Fél elaludni, fél éjjel a sötétben, pedig eddig sosem…

Fél elaludni, fél éjjel a sötétben, pedig eddig sosem…

Valamikor 1 éves kor után a legtöbb baba egyszercsak elkezd nehezen elaludni este. Huzavona lesz az esti lefektetésből, altatásból, lecsukja a szemét, de ahogy anya kimegy a szobából, megint felkel, sír. És bizony éjjel is újra kezdődhetnek az ébredések, amik gyakran rémült sírással, nyugtalansággal járnak együtt. Miért van ez? Mit lehet tenni?

A legtöbb kisgyerek fél az elhagyatástól. Ennek gyakran nappal is látható jelei vannak, különösen a járástanulás időszakában jelentkezhet nagyon intenzíven: a totyogó szinte “őrzi” az édesanyját, mindenhova utánamegy és ha erre nincs lehetősége, akkor keservesen sír.

Akár látványos jelei vannak a szeparációs szorongásnak a gyermek nappali viselkedésében, akár nem, az esti nehéz lefektetésért és az éjszakai rémült ébredésekért, nehéz visszaalvásért bizony lehet ez a felelős. Amikor a kisgyermeket a saját szobájában, saját ágyában lefekteted, szinte teljesen magára marad és ebben az időszakban ez nagyon megviseli. Ő most önállósodik, szeretne minden egyedül csinálni, ugyanakkor ahhoz, hogy merjen új dolgokat kipróbálni szilárd érzelmi háttérre van szüksége, biztonságra. Még nincs kifejlett önbizalma, nem tudja, hogy te akkor is vele vagy, szereted, ha nem vagy fizikailag vele, ezért igényli a fizikai jelenlétedet ahhoz, hogy a maga külön kis útjain járhasson. Gyakran az is elég neki, ha tudja, hogy anya ott van látóhatáron belül és nem fog elmenni sehová.

Lefektetés este, altatás

Először is el kel fogadnod, hogy az a gyerek, aki fél nappal, ha magára hagyják, az éjjel is félni fog. Akkor is, ha nappal már képes uralni a szorongását, éjjel rátörhet a reménytelenség, az elhagyatottság érzése. Sőt, éjjel még inkább rátörhet, hiszen ilyenkor sötét van, minden olyan bizonytalan, megfoghatatlan, szokatlan…
Sok anyuka ijed meg ilyenkor és hiszi azt, hogy ő rontott el valamit, ő szoktatta rosszul a gyereket, pedig nem erről van szó. El kell fogadnod, hogy bár ő már nagyobb, mint kis csecsemőként volt, de még nem nagy. Az 1-3 éves kor közötti időszak átmenet a nagyon kicsi és a valamivel nagyobb között és ezalatt bármikor jelentkezhet az esti lefektetésnél, éjszaka a sötétben a szorongás.

Amit tehetsz:

• Az esti időszak legyen nyugodt, békés. A lefekvés előtti egy órában csak a gyerekkel foglalkozz, játsszatok, vacsorázzatok meg közösen, beszélgessetek, olvassatok mesét, dédelgesd, a figyelmedet 100%-ban neki szenteld.
• Alakíts ki egy esti szokásrendszert, ami mindig, minden körülmények között ugyanaz marad. A gyerekek számára ebben a korban a saját gyorsan változó világukban a legjobb kapaszkodó, ha a “való világban” szilárd szokások veszik körül, ha itt minden kiszámítható, tervezhető. Az esti rutintól nem szabad “csodát” várni, ez nem az, ami elsőre megoldja végleg a lefektetési problémákat. Ez arra való, hogy a kicsi el tudjon lazulni (olyan esti rutint találj ki, ami ezt számára lehetővé teszi), és könnyen el tudjon utána aludni.
• Mindig ugyanaz: Bár a felnőtt számára ez nem mindig könnyen megoldható és unalmasnak tűnik, a kicsi számára fontos az esték állandósága. Tehát nem szabad felcserélni egymással a vacsorát, “kivételesen” kitalálni, hogy a nagyszobában olvassuk a mesét, vagy elhagyjuk az altatódalt. Következetesen ragaszkodj az esti szokások sorrendjéhez és idővel ő maga fogja követelni, sőt kérni ezeket. Az ellazuláshoz vezető út része, hogy a lakásban nem üvölt a tévé, a gyerek nem is látja a tévét az esti lefektetés időszakában (túl sok ingert jelent neki, még jobban felpöröghet tőle), és az altatáskor már nem ég a nagy villany, hanem csak egy kislámpa. Be szokott válni az is, hogy a mesét még kis lámpa fényénél olvassátok, majd a sötétben mondasz neki egy második mesét fejből.

 

A teljes cikk a Kismamablog oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.