol az anya kétségbeesve próbálta üzenni minden mondatával és mozdulatával, hogy tanácstalan a fia nevelésében, nem tudja, mit kellene tennie, és úgy érzi, képtelen segíteni a gyermekén, még a pedagógus csak sorolta és sorolta, mi a baj a diákkal.
Ahogy az is előfordult, hogy a szülő rohant be, számon kérte a pedagógust, és olyan megoldást várt tőle, amely más diákok jogait sértette volna. De hol van akkor a középút? Hiszen igaza van a szülőnek, ha gyermekét védi, és igaza a pedagógusnak, ha az osztályközösség érdekét nézi. Ahogy az is igaz, hogy jó közösség, sikeres tanóra csak akkor lehetséges, ha minden gyermek jól érzi magát a bőrében és a csoportban.
Mit tehetünk akkor szülőként és pedagógusként?
A legfontosabb, hogy keressük egymást és konzultáljunk minél többet a gyerekek érdekében. Hallgassuk meg a másik felet, és közben tartsuk szem előtt, hogy a gyermek érdeke a fontos, nem az, hogy megnyerjünk egy esetleges szópárbajt. Ha szülőként azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk másképp viselkedik, nem szívesen megy iskolába, szorong, vagy panaszkodik, ne féljünk felkeresni a pedagógusokat, és elmondani félelmeinket, tapasztalatainkat. Bízzunk saját ítélőképességünkben, hiszen mi ismerjük legjobban gyermekünket, de ne vádaskodjunk, inkább arra törekedjünk, hogy rájöjjünk a probléma forrására és keressünk lehetséges megoldásokat.
Előfordulhat, hogy a két fél nem találja meg a közös hangot, ilyenkor bevonhatunk egy harmadik személyt is segítő partnerként a megoldáskeresésbe. Legjobb, ha ez az iskolapszichológus, de lehet egy másik pedagógus kolléga is, aki a gyermeket tanítja, vagy közel áll hozzá. A legfontosabb ugyanis az, hogy ne vesszen el a párbeszéd vagy vita útvesztőiben a közös cél – a gyermek segítése.
A közös beszélgetésre jó alkalom lehet a Felelős Szülők Iskolájának a rendezvénye, amelyet november 19-én tartanak MÁS, mint a többi! – gyerek, tanulás, iskola MÁS szemszögből címmel szülőknek, pedagógusoknak.
Írta: Wéber Anikó, pedagógus, író